Egy padon ültem egy különleges helyen,ahol az erdő épp hogy véget ér ,és egy tisztásba ütközik. Ezen a tisztáson egy lovarda terült el. Kész csoda,hogy fenn maradt és népszerű ez a hely,itt, a semmi közepén,ahol a legkönnyebb eltévedni. Egyedül voltam,és a táj ismeretlen arca megijesztett,vajon hol vagyok?Semmire sem emlékeztem:hogy ,hogy kerültem oda,hol van a családom ,és hogy mi történt az elmúlt 24 órában. Csak annyit tudtam,hogy lovagolni fogok,és a túravezetőt várom. Félre tettem minden ijedségemet,és izgatottan,mint egy kis gyerek a boxok irányába kémleletem lovak után. Az egyik box ablakában egy szürkés,hamvas fehér lovat pillantottam meg. Gyönyörű és nemes külseje magára vonta tekintetemet és minden csodálatomat. A csodás paripa,mintha megérezte volna ezt,elkezdte vadultan rugdosni a box oldalát.Addig, és olyan erővel,egyre erősebben rúgta,amíg ki nem törte a box ajtaját. Ezután erőteljes ugrással kiugrott ,és eszeveszett vágtába kezdet, elszáguldva előttem, fel, a meredek, erdős ösvényen,ahol pillanatok alatt eltűnt.Az istálló mögül két kétségbeesett arcú ember futott elém. A nő rám nézett, és ezt kérdezte:
-,,Merre ment,a szürke ló?Nem láttad?
-,,Fel az emelkedőn,ahol a kék túrajelzés vezet.- feleltem határozottan.
- ,,Azonnal nyergelem Calypso-t és Üstököst!- kiáltotta a magas férfi,és mi előtt elfutott volna hozzám fordult.
- Tényleg jól tudsz lovagolni?- nézett rám komolyan .
Ijedten bólintottam,és motyogtam valamit arról,hogy sokszor voltam már terepen,miközben tompa fejjel néztem rá bambán.
-,,Nem vihetjük ki csak,úgy!- kiabált ingerülten a mellette álló nő,teljes felháborodással.
-Ha egy kicsit is jó lovas, a segítségünkre lehet ,és egy ilyen kalandot te sem hagynál ki, nem igaz?- fordult felém és kacsintott.
- Ez nem kaland,hanem egy felelősségteljes,veszélyes feladat,ráadásul ezt a lovast nem is ismerjük!Ám legyen,úgy is sok borsot törtél az orrom alá,ez teljesen a te felelősséged lesz. Ebből talán majd megtanulod, hogy ne legyél felelőtlen,bár remélem ezt nem a bíróságon fogod megtenni!Nyergeld fel Kedvest, Zsolt,de ajánlom,hogy gyors legyél!
- Gyere te is, öltözz és segíts a nyergelésnél!
- Nem tudok nyergelni. - Dadogtam idegesen.
- Hát, nem most fogsz megtanulni az biztos!- mosolygott keserűen - Majd,akkor kantározol.
Ez ellen nem volt kifogásom,így elsiettünk a szigorú tekintettű nővel,mint kiderült, Zsolt után.
YOU ARE READING
Álomból Született
FantasyElőszó ,,A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint...
