Lunae Lumina - A Hold láthatatlan köteléke

32. fejezet

A hetek lassan teltek, már nem voltam rosszul sem. Az étvágyam is megnőtt, de bármennyit is ettem nem híztam. Mindent elszívott a kisbaba, amit csak tudott. Aruella sokszor megvizsgált az egyik ilyen rutin vizsgálat közben megmutatta magát nekünk, így kiderült, hogy kisfiú lesz. Maortem nagyon örült, hogy elsőszülötte fiú lesz, nekem már az is elég volt, hogy egészséges. Haja elkezdett nőni, ezt az apjától örökölte. A pocakom is elkezdett kerekedni, már nem lehetett a cseléd ruhába rejteni, ezért Maortem hozatott nekem bővített ruhákat, amikben kényelmesen tengethetem a napjaim. Habár nem engednek semmit sem csinálni, így elég unalmasan teltek a napok.

Mikor elértem a négy hónapot, ami itt a szülés előtti hónap, nehezebben bírtam magam már. A pocakom igen nagyra nőtt az utóbbi időben, mégis csak egy pár hét telt el azóta. Kétszer olyan gyorsan nő, mintha teljesen ember lenne. Szarvai nem lettek nagyobbak, már mindene rendesen ki volt fejlődve, csak a súlygyarapodás volt a célja, az erősödés és a külvilágra való felkészülés. Épp ebédeltünk, mikor Lucifer lépett be a hallba egy átjárón keresztül Lucella társaságában.

- Üdv barátom! - állt fel Maortem, hogy üdvözölje.

A férfi csak biccentett, majd mindenkin végigfutatta a tekintetét.

- Ülj vissza Maortem. Híreim vannak - mindenki elkomorodott. - Holnap beidézés lesz, mindenkinek.

- Mindenkinek? - kérdeztem vissza.

- Igen, neked is.

- De - dadogtam -, hogy menjek el így? - álltam fel és a méreted hasamra mutatta.

- Jaaj, már ekkora? Milyen kis cukiság lehet! - mosolyodott el, majd köhintett és folytatta. - Elrejtem a hasad és olyan, lesz, mintha nem is lenne ott.

- Biztonságos? - nézett rá Maortem.

- Nyugodj meg. Nem fognak rájönni.

- Nem ettől félek.

- A többiről sajnos, nem biztosíthatlak, de veletek leszek.

- Velünk? - kérdezett vissza Aruella.

- Ezt a Tanács fogja levezetni.

- Azok a bugyuta öregemberek?! - csattant fel a doktornő.

- Aruella kérlek... - szólt rá a bátyja.

- Ez mit jelent?

- Ők a legszigorúbbak! Minden zsigerük azért van a világon, hogy a Démonok nemes faját védjék - sóhajtott Philip.

- Akkor nem sok jót jelent, igaz? - néztem a Főherceg szemeibe, aki csak megcsóválta a fejét.

- És ha visszaküldenénk Fentre? - állt fel a Gazda.

- Szöktetésnek minősül.

- Nem halhat meg! - csapott az asztalra a férfi.

- Maortem, attól, hogy engedsz az indulataidnak, még nem oldódik meg a helyzet - szólt rá Lucifer.

- Igaza van Lucifernek - sétáltam Maortem mellé és megsimogattam a kezét.

Visszalökte magát a székre, és a hasamnak döntötte a homlokát.

- Reggel ismét eljövünk. Azután elvarázsolom Naemi pocakját és együtt megyünk a Tanács elé.

- Köszönöm - suttogta a Nagyúr.

Aruella megölelgette a bátyját, majd távoztak. Innentől mindenki komoly arccal meredt maga elé, vagy temetkezett a gondolataiba. Aruella az üvegházba zárkózott és a növények kutatásába temetkezett. Philip a komornyiki munkába, Ferder a tűzhelyek közé menekült. Maortem a karjaimba én pedig az övébe. Félek a holnaptól. Ha nem hordanám a szívem alatt a kisfiúnkat, könnyebben venném a dolgot, de így sokkal nehezebb a halál karjaiba sétálni.