Nem Akarom [Shinkami ff. - Befejezett✅]

~ 13.~

No limit in the sky that i won't fly for ya...

(Nincs az égen olyan magasság, ameddig nem repülnék fel érted...)

No amount of tears in my eyes that i won't cry  for ya, oh no...

(Nincs az a mennyiségi könny a szememben, amit nem sírnék ki érted...)

With every breath that i take...

(Minden egyes lélegzetvételemmel...)

I want you to share that air with me...

(Akarom, hogy megoszd a levegőt velem...)

There's no promise that i won't keep...

(Nincs olyan ígéret, amit be nem tartanék...)

I'll climb a mountain, there's none too steep...

(Bármilyen meredek is legyen a hegy, én megmászom...)

Veszem le a fejemről a fejhallgatót és várom, hogy végre kiengedjenek a stúdióból. A napokban kezdtek egyre jobban felpörögni a dolgok a hamarosan kezdődő koncertem miatt. Rengeteg számot gyakoroltunk be 0-24 - ben, így alig voltam képes találkozni bárkivel is. Anya rengeteg üzenetet hagyott, hogy mikor érek rá, mert szeretne velem végre egy normális ebédet eltölteni. Persze mindegyik alkalmat le kellett, hogy mondjam, mivel Annie rengeteg új felkérésekkel jött és azokat muszáj volt újra és újra átbeszélni. Hogy mikor aludtam rendesen utoljára? Azt hiszem négy-öt napja, ha jól számolom össze. De kikérem magamnak, akkor is olyan két-három órákat! Nem egészséges? Leszarom, mert most a munka az első. Tudom, hogy ezzel távolabb kerülök a szeretteimtől, de a sikeremhez mindent meg kell tennem. Még ha fáj is. 

- Rendben Denki. A mai nap is szép volt. Holnap reggel 11-kor gyere be legközelebb és a maradék 3 zenédet elénekeled. - szólal meg menedzserem a mikrofonban, mire boldogan futok ki a szobából, köszönés nélkül. A dzsekimet felkapva szinte leugrok az épület előtti lépcsősorról, majd szerelmemet azonnal megcsörgetve emelem fel a telefont a fülemhez. 

- Szia Denki. Végeztél? - szólal meg imádni való mély hangján, amitől mindig lever a víz. Annyira szeretem!

- Aha! Lenne kedved elmenni valamerre? Mozi vagy McDonald's? Vagy csak otthon szeretnél lenni és pihenni? - kezdem el közben piszkálni trikóm alját, majd a zebránál megállva várom, hogy zöldre váltson a lámpa. 

- Most nem tudok menni, mert délutáni órákra jöttem be. Sajnálom. - mondja kicsit szomorúbb hangon, mire sóhajtva nézem az elhaladó kocsikat. 

- Akkor mikor fogunk tudni végre találkozni? - kicsit idegesebben kérdeztem meg a kelleténél, de fel se tűnt neki a megváltozott hangnem. 

- Szerintem csak holnap vagy holnapután. Most kezdődtek el a vizsga időszakok, szóval nem nagyon foglak látni. - a telefonból lehet hallani, ahogy a füzetben ír a fiú.

- Rendben. Vigyázz magadra és Szeretlek. - köszönök el tőle, majd kinyomva a telefont sétálok át az úton. Remek! Már a mai napom is el lett rontva. Miért nem jöhet egyszer olyan időszak, ahol nem kell csinálnom semmit? Csak egyszer az életben lehetnék a magam ura. Annyira elmerültem a saját gondolataimban, hogy nem vettem észre -amilyen szerencsétlen vagyok -, hogy neki mentem valakinek elég szép lendülettel. Megtántorodva néztem le a rózsaszín, göndör hajú lányra, aki morgolódva állt fel és porolta le magát. Már éppen szólásra nyitotta volna a száját, hogy valami cifra megjegyzéssel a szívembe döfjön, de amint megismert inkább meglepetten pislogott párat. 

- Mina? - kérdezem meg tőle mosolyogva, mire halkan felnevetve ugrott felém és szorosan magához ölelt. 

- Hát veled is elég régen találkoztam. Miért vagy itt? - kérdezi kedvesen, mire az út túloldalán lévő épületre mutattam.

- Gyakorolni voltam. Készülünk a koncertemre. - vakarom meg zavartan a tarkómat, de csak gyengéden a vállamba boxolva karon ragadott és elkezdett húzni egy random irányba. 

- Bejössz velem egy kávézóba? A napokban nyílt ki és nagyon elszeretnék menni. - nagy boci szemekkel nézet rám és az is tetézte a dolgot, hogy pilláit rebegtette. 

- Rendben, elmegyek. De ne legyünk sokáig, mert haza kell érnem még gyakorolni is. - sóhajtok fel kissé fáradtan, de rám se bagózva elkezdett velem futni a több, mint 6 utcányira lévő kávézóba. Hogy lehet benne már ennyi erő? Én is jó kondiban vagyok, nem azért mondom, de per pillanat csak tolókocsival tudnának elvinni innen! 

- Jól vagy? - kuncogva guggolt le elém, míg én az életemért küzdök, hogy ne fulladjak meg. Térdeimen támaszkodva pillantok fel rá, majd mély levegőt véve állok fel rendesen. 

- Persze, csak nem szoktam hirtelen ennyi távot megtenni. Hogy lehetsz ennyire fitt? - vonom fel a szemöldökömet, de csak szemeit forgatva fordul meg és belép a helyiségbe. Inkább a barnás színek domináltak bent; a világostól egészen a sötétebb árnyalatokig. Az ablakoknál kisebb kör alakú asztalkák voltak felállítva szétnyithatós faszékekkel. Az ablakokba orchideák voltak beállítva, így egy kicsit több színt téve a terembe. A rendelő pult felett krétával voltak felírva az italok és az áraik, persze a sarkokban nem maradhattak el kisebb rajzok (virág, szívecske, napocska minták). A pult mögött két ember állt. Az egyik fiúnak felemás haja volt - biztos punk vagy mit tudom én - és heterokrómiás szemei. Elég életunt kedve lehetett, ha már rám nézve egyből elfordította a fejét. Persze a mellette álló hosszú, kék hajú lány teljesen fel van pörögve, mint egy búgócsiga. Ha kellene, akkor összekötném Minával.

- Sziasztok, mit adhatok? - kérdezte kedvesen, közben noteszét szorongatva várt a rendelésünkre.

- Hmm. Szerintem én egy csokis lattét kérek, extra habbal és csoki öntettel. - mondja Mina szinte csordogáló nyállal, amire muszáj volt felkuncognom. 

- És te mit kérsz? - néz ezúttal rám, mire a kínálatra pillantva nézegetem mik is vannak. 

- Egy fekete kávé lesz habbal a tetején és egy lekváros bukta. - mosolyog rá kedvesen, mire kicsit pirulva írja fel a rendelést, majd a mögötte álló társának adja, hogy készítse el őket. A pulttól kicsit messzebb lévő asztalra ültünk le csendben. Mina a telefonján kezdett el játszani, addig én a kinti embereket figyeltem meg. Milyen jó lehet már, ha az embert a családja várja otthon. Nem azért mondom, mert nekem nincs családom vagy ilyenek, de örülnék neki, ha egy nagyobb családba születtem volna. A szüleim együtt lennének és lenne egy - két testvérem, akikkel játszottam volna. Sóhajtva nézek a lányra, de meglepődve veszem észre, hogy végig az arcomat nézte.

- Mi az? - zavartan kezdtem el dobolni az asztalon, mire szemeit összehúzva kapta el az ujjaimat és a kezemet maga elé rángatva mutatott a hegemre. 

- Ezt honnan szerezted? Legutóbb is észrevettem, de akkor nem mertem megkérdezni. - simított végig a seben, mire az emlékek elkezdtek megrohamozni. 

- Egy kisebb balhéba keveredtem. - húztam ki kezemet az övéi közül, de csak aggódva kapta rám a fejét. 

- Ne haragudj, nem akartam tolakodni vagy ilyesmi. - kezdte el rázni a kezeit, de csak nevetve nyugtattam, hogy semmi baj sincsen. Az életem azon szakaszát nagyjából sikerült lezárnom és nem hagyom, hogy a jövőmbe is belepofázzon. Az italainkat kikapva beszélgettünk semmis dolgokról, persze az sem kerülte el a figyelmemet, hogy a pultos csaj ráírta a nevét és telefonszámát a poharamra. Szívem, ha tudnád, hogy egyáltalán nem vonzanak a nők....

Kisebb kihagyással, de megjöttem az új résszel :) Remélem tetszett nektek :D Kicsit már hiányoltam Minát, szóval muszáj voltam berakni ebbe a részbe Xd Puszancs nektek babók <3 

U.i.: A zenerészlet az David Guetta & Justin Bieber - 2U zenéjéből van.