Lány a Dumstrangban

Elősször kimozdulni

*Mia szemszöge*

Egy nap telt el azóta hogy megkaptam a levelet amiben apu halálárol értesítettek. Azóta ki sem mozdultam a szobábol. De Hermionenak és Ginnynek feltett szándéka kirángatni.

- Hé Mia. Gyere le velünk ebédelni! - könyörgött Ginny. Én csak a fejemet ráztam.
- Naaaaaa!! Gyereeeeee! - kezdett bele Hermione is
- Jó! Ha nem nyaggattok tovább akkor, és csak akkor megyek! - szólaltam meg egy napja elösször
- Megszólalt! Wow! - szólalt meg az eddig csendben olvasó lány, akiröl nem tudom ki.
- Merlinre, ne légy bunkó! Tudod hogy meghalt az apja! - szólt rá Ginny a lányra
- Oké! - mondta gúnyosan a lány és tovább olvasott
- Akkor induljunk! - rángatott fel az ágyról Hermione

*Fred szemszöge*

Éppen beléptünk a nagyterembe mikor odapillantottam a Dumstrang asztalára, bár tudtam hogy felesleges hisz úgysem fog ott ülni de mikor odanéztem és ott ült. A szemei ki voltak sírva, vörösek voltak és duzzadtak, az arcán még volt némi könnycsep, a bátyja mellett ült aki látszólag jobban bírja mint Mia, ott ültek szorosan egymás mellett, Viktor Miat ölelgette míg a lány az ételében turkált.

- Hogy sikerült lerángatnotok? - kérdeztem Hermionet mikor odaértünk az asztalhoz és leültem
- Megunta hogy folyton nyaggatjuk! - válaszolt Ginny
- Szegényke! - szólalt meg az eddig csendben lévő Harry
- Igen! - mondta Ginny és Hermione egyszerre
- Ebéd után beszélek vele! - mondtam és ekkor megjelent az asztalon az étel és elkezdtünk enni

*Mia szemszöge*

Ott ültünk, mi, a bátyám és én. Ő jobban viseli apu halálát mint én. Szóval ott ültünk szorosan egymás mellett, ő evett én meg csak túrkáltam az ételt
- Mi a baj? - kérdezte Sam. Én csak ránéztem majd vissza az ételre
- Mia egyél is! Kérlek. - kérlelt a bátyám
- Nem megy! Egyszerűen nem!  - mondtam
- Jó, rendben! - mondta és rámhagyta

*késöbb*

Lent ültem a tóparton egy fa tövében és csak néztem a vizet. Egyszercsak leült mellém valaki, megilyedtem.
- Szia! - köszönt, Fred volt
- Szia!
- Jól vagy? - kérdezte mire ránéztem
- Nem, nem vagyok. Apu meghalt, a bátyám furán jól és nyugodtan viseli, a barátaim folyton nyaggatnak hogy menjek társaságba, én pedig... - akadtam ki, de a végén elhalgattam
- Te? - kérdezte
- Én pedig nem tudom mihez kezdjek. - mondtam és sírva fakadtam
- Hé... Hé nyugi! - mondta miközben megölelt

Nagyjábol egy órát ültünk a fa tövében, mire lenyugodtam.
- Mostmár menjünk vissza a kastélyba! - szólaltam meg hirtelen
- Rendben! - mondta és felsegített a földröl
Visszasétáltunk a kastélyba, ő elment megkeresni Georgeot én pedig vissza a szobámba, mikor felértem Ginny és Hermione a nyakamba ugrottak

- Hol voltál? - kérdezte Ginny
- Úgy agódtunk! - mondta Hermione
- Gin, Herms, jól vagyok! - mondtam, bár nem volt túl meggyőző
- Jól? - kérdezték döbbenten egyszerre
- Igen, azt hiszem. - mondtam