Nem Akarom [Shinkami ff. - Befejezett✅]

~ 3.~

Fagyos tekintete egy pillanatra sem akart letévedni rólam, és inkább éreztem magam kényelmetlenül, mint boldognak, hogy újra láthatom. Mégis mit kellene mondanom neki? Örülök, hogy újra látlak? Hogy teltek eddig a napjaid? Együtt vagy még azzal a lánnyal? Még mindig érzel irántam valamit? Szeretsz még engem? De semmit nem tudtam kinyögni, csak csendben figyeltem minden rezdülését. Nem tagadom, még helyesebben néz ki, mint mikor utoljára láttam. Sokkal érettebben néz ki és még talán ki is izmosodott jobban, mint amire emlékszem. Arca vonala sokkal szögletesebb és egy arcszőr sem látszódik rajta, ami rontana az összképen. Haja körbe lett nyírva, mégis túl jól állt neki. Egyszerűen nem tudom levenni a szememet Hitoshiról. Gondolom ő is ugyanazt tette, mint én, hisz éreztem magamon szemeit, ahogy körbe fut rajtam. Mikor íriszeink találkoztak, csak elmosolyodott, majd visszasétált az asztalhoz és engem várva biccentett a szemben lévő székre. Aprót nyelve, mégis bólintva indultam meg, majd zavartan le is ültem elé. Hogy mutassam magam határozottnak, ha minden pillantása a velőmig hat?

- Szóval azt kérdezed, hogy mit akarok tőled? Igazából semmit, hisz öt éven keresztül nem is hallottam rólad. Persze a plakátokon és a hírekben mindig benne voltál, így kénytelen voltalak nem elfelejteni. Mégis ki gondolta volna, hogy tényleg zenésznek fogól menni? Mert nekem nem is mondtad.

- Minek mondtam volna, ha úgy sem jelentettél akkor számomra semmit. Nem is kerestél, hogy beszéljük meg ezt az egészet rendesen. De már nem is érdekel, hisz neked is volt akkor valakid és én is elfelejtettelek. - néztem rá komolyan, hisz semmi joga nincs, hogy csak így faggatózón rólam.

- Elfelejtettél? Nem tűnsz annak, mint aki tényleg hátrahagyta a múltat. - mosolyodik el, és nekem ettől a reakciójától szívem lett volna egy pofont lekeverni neki. Lehet ő már mindent elfelejtett, de én nem vagyok olyan érzelemmentes, mint ő. Én nem tudtam egyről a kettőre mindent elengedni.

- Ha csak ennyit akartál, akkor én el is mentem! - álltam fel indulatosan, majd pár aprót az asztalra csaptam. - Ez Minának lesz, ha már ennyire fáradozott a semmin. - majd határozott léptekkel indultam le a lépcsőn, hátra sem nézve a mögöttem kuncogó férfin. Mégis mit képzel ez magáról? Hogy tudtam beleszeretni abba a seggfejbe még annak idején? Biztos csak a hormontúltengés miatt van minden. Amiatt kell, hogy legyen.

- Hát te hova mész? - állít meg a lépcsőn alján álló Mina, aki éppen ebben a percben akart felmenni.  Hát, legalább a kínos részről lemaradt.

- Bocs, de van egy kis dolgom. A pénzt fent hagytam Hitoshinál. - trappoltam volna el mellette, de a karom után kapott. Ahhoz képest, hogy három ital van a kezében, elég jó reflexei is vannak.

- Ne menekülj el megint. - nézet szemeimbe sokat sejtető mosollyal, mire csak fintorogva néztem el.

- Nem tudsz rólam semmit, akkor minek szólsz bele? Sajnálom, de alig pár órája ismerlek és ne szólj bele, hogy mit akarok csinálni. - kijelentésemen meglepődött, majd lassan levette kezét az enyémről. - Te csak azt a sztárt ismered, aki mindig vigyorogva énekel a kamerákba. Akinek úgy tűnik tökéletes az élete. De ez a valóság. - mentem el végleg mellette, majd a csuklyát még a fejemre húzva indultam ki végleg az egész épületből. Lehet túl nyers is voltam vele, de per pillanat semmi sem érdekelt. Nem akartam még csak a közelében sem lenni, mégis a szívem majd kiesik a helyéről. Egy részem tényleg nem akart felejteni és ennek meg is lett a hatása. Sóvárgok érte. Hogy csak velem foglalkozzon. Akkora egy idiótának érzem magamat...

***

- Szóval találkoztál vele? - ül le mellém a padra Sero. Muszáj voltam ezt megbeszélni valakivel, és most pont vele akartam. Ugyanabban a parkban voltunk, ahol először is találkoztunk, bár azóta a kapcsolatunk más irányokba tévedt. Mióta szakítottunk egy évre összejött az új barátjával, és eléggé megvannak. Hogy féltékeny vagyok-e? Egyáltalán nem, inkább örülök, hogy sikerült valakivel összejönnie.

- Igen és borzalmas volt. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen hamar fogunk találkozni. De a modorra is szörnyű volt. Olyan volt, mint aki teljesen lenézne.  - temettem arcomat kezeimbe. Teljesen kifordult magából az a személy, akibe beleszerettem.

- Hát nem nagyon találkoztam vele, de most hogy így mondod, nem is akarok vele. - nézet fel az égre. - De te még így is kedveled, igazam van? - mosolyogva néz arcomra.

- Nem kedvelem őt. El akarom őt felejteni véglegesen. - komolyan is gondoltam minden egyes szót, de a kivitelezéssel bajok lesznek. A tinédzser énem lázadni fog, hogy még mindig szerettem.

- Meddig maradsz Japánban? - kérdezett egy teljes másik irányba, amiért most áldottam is. Nem kell bele menni kényesebb dolgokba.

- Szerintem egy hónapot fogok maradni. Még több helyre is mennünk kell, szóval 3 hónap alatt az összes kontinenssel végeznem kell. - sóhajtva dőlök hátra, mire egyetértően bólogat. - És ti amúgy megvagytok? Nem nagyon beszélsz magadról.

- Kevesebbet beszélgettünk, hisz a jogi karon tanul és készülnie kell a vizsgáira is majd lassan. De ha megkapja a szüneteket, akkor szinte állandóan együtt vagyunk. - sóhajt fel szerelmesen, és emiatt az egy dolog miatt irigy vagyok. Neki van valakije, aki várja magához, hogy együtt legyenek. Én pedig egyedül fogok megöregedni egy sötét viskóban, patkányokkal a sarokban. Jól hangzik, nagyon.

- Örülök, hogy te legalább boldog vagy. - mosolyogva nézek rá, mire nevetve átkarol és összeborzolja a hajamat.

- Neked is hamar fog jönni, figyeld meg. Alig pislogsz majd párat és a kapud előtt fog majd állni, hogy szerelmet valljon neked.

- Ugye tudod, hogy ez csak a tündérmesékben van? - nevetek fel, majd kibújva öleléséből állok fel. - Szerintem én indulok. Anya ma este megy dolgozni és még elakarok köszönni tőle. - intek hátra, majd komótos léptekkel sétálok a járdán a saját gondolataimba merülve. Szerelem, mi? Valamiért ettől a szótól inkább hányingerem van, mint hogy a rózsaszín felhőkre gondoljak. Ha a szerelem tényleg olyan gyorsan jön, mint azt mondják, akkor eddig miért nem talált meg? Vagy csak én voltam akkora barom és direkt került el engemet? Hát gratulálok, mert akkor sikerült a terved. Elmosolyodva kanyarodtam be abba az utcába, ahol a mi házunk is állt, de a következő látványra nem voltam felkészülve. Hitoshi a házuk előtt éppen egy csajjal csókolózott. Ő más valakivel csókolózott. Ő más valakit szeret és nem engemet. Hát szerelem, tényleg egy szemété tetted az életemet...

Hát nem éppen lett egy boldog rész ^^' De igyekeztem egy kis késéssel hozni, és itt is van. Remélem azért tetszett nektek :) Puszancs nektek babók <3