Lány a Dumstrangban

A fura érzés

*Fred szemszöge*

- Nézd! A Dumstrangos lány folyton téged bámul! - mutatott George a Dumstrang asztala felé
- Ne hülyéskedj George! - szóltam rá
- De igaza van - jelentette ki Seamus
- Ebből maradj ki Seamus! - szóltam rá, és rávttem magamat hogy odanézzek, mikor találkozott a tekintetünk, el kapta a fejét ezzel kiszakítva tekintetét az enyémből.
- Nem megmondtam? - húzta az agyam az ikrem.
- De. Na és? Ez nem... nem jelent semmit! - jelentettem ki mire George elkezdett nevetgélni majd elkezdett beszélgetni Seamussal. Én pedig el kezd bámulni a lányt.

*Mia szemszöge*

- Nézd csak Mio! - szólalt meg egyszer csak Viktor
- Hmmm? - néztem fel rá
- Az a Griffendéles fiú folyton téged bámul - mutatott a fiúra 'akit mellesleg eddig én bámultam' - Szeretnéd hogy megverjem? - kérdezte
- Nem kell! Tudod hogy én is meg tudom verni ha akarom, ugye? - néztem rá fenyegetően
- Persze csak kérdeztem. - mondta majd belekezdett abba a monológba amit már vagy ezerszer hallottam, mint például 'Menj oda hozzá!' 'Beszélj vele!' 'Tetszik?' stb, stb... Mikor befejezte csak megforgattam a szemem és belekezdtem
- Tudod hogy nem lehet... apu talán még meg is ölné ha látná hogy akár csak beszélget velem! - néztem Viktorra szomorúan.
- És? Az nem a mi bajunk! - röhögött Viktor
- VIKTOR!! - üvöltötte el magam mire mindenki de szó szerint mindenki felém kapta a fejét. Könnyező szemmel rohantam ki a nagyteremből.

*Viktor szemszöge*

- Most mit mondtál neki? - kérdezte unottan Jon
- Semmit! - jelentettem ki
- Akkor Mia miért szaladt el sírva? - kérdezte még mindig unottan. A Dumstrang nyugodtan evett míg a Roxfortos diákok el sem tudták képzelni mi történt, a mi sulinkban Mia kirohanásai megszokottá váltak az évek alatt.
- Menj utána! Na! Menj már! - hallottam egy hangot a Griffendéles asztal felöl majd felállt az a srác aki Miot bámulta és a húgom után rohant.

*Fred szemszöge*

A lány után rohantam és mikor megláttam egy lépcső aljában ücsörögni odakuporodtam mellé.
- Szia! - köszöntem
- Szia! - szipogta
- Mi a baj? - kérdeztem óvatosan
- Semmi! - szipogta még mindig majdnem sírva
- Dehát sírsz! - mondtam
- Semmiség, nálunk ez nap mint nap előfordul! - szipogta a lány
- Egyébként Fred vagyok, Fred Weasly! - mosolyogtam a lányra és a kezemet nyújtottam
- Én meg Mia, Mia Karkarov! - mondta, majd kezet ráztunk és végre elmosolyodott
- Na és ki az a Viktor akivel bent kiabáltál? - kérdeztem óvatosan
- Az ikerbátyám! - mondta Mia
- Ó... Nos nekem is van egy ikerbátyám! Mi is sokat veszekszünk! - hazudtam hogy felvidítsam, és bevált mivel nevetett aztán egyszercsak felpattant és letörölte az arcáról lefolyó könnycseppeket és ezt mondta:
- Nem beszélgethetnénk! - mondta majd elviharzott
- De... - kiáltottam utána de ő már eltünt a szemem elöl. Visszamentem az asztalhoz és leültem a hejemre
- Naaaaa...? - kíváncsiskodott George. Elmeséltem nekik mindent majd mikor befejeztem Hermionehoz fordultam
- Beszélnél vele? - kértem
- Persze! - mondta és megeresztet felém egy mosolyt.