Elizabeth Garcia

Tizenkettedik fejezet

A Londonba tartó utazás kellemesen telt, Mrs. Sutherland és lányai izgatottan várták a megérkezést. Addig Eliza Mr. Lanchesterrel beszélgetett a hintóban.

Mikor sok órányi zötykölődés után megérkeztek, Mr. Lanchester szüleinek a kastélyához, mindenki el volt ámulva a gazdaság láttán ami fogadta őket. A hatalmas kastély tele volt festményekkel és szobrokkal.

Ön igazán meglepett minket, Mr. Lanchester. - ámuldozott Mrs. Sutherland, ahogy végighaladtak a hosszú folyosón a hallig.

Jobban kedvelem a szerénységet, mint a fényűzért. Mivel nem az én érdemem ez a gazdagság ami itt van, csupán beleszülettem, így nem tekintettem sohasem igazán sajátomnak.

Ön milyen szerény, Mr. Lanchester. Igazán ritka a nemesek között. - jegyezte meg Josephine kissé elpirulva.

Ezért is választotta inkább a vidéki életet? - kérdezte Eliza kiváncsian.

Részben igen, részben pedig más okból. - válaszolta diszkréten a férfi és látszott rajta, hogy erről kínosnak érzi beszélni.

Eliza kiváncsiságára ez csak olaj volt a tűzre, el is határozta mindenképp kideríti, hogy mit titkol a férfi.

A hallban már várt rájuk házigazdájuk az idősebb Mr. Lanchester és Mrs. Lanchester. Talpig urak voltak, drága és előkellő ruhát viselt az asszony csillogó ékszerekkel, a férfi ruházata is hasonlóképp előkelő volt. Egyedül arcukon ült fagyos kifejezés.

Igazán köszönjük a vendéglátást. El sem tudom mondani, hogy mennyire hálásak vagyunk önöknek. Természetesen önöknek is szeretettel várjuk majd Grace lányunk tavasszal megrendezendő esküvőjére.

Köszönjük. - válaszolta kimérten Mrs. Lanchester és némi lenézés látszott szobormerev arcán.

Az inasok megmutatják a szobáikat. - tette hozzá az idősebb Mr. Lanchester.

Egyből négy inas jelent meg a semmiből és már el is indultak a lépcsőfeljáró felé.

Elizát nem nyűgöztésók le,Mr. Lanchester szülei, sőt elég undvariatlannak tartotta őket és megvolt győződve róla, hogy a legkevésbé se látják őket szívesen.

Mrs. Sutherland kedvét viszont látszólag semmi sem ronthatta el, tyúkanyó módjára terelgette lányait és közben ámuldozó kijelentéseket tett a kastélyra.

Kérem bocsásson meg a szüleim kimértségét. Nem volt már időm szólni hogy látogatákat hozok magammal, váratlanul érte őket a megjelenésük. - intézte szavait Mr. Lanchester Eliza irányába, aki gondolatban már egy sorozat összeesküvés elméletet gyártott a kialakult helyzetről.

Akkor valóban eléggé udvariatlanság volt tőlünk, hogy csak így betoppantunk. - válaszolta nyomatékosan Eliza.

Hamarosan túlteszik magukat rajta, csak túlzottan nagy hatással van rájuk a Londoni elit. - válaszolta biztasául a férfi.

De Mr. Lanchester szülei nem tették magukat túl a váratlan látogatáson, ahogy fiuk azt bizton állította. Egész ottartózkodásuk ideje alatt egyszer sem mutatkoztak.

A Sutherland lányok viszont nem is voltak rájuk kíváncsiak. Őket csak a ruhák anyaga és mintája érdekelte. Mrs. Sutherlanddal naphosszat járták a boltokat és meglátogattak jó pár szabót is. Nagy volt a feladat mert nem csak Gracenek hanem a koszorúslányoknak is kellett ruha és cipő meg természetesen az örömszülőknek is.

Ami tetszett Josephinnek azzal, nem értett egyet Sophia, vagy fordítva. Mrs. Sutherland úgy igyekezett igazat tenni közöttük hogy Eliza veléményét kérte ki, akire mindketten hallgattak. Mr. Lanchester csak ritkán tartott velük, inkább otthon szeretett maradni és elvonult a dolgozószobájába.