*Mia szemszöge*
- Miért jöttem hamarabb a felszínre mint te? Miért nem jöttél fel csak olyan későn? - zúzította rám a kérdéseit Fred - Meghalhattál volna!
- Tudom! De... Nem jött a kislányért senki! Meg kellett mentenem! - adtam meg a választ
- Mindegy... Az a lényeg hogy jól vagy! - mondta és szorosan megölelt majd megcsókólt.Lefeküdt az ágyra én pedig mellé feküdtem és a vállára hajtottam a fejem. Felnéztem és megcsókoltam. A csók egyre hevesebbé vált, majd azon kaptam magam hogy az ölében ülök. A csókot éppen egy másodpercre megszakítva eltávolodtam tőle és lehúztam róla a pólót. Ő ugyanígy tett. Már a nadrágjaink sem voltak rajtunk, mikor Fred megszólalt
- Bisztos ezt akarod? - kérdezte
- Bisztos! - mondtam...*Másnap*
Reggel boldogan és furcsamód kipihenten keltem. Mikor kinyitottam a szemem Georgeal találtam szenben magam, mire felsikítottam
- TE MI A FENÉT KERESEL ITT? - kérdeztem miközben magamra rántottam a takaróm
- Reggelt! - mondta fülig érö szájjal
- Hol van Fred?
- Egy, ez az én szobám is. Kettő, Fred ott alszik melletted! - adta meg a válaszokat George. Magam mellé néztem és tényleg ott aludt mellettem, meg sem hallotta hogy felsikítottam.
- Kimennél? - méztem Georgera mire bólintott és az elfolytott röhögéstöl rázkódott a válla
Mikor kiment felkeltem és elmentem letusolni, mire kimentem Fred már ébren volt
- Jó reggelt! - mondtam és leültem mellé az ágyra
- Jó reggelt! - mondta és megcsókolt
- Megyünk reggelizni? - kérdeztem mire bólintott. Kézenfogva mentünk le a nagyterembe és leültünk a saját asztalainhoz.*Fred szemszöge*
Mikor leültem a griffendél asztalához mindenki (kivéve Ront) úgy mosolygott mint egy idióta.
- Mivan? - kérdeztem rá mikor már meguntam hogy engem bámulnak
- Jártam a szobánkban! - mondta még mindig mosolyogva az iker testvérem, mire kiköptem a töklevet ami éppen a számban volt, szerencsére éppen nem ült senki elöttem.
- Mikor? - kérdeztem
- Ma reggel! - jelentette ki - Mikor Mia meglátott fel is sikított. Csodálkoztam hogy nem ébredtél rá fel. - mondta mire Hermione halkan nevetni kezdett, majd karonfogta a húgomat, elmentek a Dumstrang asztalához felrángatták az éppen Viktorral és két másik fiúval beszélgető Miat és kisiettek a nagyteremből.
*Mia szemszöge*
Mikor kiértünk egy elhagyatott folyosóra rángattak, szembe álltak velem és mind a ketten úgy mosolyogtak rám mint az idióták
- MINDENT el kell mesélned! - mondták egyszerre kihangsulyozva az első szót
- Honnan...? - kezdtem de közben rájöttem - George! - mondtam lemondóan mire hevesen bólogatni kezdtek
Kénytelen voltam elmesélni mindent, töviröl hegyire. Mikor végezem a két lány hangos sikongatásba kezdett és ugráltak.
- Lányok halkabban! Az egész Roxfort tőletek vízhangik! - mondtam miközben a vállukra tettem a kezem gogy az ugrándozást is befejezzék.
- Bocsi! - mondták egyszerre
YOU ARE READING
Lány a Dumstrangban
FanfictionEz a story Mia Karkarovról szól. Ha érdekel kukkantsd meg. 🥃 # 161 - harrypotter # 206 - harrypotter # 225 - harrypotter # 366 - harrypotter # 422 - harrypotter # 121 - harrypotter