Nem Akarom [Shinkami ff. - Befejezett✅]

~ 19.~

Morogva ültem a kanapén, mellettem Hitoshival és egyszerre néztünk megvetéssel, szánalommal a fotelben ülő nőre. Hogy képzeli, hogy van pofája ezek után még ide jönni hozzánk? Ha nem végezz hamar, akkor esküszöm, hogy kihívom a rendőrséget. Szemeimmel szinte ölni tudtam volna, de ez a hárpia mégis tartotta magát valahogy és végig rám nézett. Tökös, mit ne mondjak.

- Mi a francokat keresel itt, Annie? - Tettem fel végre a kérdést, mire sóhajtva megrázta a fejét.

- Gyere vissza a céghez. Énekelj újra nálunk! -  Szinte könyörgő pillantásokkal figyelt engem, amire szinte majdnem igent mondtam. De csak majdnem. Miért is? Mert engem egy ilyen liba biztos nem fog manipulálni!

- Köszönöm, ezt a szívbemarkoló segítségkérést. De! Én oda többet nem megyek, amíg te is ott vagy! Egy ilyen menedzser többet nekem nem kell! Több ezer más tehetséges ember van, akik énekesek, táncosok akarnak lenni. Szóval engem hagyj ki ezekből a hülyeségekből és ne kelljen a rendőröket kihívnom birtokháborítás miatt!

- Na de! - állt fel egyből a nő, de Hitoshi elém állva kitaszigálta a nőt, majd se szó, se beszéd rácsapta az  ajtót. Életem egyik legszebb jelenete volt. - Még vissza fogok jönni Kaminari! Megfoglak győzni, hogy gyere vissza a stúdióba! - Kiabált be talán egy kicsit mérgesen, majd magassarkúja kopogását hallva hagyta el a házat.

Sóhajtva dőltem vissza a kanapéra, -  mivel nő távozása közben felálltam - majd barátomra pillantottam.

- Lenne kedved csinálni valamit? Mondjuk mehetnénk moziba, vagy menjünk a mekibe? Bármit csinálhatunk, csak most ne legyek a ház közelébbe, ha netán vissza akarna jönni. - Nevetek fel kínosan, majd Hitoshi mellé állva átkaroltam a derekát.

- Nem rossz ötlet. Nekem sincs kedvem itt lenni. - Morog halkan, majd a homlokomra csomva egy puszit felmentünk a szobámba. - Majd be kell ugranom a kollégiumba. A cuccaimat kipakolom és valószínűleg visszaköltözöm anyáékhoz.

- Miért döntöttél így? - Kérdezem meglepve, miközben leültem elé a gurulós székemmel.

- Mióta itt vagy a nagyja részt itthon töltöm vagy nálatok. Nem akarok plusz költségeket fizetni a koli szoba miatt is. - Bólintok, hogy értem. Gondoltam, hogy erre fog majd ki lyukadni a beszélgetés, és emiatt boldog is vagyok, mivel a közelemben lesz.

- Majd segítsek pakolni? Akkor talán hamarabb végzünk.

- Igen, az jó lenne. - Mosolyodik el lágyan, majd hagy, hogy felöltözzek valami rendes ruhába. - Kaminari?

- Hmm? - Fordulok felé, de nem nézek a szemeibe, mivel az ingem gombjával bajlódok.

- Szeretnél velem együtt élni? - Ez a kérdés olyan hirtelen ért, mintha valaki most kérte volna meg a kezemet. Pirulva néztem fel rá, közben még az inget is leejtettem.

- Mi? - Ettől a hirtelen kérdéstől egy szót se bírok kinyögni. Csak álltam előtte zavartan, ő pedig a megszokott komoly arcával nézett vissza rám. Bár a fülei eléggé ki voltak pirulva...

- Akarsz velem együtt lakni? - Kérdezi meg újra, mint aki tényleg nem hallotta, pedig ez nem volt igaz. Tisztán és érthetően hallottam minden egyes szót. Könnyeim hirtelen kezdtek el folyni, ezzel a fiúban lévő reményt totálisan kioltottam. - Ha nem akarod, akkor nem kényszerítelek! Csak gondoltam, hogy szeretnéd vagy valami! - Esik azonnal pánikba és ettől a viselkedéstől azonnal nevetnem kell.

- Nyugi, semmi baj, csak nagyon boldog vagyok. Végre ismét itt vagyok és újra melletted lehetek. - Mosolyommal azonnal megnyugtattom. Kezeivel nyúl felém, mire elfogadva azokat öleltem meg szorosan Shinsout. Fejét az enyémre rakta, majd elkezdett dülöngélni egyik oldalról a másikra.