ℙ𝕠𝕨𝕖𝕣 𝕌𝕡 [Bakugou x Oc] (SZÜNETEL)

Part 40.

A professzionális szálakból készült anyag tökéletesen illeszkedett a testemre. Azt eddig is tudtam hogy Hatsume Mei kimagaslóan minőségi munkát végez de ez volt az első alkalom hogy nem kellett a szervízből újból előkaparnom a Hősruhámat az előző gyakorlati óra miatt. A gondolat mámorától miszerint nem kell többet azzal foglalkoznom hogy vajon beérek-e a tanórára ha még az azt megelőző szünetben kitérőt teszek a műhelynél, megmosolyogtatott. A boldogságtól magabiztos lépteim visszhangként csapódtak vissza a hosszú folyosók falairól ahogy Naoto-kun után caplattam. A parkettát beborító padlószőnyeg vörös szálai keserves tehetetlenséggel nyomódtak össze enyhén recés, szandál szerűen kialakított lábbelim alatt míg végül Naoto-kun nemes egyszerűséggel széttárta a hátsó kertbe nyíló kétszárnyas ajtót. A hirtelen fényviszony változás miatt kissé elvakulva léptem a tisztáshoz hasonlóan kiépített kert zsenge, zöld gyepére. Miután kitisztulni látszott számomra a világ, megláttam Ryuko-san-t egy kisebb tó közepén teázni egy rózsaszín cseresznyefa árnyékában. Még nem járt olyan magasan a Nap, de épp elegendő árnyékkal szolgált.

- Ryuko-sama! Jelentem a tanonca elkészült! - kiáltott fel mellettem pár centire Naoto mely elég hirtelen hasított bele az eddig jegesen honoló csendbe. Tatsuma-san kecsesen feltartotta jobb kezét majd felénk sem fordulva lazán intett hogy menjünk oda hozzá. A szigeten kiformált építmény felé tartva, alaposabban is szemügyre vettem a színteret melyen valószínűleg a tréningszerű összecsapásom fog zajlani, és mind ez idő alatt rá kellett jönnöm hogy rengeteg a nyílt terep, miszerint valószínűleg Tatsuma-san minden erejét bevetve fog ellenem küzdeni. A másik hátulütő az volt hogy fedezékként nem sok mindent fogok tudni majd használni, pedig az ugyebár sosem árt. Egy fából készült hídon sétáltunk át kis pihenőnek kialakított szigetre. Magához Ryukyu-hoz egy apróbb ösvény vezetett melynek a végén egy kör alakú, kikövezett burkolat volt berendezve néhány régi Japán stílusú ülőhellyel és egy asztallal. Naoto hirtelen megállt előttem pont a kövezet kezdeténél mire gyorsan én is lelassítottam a lépteim. Ryuko-ra vándorolt a tekintetem.

- Felkészültem! - mondtam határozott komolysággal az arcomon. A bálványom halvány mosollyal az arcán hátra pillantott rám. Kíváncsian fürkésztem Ryuko-san vonásait, közlendőjére várva. Csakhamar ajkai szóra is nyíltak.

- Úgy hiszem lassan el is kezdhetjük a felmérésed Akane. - emelte el a teáscsészét szájától miután kikortyolta belőle az utolsó cseppet is. A porcelán eszközök szinte fülsüketítően koccantak egymásnak a minket körülvevő nyugalmas csendet megtörve. Nyugodt mozdulatokkal le is tette kezéből őket az előttünk lévő kisasztalra.

- Igen Tatsuma-san! Készen állok hogy megmérkőzzek önnel! - hajtottam le a fejem enyhén mire ő könnyedén felállt és egy biztos lépést téve felém, az államnál fogva felemelte a tekintetem.

- Akkor hát mehetünk is a csatatérre!

Szemeiben a harc tudatától fűtött lelkesedés villogott miközben pillantása találkozott az enyémmel. Ajkait lágy mosolyra húzta. Gesztusát viszonoztam majd követve magabiztos, ám mégis kecses lépteit, vele szemben harci pozíciót vettem fel a rét közepén. Naoto egyenesen feltartotta jobb karját aztán egy határozott mozdulattal jelezte a csata kezdetét.

- Fight! - csengett a levegőben a fiú erélyes hangja.

Egy másodperc sem telt el a vezényszó elhangzásától és Ryukyu máris a hátam mögött termett. Rúgásra lendítette a lábát és erőteljesen be is talált az általa kijelölt céljába, az oldalamba. A reakció időm jelentősen fejlődött az utóbbi időben ám ez így sem volt ahhoz elég hogy ezt a csapást ki tudjam kerülni. Amennyire tudtam hárítottam a támadást ám minden igyekezetem ellenére a legközelebb eső fába csapódtam. Miután erőt vettem magamon hogy egyáltalán megmozduljak a becsapódás okozta fájdalommal szemben, nagy nehezen feltápászkodtam és a térdeimre támaszkodva egyből a támadómra emeltem a tekintetem.

Hát ilyen lenne...? Egy Profi hős sebessége...? Jóval az enyém fölött áll...

Föl kell kötnöd a gatyád Akane! - tette a vállamra Akuma a kezét mire a fény megcsillant felemás íriszeimen. Ryuko-san vállkörzéseket végezve sétált közelebb felém.

- Pedig ezt még csak a bemelegítésnek terveztem. - húzta el a száját. - De legalább mostmár tudom hogy milyen szinten van a reakcióidőd. De most viszont úgy hiszem hogy muszáj lesz a képességedre támaszkodnod.

Ahogy felém tette a lépéseit sárkány farka és karmai megjelenni látszottak. Felemelkedtem és visszaálltam az eredeti pozíciómba.

- Igaz hogy nagyon bekaptam az iménti támadást de ez kezd felspanolni Akuma! - húztam mosolyra a szám miközben kihúztam egy a kulccsontomból formált tőrt és a gerincemből képzett fegyverem.

- Készülj! - kiáltotta fel majd hihetetlen sebességgel rohanni kezdett felém. Szinte alig bírtam követni a szememmel. A figyelme elvonására ujjperceket küldtem az irányába melyek ugyan nem találtak célpontot de elterelésnek pont megfeleltek. Amég a kikerülésükkel volt elfoglalva én a levegőbe tudtam ugrani hogy ellentámadásba lendüljek. A ténytől hogy egy Profival állok szemben nem sok reményt fűztem az ostrom sikeréhez de mindent elkövettem hogy eredményes legyen. Amikor észrevette hogy felette vagyok kissé elkerekedtek a szemei de hamar reagált az újonnan keletkezett szituációra és