ℙ𝕠𝕨𝕖𝕣 𝕌𝕡 [Bakugou x Oc] (SZÜNETEL)

Part 2.

Ribu hátán ébredtem fel. Lassan cammogott egy ismerős környéken. Meg emeltem a fejem hogy körültekintsek. Mélyen beszívtam a cseresznyefák édes illatát mire fulldokló köhögésbe kezdtem. Úgy látszik a füst még nem ürült ki a tüdőmből teljesen. Ribu hirtelen felkapta a fejét és lerakott a földre. Mellém guggolt majd megsimította a fejem búbját.

- Minden rendben Hugi?- nézett rám aggódóan.

- Persze! Csak túl mélyen vettem a levegőt! - próbáltam kipréselni a szavakat. Lágyan nézett engem. Egy puszit nyomott a homlokomra majd segített felállni. A köhögés is lassan abbamaradt. Beértünk a birtokra. Guren éppen a kertben sürgött forgott amikor meglátta hogy milyen állapotban vagyok.

- Akane! - intett nekünk majd odaszaladt hozzánk. - Mi történt vele? - pillantott mérgesen a bátyámra majd magához szorított.

- Hé ne nézz így rám! Semmi közöm az egészhez...- kiabált Gurenre. - Verekedésbe keveredett... - dőlt neki a kerítésnek Ribu.

- Mi!? Hogyan?! - engedett egy kis teret nekem mire felnéztem rá.

- Vagy hogy is mondjam? A verekedés rossz szó erre... Inkább megtámadták.

- Gyere be azonnal Akane! Kitisztítjuk a sebeidet rendben? - hajolt le hozzám Guren majd óvatosan megsimította koszos arcom. Megfogtam a kezét és bevitt a fürdőbe. Majdnem az összes testvérem odagyűlt a szobához melyben a sérüléseim ápolta a nővérem. Hang nélkül figyelték az eseményeket. Guren minden sebesülést ellátott rajtam. Felnéztem az ajtóban toporgó kíváncsiskodókra. Mind becsődültek a helyiségbe hogy hallják a történetet. Én Guren combjaira hajtottam a fejem. Lassan simított végig vörös fürtjeimen. Ribu-ra emeltem tekintetem. Halkan bólintott majd belekezdett.

- Nem tudom az előzményeket mert későn értem oda de bőven elég volt abból amit láttam.

- Mi történt? - kapkodta tekintetét Atsui aki épp ebben a pillanatban lépett be az ajtón. - Mi ez az ülés?

- Atsui te idióta!- pöckölte meg a fejét Koharu - Még ennyire se törődsz a húgoddal... Tipikus... - ült vissza a helyére idegesen.

- Bocs már... Most értem vissza a bevásárlásból Drága Húgom! - dobta le lábai elé az étellel téli szatyrokat majd Guren-re aztán rám pillantott. Lehajolt és végigmérte az immár patyolat tiszta bár néhol még mindig sebes arcomat.

- Rendben van gyerekek! - masírozott a sorok között Mire. - Bejelenteni valóm van... Új testvéretek lesz! - mondta vidáman mire egy hangos ordítás hasított végig a birtokon. - Zugai! Átvennéd egy kicsit Ribu-t?! Éppen a gyerekekkel beszélek! - kiabált férjének a nő.

- Persze Drágám! - hallatszott futó léptek hangja a folyosókon majd az asszony visszafordult gyermekeihez.

- Szóval mint mondtam új testvéretek lesz, de ezt láthatjátok is a hasamon.- pillantott le lágyan majd végigtekintett a sorban felálló gyerekeken. - De! Már most tudjuk hogy ő különleges képességekkel van megáldva úgyhogy nektek mint idősebb testvéreknek az a dolgotok hogy biztonságos és boldog jövőt biztosítsatok neki. Minden áron védelmeznetek kell őt. Nála fontosabb nincs jelen pillanatban mind a klán mind a családunk számára...

- Igenis Anyánk! - ordította a többiek nevében is Nakku mint legidősebb. A többiek is szoros vigyázzba vágták magukat.

- Most hogy ezt tisztáztuk mindenki mehet a dolgára. - zárta le a beszélgetést Mire majd kiment az ajtón. Zugai lépett mellé Ribu-val a kezében. Az asszony átvette tőle és ringatni kezdte a 1 éves csecsemőt.