Kerültem a szemeid,
Te közben mosolyogtál rajtam.
Zavar hogyha néznek,
De valahogy, neked hagytam.
Közben tekintetedbe belefagytam.
A pillanatban ragadtam.
Azt éreztem, amit
Mintha otthon lennék veled.
Virágot tettél a hajamba,
Miközben nem engedted a kezem.
Közben lassan elvitted az eszem.
Hisz lassan beléd esem.
Talán csak ennyi,
Egy gyors randevú volt.
De valahogy mégis éltem,
Még ha csak egy délutánra szólt.
De,
Mi van ha csak mese volt?
Hisz a lepke szólt,
Hogy ébredjek fel.
