Nem Akarom [Shinkami ff. - Befejezett✅]

~ 16.~

- Ügyes voltál! Le a kalappal! - veregeti meg a vállamat Sero, de csak szemeimet forgatva hagyom neki. Ez is egyfajta dicséret, ha a másikat hátba véred, nem?

- Kösz, de azért kérlek kímélj meg. Még egyben haza szeretnék érni, hisz buli lesz nálam. - teljesen bezsongva nézek végig barátaimon, akik mosolyogva bólintanak, majd elkezdenek egymással beszélgetni. Persze Hantánál az sem maradhat el, hogy pár bókkal ajándékozza Minát.

- Az autogram osztással mikor leszel kész? - karolja át a derekamat Shinsou, közben egy gyengéd puszit ad a homlokomra.

- Talán egy óra, ha nem több. Menj nyugodtan le hozzánk, majd otthon találkozunk. - szemöldökét felvonva néz rám.

- És ha megvárlak? Én veled szeretnék haza menni.

- De ne állj kint tök egyedül. Még én érezném magam kényelmetlenül ezek után. - karolok a nyakába, miközben szembe fordulok vele. - Meg amúgy is! Két nap múlva szülinapod lesz. - húzogatom szemöldököm. - Hogy akarod megünnepelni? - kicsit meglepve néz a szemeibe, majd becsukva szemeit próbál gondolkozni.

- Ez elég nehéz döntés. - morogja az orra alatt.

- Ne valami drágára gondoljál, se valami nagyra! - szólok rá figyelmeztetőleg.

- Pedig már eldöntöttem, hogy mit szeretnék. - vigyorog szélesen, kicsit fura csillogással a szemében.

- Akkor mondjad. Mi az? - kíváncsian mosolygok rá, de csak sunyi vigyorral hajol közelebb a fülemhez.

- Téged, az ágyban. - leheli szavait a fülembe, mitől a hideg futkos a hátamon. Annyira szexi már maga a jelenléte, hogy ki tudja, hogy kibírom-e ezt a két napot még.

- Akkor a mai nappal mi lesz? - kérdezem meg tettetet sértődéssel.

- Mi lenne? Már tegnap megkaptad az ajándékodat.

- De én szeretnék még egyet. - suttogom ezúttal én a fülébe, mire hallva, hogy nyel egyet pillant rám oldalra kukkantva.

- Kezded azt elérni, hogy nem maradsz tovább itt, és az ajándékodat a mosdóban kapod meg. - motyogja mély hangon, de csak kacagva hajtom a fejem a vállára.

- Egy koncert után a pasimmal a férfi mosdóban szexelni? - nézek fel rá sunyi mosollyal. - Csábító ajánlat, de nekem itt kell maradnom.

- Rendben, megértettem. De megfoglak várni kint, csak szólok. - pöcköl elég erősen az orromra, mire nyekkenve egyet kapok rá.

- Ez fájt! - dörzsölöm meg orrnyergemet, közben Annie mellénk sétálva szól, hogy most ideje lenne mennem. - Akkor majd találkozunk. - integetek a többieknek. - Vigyázz magadra. - ölelem át szorosan Hitoshit, amit persze ő is ugyanígy viszonozza.

- Majd hívj fel, ha kész vagy. - csókol meg a végén, mire bólintva engedem el, hadd menjen ki a többiekkel együtt. Mély levegőt véve indulok meg a színpad mellett felállított sátorhoz, ahol már javában állt a sor, megannyi rajongóval. Amint megláttak, elkezdtek sikítozni és kiabálni. Az egyikük még sírt is, hogy kezet fogtam vele. Leülve az asztal mögötti székbe néztem mosolyogva minden egyes vendégem szemébe, és szépen sorban írtam alá felé a pólójukat, CD-jüket, sapkákat, de még az arcukra vagy a kezükre is kértek. Az őrök mindenkit árgus szemekkel figyeltek, nehogy egy kicsit extázisba ragadt rajongó felém rohanjon és netán olyat tegyen, amit nem akarnék. Sajnos előfordult több zenész társammal is ez a helyzet, szóval jobb az elővigyázatosság. 

- Denki, ha velük kész vagy, akkor gyere majd a bejárathoz. Lesz itt egy beteg vendég, aki nem tudott részt venni a koncerten. De kihozták a kórházból, hogy egy autogramot kérjen tőled. - szólal meg a fülesemben Annie hangja, mire válaszolva egy ,,Oké"-t, folytattam az aláírásokat. Volt rengeteg gyerek is, akik nevetve jöttek mellém és ölelgettek vagy puszit adtak az arcomra, mikor az ölembe vettem őket egy kép erejéig. Sokat nevettem és mosolyogtam az emberek viccein vagy bókjain, amiket néha felém mondtak. Egy szóval, jól éreztem magam. De mint eddig is, a következő megállom Ausztrália lesz, olyan három napon belül. Kemény menet lesz megint itt hagyni mindenkit, és egy egészen új helyre menni. Főleg még egyszer beszokni egy idegen társadalomhoz. Nem mondom, hogy nem élvezem, hisz ez is a turném része, de szeretnék most már egy kicsit pihenni is.

Mikor végeztem mindenkivel is, kedvesen elköszöntem minden alkalmazottól és kisegítő munkástól, őröktől, majd minden cuccokat - vagyis csak a táskámat és a gitáromat - felkapva siettem kifelé a stadionból, hogy végre pihenni tudjak a családommal, meg persze a pasimmal is. Ez az én napom, szóval nem is fogom hagyni, hogy mások egy csettintéssel elbasszanak mindent - szépen szólva. Fel lépcsőzve, szinte futó lépésben értem be az aulában, ahol még pár munkás takarította el a véletlen vagy direkt eldobott szemeteket. Intve nekik egyet siettem a kijárat felé, szélesen mosolyogva nézve kifelé már az utcára. Aha, persze. Mindenre számítottam, csak arra nem, ami szinte a kijárat előtt fogadott engemet. Szaporán véve a levegőt néztem végig azt, ahogy Annie és Hitoshi egymást szinte falva csókoloznak az üveg ajtónál. A szívemhez kapva kezdtem el lassan hátrálni. Olyan érzésem volt, mintha benyúltak volna a belsőmbe és puszta kézzel akarnák a szervemet kitépni belőlem. Rossz érzés, mit ne mondjak. Egyszer már csalódtam Hitoshiban, és nem akartam ezt újra átélni. Nem akartam, hogy a szívem ismét miatta hulljon darabokra, mint 5 éve. Nem akartam azt látni, hogy valaki mást csókol helyettem. Nem akartam újra ugyanezt érezni.
A könnyeim patakokban kezdett el folyni lefelé az arcomon, miközben elbújtam egy oszlop mögé és hallgattam őket. Hogy tehette ezt velem? A tegnapi neki nem jelentett semmit az ég világon? Komolyan csak ennyit értem neki? Egyáltalán minek sírok miatta? Ja, várj persze. Hisz még mindig szerelmes vagyok belé. És az is leszek még egy ideig. Nem tudok lemondani róla, ilyen könnyen biztos, hogy nem.
Határozottan nézve előre töröltem meg a szemeimet, majd egy mély levegőt véve léptem ki rejtekemből. Gyors léptekkel szeltem át a köztünk lévő távolságot, majd mikor melléjük értem, egy jól irányzott mozdulattal képen töröltem Shinsout. Anniet pedig teljes erőmből a földre taszítottam. Egyből káromkodva kapta felém a fejét, de mikor realizálta, hogy kurvára ki is vagyok én, szinte lesápadva kezdte el nézni a talajt. Bár Hitoshiról ez nem mondható el, hisz a feje össze-vissza kezdett el dülöngélni, mint aki részeg lenne. Összehúzva szemeimet guggoltam le a fiú mellé, aki csak nagy szemekkel kezdett el bámulni.

- Beadtál neki valamit, igazam van? - kimért, ugyanakkor nyugodt hangon kérdeztem meg a lányt, aki inkább játszotta a néma kuka szerepét. Hát, ha így szeretnéd.

- Nem csináltam vele semmit! Én... - kezdett volna el magyarázkodni, de a hajam után kapva emeltem fel a fejét.

- Egy valamit kérdeztem csak. Beadtál neki valamit? - idegesen néztem szemeibe, mikor lassan bólintva egyet adta meg a válaszát. - És miért?

- Mert megtetszett nekem...

- De tudtad, hogy az én pasim, mégis hozzá értél. Nem érzel némi bűntudatot a történtek után? - húztam meg még jobban a haját, mire nyekkenve egyet rázta helyeslően a fejét. - Annie, ki vagy rúgva. Többet nem akarlak a közelemben látni. - mondtam ki kíméletlenül.

- Nem rúghat ki! Én vagyok az egész cég menedzsere. Én vitelek el téged odáig, ahol most vagy! - szinte hisztérikusan sikítva nézett íriszeibe, mire csak vállat vonva engedtem el végül.

- Akkor felmondok. Ilyen ribanc mellett nem igen akarok dolgozni a továbbiakban. - grimaszolva léptem ismét a fiú mellé, majd belekarolva az oldalába emeltem fel és vittem egészen a kocsiig. Ennek a napnak is elég érdekesen lett vége... vagyis csak azt hittem...

Sziasztok😁

Hát, mit ne mondjak... elég régen volt rész😅
Bocsánat miatta, de se ihletem, se időm nem volt a folytatásra. Szóval a mai napig gyűjtöttem össze mindent, amit írtam és sikeresen meg is hoztam ezt a részt. Remélem tetszett nektek😊 A kövit nem tudom, hogy mikor fogom hozni, szóval addig remélem várni fogjátok🤗

Puszancs nektek babók❤