Elszalasztottad.
Az összes csókot, és szeretetet, amit adni tudtam volna.
Az összes ölelést, apró ajándékot,
Mint apró rajzokat, hiszen lerajzoltam volna neked a világot.
Elszalasztottad.
Az összes csillagot, amit együtt megnézhettünk volna.
Mindnek külön nevet adnék, lehoztam volna neked az összeset.
Minden filmet, amit közösen néztünk volna meg.
Elszalasztottad.
Hogy majd a pólódban alszom, és nem felgyújtom.
Az összes olyan éjszakát, mikor a pólód nélkül alszom,
Mert igazából mindketten anélkül vagyunk.
Elszalasztottad.
Az összes nevetést, miközben játszom a hajaddal,
Közben dobállak kedves szavakkal mint,
Istenem de imádlak.
Elszalasztottad.
A halom töri tételt, amit együtt magoltunk volna,
Miközben az öledben ülve karolsz át.
Az összes szülinapomat, ahol együtt fújtuk volna el a gyertyát.
Elszalasztottad.
Az összes szomorú pillanatot, amit te tettél volna szebbé.
Úgy éreztem veled válok majd teljes emberré.
Ha nem döntesz úgy, hogy inkább hagyjuk.
Elszalasztottad, elszalasztottál,
Csak mert a boldog pillanataimban akarsz,
Mikor egy ember nem csak ebből áll.
Ahogy ezt leírtam, azt gondolom: Kár...
De nem lehetünk egy pár, mert
Elszalasztottad.
