Nem Akarom [Shinkami ff. - Befejezett✅]

~ 9.~

Nyöszörögve emeltem fel fejemet, hisz elég kényelmetlen, ha az ember ülve alszik el és semerre nem tud mozogni, mivel egyes személyek rajta fekszenek. Morogva próbáltam lelökni magamról Hitoshit, de annyit értem el vele, mintha egy elefántot tolnék el. Semmit. Szemeimet forgatva kerestem bármit, amivel ezt a dagadt embert feltudnám kelteni, de semmi használható nem volt a közelemben. Morogva elkezdtem ficánkolni alatta, de csak felsóhajtva fordította át a fejét a másik oldalra. Ha tudom, hogy ilyen mélyen fog aludni, inkább meg se engedtem volna, hogy rajtam aludjon el.

- Jó reggelt. - szólalt meg mellőlem Mihoko, mire mosolyogva intettem neki egyet. - Látom elvoltatok. - mosolyodik el szélesen, mire zavartan néztem a rajtam fekvő macskára. - Nem kel fel, mi? - nemlegesen kezdtem el rázni a fejemet, mire sóhajtva ment a konyhába és egy poharat töltött meg teli vízzel. Ahogy visszajött megállt mögöttem és semmi hezitálás nélkül a fejére öntötte. Meglepve és nevetve figyeltem, ahogy Shinsou halálra rémülve emeli fel a fejét, majd amint meglát minket morogva törli le magát.

- Nagyon viccesek vagytok, mondták már?

- Nem elégszer kincsem. - pacsizott le velem a nő, majd lassan felállva nyújtózkodtam egyet. A dohányzó asztalon pihenő mobilomért nyúltam és teljesen meglepődtem, hogy Annie 15 nem fogadott hívása az arcomba nevetett. A francba! Gyorsan kimentem a hátsó udvarra és azonnal tárcsázni kezdtem a számot. Két sípolás után fel is vette.

- Kaminari Denki, remélem jó okod van arra, hogy nem vetted fel a telefont! Reggel 11 óra van és a próbán kellene lenned a stadionnál! - szedte le a fejemet egy az egyben, mire ijedten néztem meg az időt. Fél 12 van.

- Sajnálom, azonnal indulok! - majd bontva a vonalat szaladtam vissza a lakásba. A nappaliban lévő két személy csak meglepve figyelték, ahogy összeszedem minden holmimat, majd egy gyors köszönéssel el is hagyom a lakást. Hazaérve gyorsan ledobtam mindent az ágyra, lefürödtem, átöltöztem, megcsináltam a hajam, és végül a gitárommal a kezemben futottam ki a nappaliba.

- Hova sietsz fiatal úr? - lépett ki anya a konyhából, kissé kócos hajjal és felvont szemöldökkel.

- Lekéstem a próbát, úgy hogy sietnem kell! - hadartam el gyorsan, majd a homlokára adva egy puszit szaladtam ki a ház elé. Idegesen néztem az utat, hátha meglátom a rendelt taxit, de semmi mozgás nem volt. A hajamba kapva kezdtem el venni gyorsan a levegőt, mire pár pillanat múlva egy sötétkék Dacia parkolt le elém. Furcsállva figyeltem, ahogy az ablakot lehúzza dugta ki lila haját, majd kacsintva az anyós ülés felőli ajtót nyitotta ki.

- Gondolom nem akarsz késni, szóval ma kivételesen a taxid leszek. - pattantam be egyből mellé, majd gyorsan az arcára adva egy puszit csatoltam be magamat.

- Köszönöm, tényleg. - csak legyintve parkolt ki, majd kicsit gyorsabban indultunk el a stadion felé. - Bocsi, hogy csak elviharoztam, de próbára kellett mennem, amiről teljesen elfeledkeztem. - mondtam kínosan.

- Semmi baj, megértem. Mondjuk nem is olyan rossz, ha egy híresség lehet a pasim. Vagyis gondolom, ha elszeretnék menni egy koncertedre, akkor tőled kapnám meg a jegyet. - nézi közben az utat.

- Azért ennyire ne kényelmesedj el. Nem mindig fogok tudni bármi kedvezményt adni, hisz lehet ezután elkezdenek mindenféle hülyeséget pletykálni, utána meg te lennél a célpont mindenben. Nem akarom megkockáztatni. - fogom meg a sebváltón lévő kezét, majd össze is kulcsolom az ujjainkat.

- Aranyos, ahogy próbálsz védeni. - nevet fel halkan, közben indexelve lefordul a következő útszakaszra. - De megértem, ha így gondolod. Az emberek kiszámíthatatlanok és féltékenyek lennének az egész szituáció miatt. Szóval nem kell mindig, maximum pár alkalommal csempészni nekem jegyet. - húzogatja sunyin a szemöldökét, mire nevetve nézem az előttünk lévő kocsikat és épületeket.

- Amúgy kérdezni akartam, de hogy-hogy az orvosi szak mellett döntöttél az egyetemen? - kérdésemen csak a vállát vonta meg.

- Mert miért ne? Nem akartam olyan szakra menni, ami nem érdekel vagy túl egyszerű. - magyarázni kezd. - Sok ember olyan szakra megy, amiben jól jeleskedik vagy élvezi is azt csinálni. Mivel nekem ezek közül egyik sem volt, így apámat követve orvosnak készülök. Persze ne olyat képzelj el, aki a műtéteket végzi. Amint végzek és lediplomázok, gyerekorvosnak akarok menni. Valahogy ez sokkal jobban vonz bárminél is.

- Ez kedves és megértem. - fészkelem be magamat kényelmesebben az ülésbe. - De nem fura egy kicsit? Vagyis itt vagyok én, aki énekes és vagy te, aki orvosnak készül. Kicsit különc pár vagyunk, nem? - csak nevetve tért le a stadion előtti parkolóba, majd leállítva a kocsit nézet rám.

- Megérkeztünk. - mondja ki a nyilvánvalót, mire csak szemeimet forgatva pattanok ki a járműből.

- Nem jössz be velem? - a hirtelen eszembe jutott ötlet miatt, szinte teljesen felpörögtem, de annál semmi sem volt jobb, ahogy a párom bólintva száll ki, majd lezárva a kocsit lépett mellém.

- Megpróbálok, majd nem útban lenni.

- Miért lennél útban? - vonom fel szemöldökömet, közben összekulcsoltam ujjainkat. A lépcsőn megyünk felfelé, majd előttem kinyitva az üvegajtót indulunk meg a kissé kihalt folyosón. Egy kicsit hátborzongató így a hely, de próbálok nem tudomást venni róla, és csak a mellettem lévőre koncentrálni.

- Csak nem akarom, hogy másik útjában legyek. Szóval lehet szélen fogok rád várni. - mondja kis idő múlva a választ.

- Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak én vagyok egy idióta? - kérdezek vissza kissé durcázva, de csak a hajamat összeborzolva lépünk ki a hatalmas térségbe. Rengeteg ember sürög-forog mindenfelé, mint egy nagy hangyaboly. Szemeimmel egyből Anniet kerestem és pár pillanat múlva meg is találtam a színpadon állva, ahogy mindenkinek kiosztja a feladatát. Kissé ideges volt a mimikája és a mozdulatai, főleg akkor, mikor elé értem és a fülemnél fogva húzott le az ő szintjére.

- Ha még egyszer ilyet fogsz csinálni, a pengetőt a torkodba fogom nyomni. Világos? - mosolyodott el, és ebben a percben azt hitem az ördög áll velem szemben. Mikor elengedett félve bújtam Hitoshi mögé, aki nevetve mutatkozott be  a nőnek. Különös, hogy azonnal egy hullámhosszra kerültek, hiába voltam mellettünk, olyan volt, mintha ott se lettem volna. Egy harmadik személynek éreztem magamat. Hiába mondtam nekik, hogy akkor megyek a próbára, meg sem hallottak vagy csak nem is akartak. Idegesen fogtam meg a gitáromat, majd a színpadon lévő székre ülve elkezdtem pengetni pár sort. Jobb lenne, ha el se jöttem volna....

Itt is lennék az új résszel :) Remélem tetszett nektek ;) Hát, úgy tűnik Kaminari féltékeny lesz, de nem alaptalanul... De ennél többet nem mondok :D Puszancs nektek babók <3