Lunae Lumina - A Hold láthatatlan köteléke

13. fejezet

Sokszor megmostam az arcom és próbáltam nem az előző pillanatokra gondolni. Így egész hamar sikerült nem vérvörös fejjel kimennem a szobából. Megigazítottam a hajam és a ruhám, majd a konyhába mentem. Innentől nekem itt kell tevékenykednem a parti alatt. Egyáltalán nem bántam, hogy most nem kell Philip vagy a Gazda szemébe néznem. Zavarba ejtő lenne, nagyon is.

- Sziasztok! - léptem be a konyhába.

Pechemre mindenki itt van, akivel nem akartam találkozni. Nyeltem egyet és amennyire lehetett próbáltam természetesen viselkedni a közelükben.

- Nem jönnek a vendégek? - léptem Philip mellé.

- Már a helyszínen vannak, csak bejöttünk mindent leellenőrizni, és felvázolni nagyjából a Nagyúrnak mikor, mire számítson.

- Értem - álltam az asztal mellé.

- Egyelőre maradj itt, amíg nem lesz felszolgálva az étel, ha kellenél, majd szólok - folytatta a férfi.

- Rendben van. Köszönöm! - mosolyogtam rá.

- Majd befogom, mosogatni, hogy ne lébecoljon! - viccelt Ferder.

- Inkább ne - legyintett a komornyik -, amilyen álmodozó még árvíz lesz a végén - nevetett Philip, miközben megpaskolta a fejem.

- Hé! - kiáltottam fel mosolyogva. - Nem is vagyok ennyire álmodozó!

- Igaz, nem mindig - vigyorgott rám a mellettem álló férfi -, csak ha valami jó történik veled - kuncogott.

- Olyan gonosz vagy! - böktem oldalba.

- Hát... démon vagyok! - húzta ki magát.

Egymásra nézve kuncogtunk egyet. Maortem végignézett a jókedvű társaságon és mosolyogva elkönyvelt magában valamit egy nagy levegő vétellel. Boldog volt. Ezután határozott tekintettel távozott a konyhából a komornyikkal együtt, mintha elhatározta volna, hogy megvédi a mosolyunk, bármibe is kerüljön.
Amíg készültek az ínycsiklandó ételek, Ferder nekem is összeütött valamit, mivel a reggelit nem egészen sikerült elfogyasztanom. Amíg főztek, én ültem és ettem. Ennél jobb munkát nem is kívánhatnék délutánra. Minél jobban belemélyedtek a munkába annál forróbb levegő csapott az arcomba. Hiába a finom illatok és szemkápráztató ételek, ha beleolvadsz a ruhádba.

- Nem tudom ti, hogy bírjátok, de én szívok egy kis friss levegőt! - legyeztem magam a kezemmel.

- Csak óvatosan - szólt el a válla felett a séf.

- Úgy lesz - biccentettem és kiléptem a konyhából.

Már a küszöböt átlépve is kellemesebb volt az idő. A falnak vetettem a hátam és mélyeket lélegezve, hagytam, hogy a tüdőm is felfrissüljön, így hamarabb hűlt le a testem is.

- „Mi a helyzet Philip?"

- „Vidám vendégsereg!" - hangja ironikus volt.

- „Kitartást!"

- „Kösz. Ott minden rendben?"

- „Igen" - löktem be kicsit az ajtót, hogy belássak. - „Kijöttem kicsit levegőzni, mert már én is sercegtem lassan a ruhában" - nevetett.

- „Kitartást!"

- „Köszi!" - mosolyogtam.

Mindenből kaptam kóstolót, mire a tálaláshoz jutottak kipukkadtam. Csak ültem és fújtattam.

- Ízlett minden? - jött oda széles vigyorral Ferder.

- Túlságosan is! - simogattam meg a hasam, mire felnevetett.