Lunae Lumina - A Hold láthatatlan köteléke

25. fejezet

Reggel későn keltem. Nem is igazán volt reggel már, inkább a délelőtti órákba nyúlt bele a nap. Megdörzsöltem a szemeim, majd visszadőltem a párnára és átöleltem. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Boldog voltam. Olyan sok jó történt velem ezalatt a pár nap alatt. Felkeltem, lezuhanyoztam és a konyhába siettem. Serpen már a helyiségben sürgött. Frissen, üdén, mint akinek nem kell pihennie sem. Intettem neki vigyorogva, amint rám pillantott.

– A reggeli már lement – lépett elém.

– Nem baj, nem emiatt jöttem – kezdtem bele zavartan.

– Hát? - húzta fel egyik szemöldökét.

– Ha már lement a reggeli, akkor kaphatok a konyhában egy kis zugot, ahol készíthetek süteményt? – néztem rá kérlelően.

– Mit szeretnél sütni?

– Még magam sem tudom, csak meg akartam köszönni Lucifer nagyúrnak a kedvességét.

– Ha adhatok egy tanácsot – tette vállamra az egyik kezét és a fülembe súgott –, imádja az emberek világában készített karamellt.

– Köszönöm! – vigyorogtam rá. – Akkor már meg is van mit készítek!

– A konyha ezen része a tiéd! – intett a többieknek, akik arrébb álltak.

– Úgy készítek, hogy maradjon nektek is – mosolyogtam a séfre.

– Hálám üldözne – viszonozta a gesztust.

Én is imádom a karamellát, szerencsére volt minden, ami kellett hozzá, és már készítettem ilyet fent. Igaz főként díszítés céljából, de egy lágyabb karamellt sem lehet olyan nehéz összehozni. Apró bonbonokat készítek majd. Vékony csokis piskótát sütöttem, melyekből apró karikákat vágtam ki. Amíg sült a piskóta a formákat kiöntöttem csokoládéval. 

Sűrű krémet készítettem tejszínből, hogy legyen tartása, ezután betöltöttem a formákba. Kis mélyedést készítettem, abban foglalt helyet a lágy karamell, majd még egy kis krém, és jött az utolsó réteg a csokis piskóta lap, amit szintén lefedtem csokoládéval. Amíg dermedt, addig elmosogattam és elpakoltam magam után a pulton. Időközben Ferder is megérkezett, megvitatták miért is vagyok itt, majd szakmai dolgokról beszéltek és minden másról is, mint két régi jó barát.

Kifordítottam a pultra a bonbonokat. A szebbeket kiválogattam a Főhercegnek a többit pedig félre raktam a többieknek. Fehér csokoládéval díszítettem és ekkor jöttem rá, hogy vajon mibe is fogom beletenni őket?

– Serpen séf?

– Igen? – lépett mellém.

– Miben illik odaadni a bonbont, ha nincs díszcsomagolásom?

– Hmm – gondolkodott el –, várj meg itt.
– Rendben.

Ferdernek intettem és megkínáltam az elkészült édességből.

– Mondj róla véleményt. Te séf vagy, ha nagyon rossz nem adom oda neki – zavartan nevettem.

– Biztos jó lett! – vett el egyet és bekapta.

– Na, milyen?

– Hát – húzta el a száját.

– Ennyire rossz lett? – csalódottan pillantottam a sütikre.

– Nem – nevetett –, finom lett. Habár kicsit édes a krém, de attól még finom.

– Köszönöm! – mosolyodtam el, ahogy megnyugodtam.

– Itt is van – ért vissza a Főséf.

Egy díszes dobozt tett elém, amibe pont belefértek a bonbonok.