Nem Akarom [Shinkami ff. - Befejezett✅]

~ 6.~

Az idő annyira eltelt, hogy észre se vettük, hogy besötétedett. Még pár fűzért felszereltem a terasz gerendáira és a tűzet is meggyújtva figyeltem rá. Pár percen belül érkeznek meg Eriék is, aminek kimondottan örülök, hisz végre tudok vele újra beszélgetni. De azt egyáltalán nem várom, hogy Hitoshiék is jöjjenek. Igen, többes számban mondtam, hisz Mihoko mondta, hogy kicsit később, de a barátnőjével fognak lejönni, és mennyire örültem ennek. Remélem lehetett hallani be az örömöt... Hiába mondtam a fehér hajú nőnek, hogy nem akarok belezavarni a családi programba, de makacsul akarta, hogy maradjak. Épp ezért kuksolok per pillanat a tűz mellett. Semmi kedvem nincs azt az öntelt arcát nézni, ahogy előttem kapja le a csaját.

A csengő fülsüketítő hangja zavar meg, mire gyorsan felállva igazítottam meg magamon ruháimat. Szinte kintről hallottam, ahogy boldogan szögdécselve nyit ajtót és boldogan köszön a sógorának meg annak lányának. Kissé izgatottan kezdtem el járkálni a fűvőn, míg meg nem hallottam lépteiket, miszerint már erre jönnek. Először Mihoko arcát vettem észre, utána Aizawáét és végül a kicsit megnőtt Erit. A két vendég meglepetten vették tudomásul, hogy még rajtuk kívül van itt valaki. A fekete hajú kissé szugerálva mért végig, hisz már egy kicsit régen látott, meg mindössze egy alkalommal. A kislánynak nem kellett sok idő, hisz pár perc múlva boldogan futott felém, majd a nyakamba csimpaszkodva emeltem fel az ölembe.

- Denki, annyira örülök, hogy látlak! - nevet hangosan, mire szélesen elmosolyodva néztem vörös szemeibe. Alig változott valamicskét. Fehér haja még mindig a derekáig ér, csak kisebb piros csatokkal van kidíszítve.

- Én is örülök neked.  - rakom vissza a földre, majd a tűz elé ülve kezdett nekem el mindenféléről mesélni. Elmondta első iskolai élményét, hogy milyenek vele a tanárok és hogy sokszor megdicsérik milyen ügyesen is tanul. Mesélt a barátnőiről, hogy mennyire el van velük és már egy fiú is szóba jött, akiről pirulva mondott el pár dolgot. Milyen szép is a gyermeki szerelem. A két felnőtt a házba mentek be, gondolom az üdítőket meg a rágcsálnivalókat kihozni. A két vendég után pár perc múlva megérkezett a férj is, aki fáradtan jött ki, majd kezdett el velünk beszélgetni. Elég húzós délutánja volt, ahogy mesélte hisz a szemei alatti karikát kissé sötétebb árnyalatúak.

- És találkoztál már Hitoshival? Azt mondta, hogy hozni fog magával egy lányt! - néz rám izgatottan Eri, de nekem csak a gombóc nő egyre gyorsabban a torkomban. Kezdek rávilágosodni mennyire nem akarok itt lenni...

- Csak párszor találkoztam vele, de nem beszéltünk sokat... - hát nem is, miután rám akart mászni!

- És tényleg zenész lettél? - csillannak fel szemei, mire bólintva felállok és besiettek a gitáromért, majd vissza leülve az ölembe kapom. - Énekelsz nekem valamit? - nevetek fel lágyan, majd bólogatva várom, hogy esetleg szeretne-e valamit hallani.

- Esetleg van kedvenc zenéd? - közben párszor megpengettem a hangszert, hogy a megfelelő hangokat beállítsam rajta.

- Hmm... - az álla alá fogva gondolkozik erősen, majd mintha kigyújtottak volna egy villanykörtét, kapja fel a fejét. - Panic! At The Disco ~ High Hopes. - mondta ki kissé fura angol kiejtéssel, mire biccentve köszörültem meg a torkomat, majd pengetve párat elkezdtem a dalra fókuszálni.

Had to have high, high for a living.

(Nagyon nagy reményeim voltak az élethez.)

Shooting for the stars when i couldn't make a killing.