Lány a Dumstrangban

A levél

*Mia szemszöge*

Reggeli után elindultam megkeresni aput. Rég nem láttam és beszélni is szerettem volna vele. Éppen az egyik fojosón sétáltam mikor szembe jött velem Dumbledore.
- Jó napot professzor! - köszöntem
- Mss. Karkarov! - biccentett
- Nem látta az apámat? - kérdeztem
- Reggel korán ment el! Kapott egy levelet valami sürgős ügyben, és vissza kellett mennie az iskolába! - mondta
- Értem. Azért köszönöm! - mondtam és vissza mentem a szobámba.

Hermionenak meg Ginnynek órája van ezért egyedül voltam. Úgyhogy úgy döntöttem hogy mágia törit tanulok mert abbol nagyon rossz vagyok. Nagyjából egy fél órája tanultam mikor meguntam.
- A mágia töri uncsi! Ezt jegyezd meg Zafír! - mondtam a baglyomnak. (Igen szoktam a baglyommal beszélgetni törődjetek bele.)

És ezek után elaludhattam mert már sötét volt mikor felkeltem valami zajra.
- Hermione bisztos a könyvtárban van, Ginny pedig Harryvel! - gondoltam magamban

Kikecmeregtem az ágyból és az ablakohz léptem, azt hiszem innen jött a zaj. És igazam volt, egy bagoly ácsorgott az ablakban, és egy levél volt a csőrében. Kivettem a levelet a csőréböl, megsimogattam a bagoly fejét és leültem az ágyra és olvasni kezdtem a levelet.

Mss. Karkarov!

Sajnálattal kell tudatnunk önnel, hogy apja holttestét megtaláltuk a kastély melletti tisztáson.

Ennyi állt benne. Lefagytam. Könnyek gyültek a szemembe. Már sírtam egy ideje mikor Hermione és Ginny léptek be az ajtón nevetve, amint megláttak abbahagyták a nevetést és rögtön kérdezgetni kezdtek
- Mi történt? - ült le az egyik oldalamra Hermione
- Naa... Mondmár! - ült le a másikra Ginny.

Nekem nem volt kedvem beszélgetni ezért felkeltem az ágyról, felkaptam a levelet és elviharzottam. Nem érdekelt hogy ki lát sírni csak futottam míg elértem a tavat ott leültem a földre, már nem bírtam és elsikítottam magam. Észre se vettem hogy a padok és a faágak lebegnek körülöttem.

Egyszercsak azt vettem észre hogy valaki leül mellém, az ölébe húz és átölel, nem fogok hazudni nagyon jól esett.
- Mi történt? - hallottam meg Fred aggódó hangját. Valószínűleg vagy látta hogy sírva rohanok valahova, vagy Hermioneék mondták neki.

Én egy szót sem szóltam csak a kezébe nyomtam a levelet. Elolvasta és visszaadta
- Óóó, Mio! - mondta és még szorosabban átölelt - Sajnálom! - mondta. Én csak mosolyt próbáltam eröltetni az arcomra, de nem sikerült.

Így ültünk itt amíg valamellyest meg mem nyugodtam. Mikor már kevésbé sírtam Fred felsegített
- Gyere vissza kell mennünk! - mondta
- Rendben. - mondtam. Vissza sétáltunk a kastélyba és felmentünk a szobáinkba. Mikor beléptem az ajtón Hermione és Ginny az ágyon ültek és beszélgettek. Én csak az ágyamra vetettem magam és alig halhatóan újra sírni kezdtem.

- Mi a baj? - jött oda Hermione és megint leült mellém az ágyra
- Mi történt Mio? - kérdezte Ginny és követve Hermione példáját leült a másik oldalamra. Nekik sem mondtam semmit csak Hermione kezébe nyomtam a pegament amit azóta szorongatok. Ő hangosan felolvasta hogy Ginny is hallja.

Mss. Karkarov!

Sajnálattal kell tudatnunk önnel, hogy apja holttestét megtaláltuk a kastély melletti tisztáson.

Amint végzett a levél olvasásával még jobban sírni kezdtem.

Ők csak simogatták a hátam és néha eleresztettek egy "Semmi baj" - t vagy egy "Minden rendben lessz" - et, de persze én nem így gondoltam. Addig sírtam míg álomba sírtam magam.