Elizabeth Garcia

Ötödik fejezet

Mrs. Stone egy keddi napon érkezett meg Mr. Stone kíséretében. Postakocsival jöttek és olyan kevés bőröndöt hoztak magukkal, hogy Eliza egyből csak arra tudott gondolni, hogy ilyen rövid látogatásra jöttek csak el?

Oh, drága Elizám! - ölelte meg barátnőjét Mrs. Stone amint kiszállt a fogatból. Hosszú szőke haját elegáns fonatba fogta, apró lila virágmintás ruhája jól kihangsúlyozta állapotosságát.

Kedves barátnőm! - viszonozta lelkededését Eliza. - Már nagyon vártam érkezésed, és te szent ég! - kiáltott fel amikor kibontakoztak az ölelésből. - Már egész látszik a kis trónörökös.

Kiana büszkén a hasára tette a kezét és lágyan Mr. Stonera nézett. Férje kellemes nyári frakkot viselt, és kemény kalapot. Fekete haja mókásan kikandikált a perem alól.

Hihetetlenül boldogok vagyunk a kicsi érkezése miatt. - ecsetelte tovább Mrs. Stone.

Mr. Stone megfogta Kiana felé nyújtott kezét, és odalépett felesége mellé. Közben udvariasan Eliza felé biccentett.

Miss Eliza, csodálatos mint mindig. - száján huncut mosoly bujkált.

Na de Jonathan! - csapott a férfi karjára Kiana játékos felháborodással.

Eliza ezen jóízűt kuncogott. Barátnője és Mr. Stone mindig is szerették ugratni egymást. A móka és kacagás sosem hiányzott a házukból. Eliza ezt roppantul szerette bennük. A szíve mélyén ő is hasonlóan baráti és közvetlen kapcsolatra vágyott, de azt is tudta, hogy még számtalan formája van annak, hogy egy házasság jól működjön.

Mama is már nagyon várt benneteket. Csak szokásához híven kérette magát egy darabig. - jegyezte meg félhangosan Eliza.

Tudtam én, hogy Lady Garcia szíve igazából vajból van. - mosolygott vissza Mrs. Stone.

Miután illedelmesen köszöntötték egymást Lady Garciával, Eliza és Kiana kiment a rétre sétálni. Csak kettesben tudtak igazán jót társalogni, mikor is nem kellett odafigyelniük senki másra.

Eliza barna hajába bele belekapott a szél, ahogy végigmentek a mezőn, kéz a kézben mint a testvérek.

Mesélj, hogy telik a házasélet? Roppantúl kíváncsi vagyok rá!- lelkesedett Eliza.

Olyan jó, hogy azt el sem tudom mondani. Sokkal nagyobb a szabadságom, mint azt eredetileg bárki is mondta nekem. Jonathan kedves és mindenben támogat. Az ő ötlete volt, hogy benneteket látogassunk meg elsőnek, és csak utána tegyünk tiszteletünket szüleink birtokán, mert úgy vélte, magányos vagyok. Egész addig fel sem tűnt, annyira el voltam foglalva a fiam érkezésével.

Honnan tudod, hogy fiú lesz? - lepődött meg Eliza.

Egyszerűen csak érzem. Ez afféle anyai megérzés. El sem tudom mondani, hogy milyen fantasztikus érzés volt mikor elsőnek éreztem meg a mozgolódását a hasamban. Ahogy egy új élet kezdett el növekedni a szívem alatt. - arcán mennyei öröm terült el, ahogy gyermekéről beszélt.

Mi a helyzet, tudod... a házastársi kötelességgel? - pirult el kissé Eliza, ahogy bizalmasan közelebb hajolt barátnőjéhez.

Közben a nap utolsó sugarai bearanyozták a domboldalt, mielőtt végleg eltűntek volna a horizonton.

Oh. - Kiana elmosolyodott ezen a kérdésen. - Sokkal kellemesebb annál, mint ahogy azt gondoltam. Jonathan nagyon figyelmes. Nincs okom panaszra. De most már te is mesélj magadról. Mi a helyzet Knightwillben?

Miközben elindultak visszafele a kastélyba, Eliza beszámolt a Bedford birtokon rendezett bálról, Grace lelkesedéséről Mr. Bitter iránt és az újonnan érkezett Mr. Lanchesterről. Kiana figyelmesen végighallgatta Elizát, de egyelőre nem szándékozott komolyabb következtetéseket levonni egyik férfi viselkedésével kapcsolatban sem.

Másnap Eliza már kora reggel felébredt, és alig bírta kivárni, hogy Mrs. Stone is hasonlóképp tegyen. Az éjjel csak sokára tudott elaludni és olyan ötletek fordultak meg a fejében, melyeket okvetlenül is meg akart osztani barátnőjével.

Reggel miután, Lady Garcia visszavonult a szobájába olvasni, Eliza egyből elő is rukkolt a tervével.

Arra gondoltam, hogy szervezhetnénk egy zenés estet. Meghívhatnánk Mr. Sutherlandékat, meg természetesen idősebb Mr. Stonékat és Mr. Pemperlyéket is. Emelett örülnék ha Mr. Bedfordék és Grace kedvéért a Bitter család is eljönne. Természetesen nem feledkezhetünk meg Mr. Lanchesterről sem, Josephine örömére.

Mr. Lanchester ugye az a magányos úriember, aki egyedül érkezett a birtokára? - szólt közbe Mr. Stone, miközben felesége mellett ülve fogyasztotta reggeli kávéját a díványon.

Igen, kedvesem, ő lakik Lakewillben. - válaszolta készségesen Mrs. Stone.

Jómagam ezt elég különösnek tartom. - jegyezte meg Eliza, és a legkevésbé sem örült annak hogy Mr. Lanchesterre terelődött a szó, a zenés est ötlete helyett. - Miért utazik egy fiatalember egyes egyedül, messze a családjától?

Én nem találok benne semmi kivetnivalót. Velem is előfordult már, hogy úgy éreztem, legszívesebben minél messzebbre költöznék a családomtól. Természetesen még mielőtt megházasodtam volna. Nekünk férfiaknak sem könnyű megfelelni a szülői nyomásnak, főleg amikor a házasság a téma.

Eliza ezen egy kissé elgondolkozott, és Kiana hasonlóképpen tett. Pár percig némán fogyasztották teájukat, majd végül Mrs. Stone törte meg a csendet.

Nekem tetszik a zenés est ötlete. - nézett széles mosollyal Elzára, aki vele szemben foglalt helyet. - Mrs. Sutherlandékkal is már olyan rég találkoztam. Biztosra veszem hogy ők is örülnének egy zenés mulatozásnak. - majd férjére tekintett.

Részemről teljesen rendben van, hisz tudod drágám, hogy mikor tudnék nemet mondani egy kis zenére.

Eliza és Kiana jót kuncogtak ezen. Ugyanis Mr. Jonathan Stone zeneszerető, művész családból származott. Ő maga is legkevesebb három hangszeren játszott kiválóan, és számos másikon is egész jól.

Ezzel el is volt döntve a zenés est sorsa. Már csak Lady Garciát kellett meggyőzniük róla.