ℙ𝕠𝕨𝕖𝕣 𝕌𝕡 [Bakugou x Oc] (SZÜNETEL)

Part 7.

Még a Nap sem pislákolt a messziségben amikor kipattantak a szemeim. Miután nem bírtam visszaaludni kómásan kicsoszogtam a konyhába. Bőven az ébresztő előtt keltem úgyhogy egy lélekkel sem találkoztam. Kiöntöttem magamnak egy adag gabonapelyhet meg egy bögre kávét és elkezdtem falatozni. Reggeli után összeszedtem aznapra a cuccaim majdegy cetlit hagyva magam után úgy döntöttem korábban megyek suliba.

"Nem tudtam mit kezdeni magammal ezért elindultam. Ne keressetek!"

Felszálltam a vonatra. Szokás szerint kevesen voltak. A kávé valamennyire felpörgetett ezért nem kellett azon aggódnom hogy esetleg elbóbiskolok. A tegnapiak után elég ideges voltam amikor a 3. megállóba értünk de szerencsére Bakugou-kun nem szállt fel ilyen korai időben.

- Az órák 7:45-kor kezdődnek de még csak hajnali 4 van... Mit fogok kezdeni magammal 2 és fél órán keresztül?! - fogtam ijedten a fejem. Nagy nehezen átszenvedtem magam a vonatúton. Elhatároztam hogy körülnézek a város ezen részén mert még soha nem jártam erre. Végigmentem egy főút mellett és megálltam egy hot-dog-osnál. Vettem is magamnak egyet hogy ne haljak éhen majd tovább indultam. Egy csodaszép parkra találtam a UA-től nem messze. Leültem egy padra és falatozni kezdtem a meleg ételemből. A hajnali Napfény káprázatos színekbe öltöztette fel a Ligetet. Sakura-k virágain játékosan csillantak meg a reggeli harmattcseppek majd néhány madár mozdulatára óvatosan hullottak a zöld gyepre. Elgyönyörködtem bennük egy ideig. A hot-dog-om nem tartott sokáig és az idő sem volt olyan messze már az órákig úgyhogy elindultam vissza a UA-be. Egészre léptem át a kaput szóval még 45 percem maradt. Ráérősen besétáltam az épületbe majd felcaplattam az emeletre. A terembe érve láttam hogy rajtam kívül még csak egy ember volt bent. Bakugou... Mikor kinyitottam az ajtót egyből rám kapta a tekintetét. Halkan köszöntem neki melyre nem válaszolt. Leültem a helyemre.

- Mit csinálsz itt ilyen korán Csonti? - kérdezte normál hangnemben. Kicsit meghökkentett hogy nem üvölti le a fejem így csak kis szünet után válaszoltam neki.

- Tényleg tudni akarod vagy csak azért kérdezed- tettem fel félénken.

- Csak válaszolj!

- Rendben... Azért mert reggel korán felkeltem és mivel nem bírtam visszaaludni eljöttem egy hamarabbi v-vonattal... - arcom vörös fürtjeim mögé rejtettem hogy ne tudjon a szemembe nézni.

- Hazudsz!

- M-Már miért tenném?- bújtam elő a hajfüggöny mögül bátortalanul majd egyenesen vörös íriszeibe meredtem.

- Mert nem láttalak a vonaton. Direkt figyeltelek hogy ne kelljen egy szerelvényen utaznom veled! - mosolygott pimaszul.

- Azt mondtam hamarabbival de azt nem mondtam hogy milyen korán jöttem.

- Chh mégis mióta vagy itt? - nevetett fel majd lábait felcsapta az asztalra és hintázni kezdett a székén.

- Hajnali fél hat körül ért be a vonatom talán? - tűnődtem ki az ablakon. - D-De ha szabad tudnom-

- Hm? - pillantott rám oldalvást.

- Te mit keresel itt? B-Bakugou-kun?

Egy ideig nem válaszolt, ám amikor szóra nyitotta ajkait kinyílt az ajtó.

- Semmi közöd hozzá!! - förmedt rám amit nem nagyon értettem.

- V-Valami rosszat m-mondtam?

- Kussolj el és törődj a magad dolgával!! - kiáltotta ellentmondást nem tűrően majd bedugta a fülhallgatóját.

- Ne is törődj vele Akane-san! - mondta nekem a felemás hajú fiú- Ő egy magának való alak... - díjazta egy szúrós pillantással őt.