ℙ𝕠𝕨𝕖𝕣 𝕌𝕡 [Bakugou x Oc] (SZÜNETEL)

Part 22.5 (OVA)

Miután lement a Todoroki és Deku-kun közötti párharc Aiko hirtelen felpattant Akane mellett.

- Te meg hova készülsz? - kérdezte a lány barátnőjétől.

- Engedj ki Akane! El kell jutnom Todoroki-kun-hoz! - próbálta félretolni a másikat.

- Várj Aiko! Ilyen állapodtban nem jutsz messzire! Elkísérlek! - jelentette ki a Vöröske határozottan azzal megfogta barátnője karját hogy rá támaszkodva eljussanak az öltözőhöz.

- Rendben van Akane! Köszönöm hogy elhoztál idáig de most maradj kint egy kicsit! - nézett maga elé komolyan majd apránként kitapogatta az öltöző ajtaját. Lenyomta a kilincset és azzal a lendülettel kinyitotta a nyílászárót. Akane a résen keresztül a háttérből igyekezett végignézni az eseményeket. A felemás hajú ott ült bent egy széken a középre tolt asztal mellett. A fiú felkapta a fejét mikor észlelte hogy rajta kívül már más is tartózkodik a szobában. Aiko behajtotta maga után az ajtót majd komoly tekintettel meredt a terembe maga elé keresve valami hangot mely alapján beazonosíthatja az általa keresett személy tartózkodási helyét. Mivel egyikük sem mozdult a kialakult helyzet láttán Aiko törte meg a csendet. - Todoroki-kun! Hogy voltál képes ennyire összeverni szegény Deku-kun-t?! - kezdte kicsit több indulattal a hangjában mint ahogy kellett volna.

- A-Aiko-chan... É-Én igazán nem akarok közbeavatkozni.... De egy kicsit lejjebb van... - csukta vissza gyorsan az ajtót a vöröske miután kisegítette barátnőjét.

- Áhh! Köszönöm Akane! - intett hátra neki majd próbált a fiúra nézni. - Szóval.... Nem kellett volna ennyire túlzásba vinni a dolgokat! Izuku súlyosan megsérült!-

- Nem értem a problémádat Aiko... - vágott a lány szavába.

- Mit nem lehet ezen érteni?! - akadt ki.

- Ez egy 1-1 elleni harc volt. Mégpedig úgy hogy az erőnket kellett használni annak érdekében hogy felül kerekedjünk a másikon. Itt nem számított ha megsérül a másik.

- De! De igenis számít! Az osztálytársad volt az akivel harcoltál! Már hogyne számítana?!

- Ez igaz de- állt fel a székről hirtelen.

- Nem fejeztem be! - csattant fel a fiú szavába vágva. - Tudom hogy ez egy sportfesztivál és hogy a képsségeink 100%-át kell mutatni amiatt is hogy a hősügynökségek felfigyeljenek az ilyen fiatal tehetségekre mint amilyenek mi is vagyunk... És.... Igazából... Nem azt mondom hogy ne adj bele mindent... És nem is azt hogy miattad sérült volna meg Midoriya-kun... Csak-

- Hát pedig ez eddig eléggé úgy hangzott...

- Tudom... Ne haragudj... Nem ezt akartam sugallni... - kezdte tördelni az ujjait idegesen. - Csak mivel a barátaim vagytok mind a ketten.... Hogy is mondjam....? Aggódom értetek... És nagyon sok minden kavarog most bennem... Sajnálom hogy rádzúdítottam a dolgokat csak tudni akartam hogy rendben vagy-e.... Na jó ez így elég furán jött ki! - nevetett fel kínosan.

- Tehát... Te azért jöttél hogy megtudd nem-e sérültem meg komolyabban de ezt úgy fejezted ki nekem hogy leordítottál amiért Midoriya összetörte magát a meccsünkön?