Elizabeth Garcia

Tizenhetedik fejezet

Mrs. Stonékhoz való megérkezésének másnapján bírta csak Eliza elmondani, hogy mi nyomja a szívét. Kiana természetesen már az első percben látta hogy barátnője arca sápadtabb és szemei beesedtebbek lettek mint alig egy hónapja Grace esküvőjén. De hiába kérdezgette Elizát, a lány nem válaszolt.

Épp reggeliztak mikor szóba került Mr. Bedford.

Ha jól tudom Oliver nem volt jelen Grace esküvőjén, ugye drága Elizám? - kérdezte Kiana a teáját kortyolgatva.

Igen... - válaszolta elhaló hangon Eliza.

Micsoda egy sértés, hisz megígérte, hogy eljön. Szegény Grace biztos nagyon csalódott lehetett. - folytatta tovább Mrs. Stone.

Ekkor Eliza hirtelen sírva fakadt. Kiana egyből felpattant és odasietett hozzá. Mr. Stone pedig jobbnak látta magára hagyni őket. Egy hölgy bánata nem mindig tartozott egy férfira.

Mi bánt, drága barátnőm? Hisz látom rajta, hogy olyan sápadt vagy, ne mondd nekem hogy semmi bajod. - odahúzott egy széket Eliza mellé és a kezébe vette barátnője kezét.

Mr. Bedford... - szipogott Eliza. - Eljegyzett egy másik lányt. - és újra elkezdett zokogni.

Kiana magához ölelte és bátorítóan simogatta Eliza hátát.

Oh te szegény, szegény lány.

Úgy beszélt velem mintha utálna, még el sem akart köszönni. - szipogott Eliza és némi gyűlölet vegyült a hangjába.

Elmesélt mindent Kianának aki figyelmesen hallgatta.

MIndig is tudtam, hogy megbízhatatlan egy férfi. Ez nem a te hibád, te igazán értékes és kedves lány vagy. - biztatta Kiana.

Naiv voltam és hiszékeny.Úgy érzem semmit se tudok az emberekről.

Igazán nem maradtál le semmiről, az emberek között vannak nagyon rendesek és nagyon gonoszok is. Édes anyám mindig azt mondogatta, hogy egy élet is kevés az emberi természet kiismerésére. Elsőnek pedig önmagunkkal kell kezdenünk.

De annyira fáj. - Tette a kezét a szívére Eliza.

Elhiszem, azért fáj mert ezek szerint valóban szeretted őt.

Nem érdemelte meg. - rázta meg a fejét Eliza. -Nem hiszem, hogy valaha is így meg bírnék bízni még egy férfiban.

Oh, drága Elizám. Azt az egyet megtanultam, hogy soha nem mondd hogy soha. Időre van szükséged, az kétségtelen de hidd el, begyógyul majd mind sebed, efelől kétségem sincs.

De addig mi lesz velem? Úgy érzem megszégyenültem és egész Knighthill rajtam nevet. - sopánkodott Eliza tovább.

Minden csoda három napig tart, biztos hamar elfelejtik majd. Egy olyan faluban mint Knighthill mindig történik valami. De annyit mindenképp tanácsolhatok, hogy elsőnek ne a szerelmet keresd, inkább a barátságot. A haves érzések múlandók, a barátság viszont megmarad. - biztatta tovább Kiana.

Eliza némileg megnyugodott és könnyes arccal bólogatott.

Mrs. Stone ötlete szerint minden este hatalmas sétákat tettek a bírtokon és jókat beszélgettek. Elizának valóban jót tett a levegőváltozás. Egész kivirult és az étvágya is visszatért.

Már egyre inkább kezdett kiábárándulni Mr. Bedfordból, és a Londoni elit sem vozotta már annyira. Rájött, hogy ha ilyen képmutató és hazug emberek laknak ott, akkor már nem is kíváncsi rájuk. Kiana többször is járt már Londonban, ugyanis az unokatestvérei ott lakta. Beszámolt Elizának a saját tapasztalatairól, amiket barátnője eddig nem igen vett figyelembe.

Ezekből az elbeszélésekből kitűnt, hogy azok a bálokon ahol Kiana megjelent, mindenki árgus szemekkel leste a másik ruháját és haját, csak hogy valami kivetnivalót találjon benne. Egy-egy balul sikerült est akár egy életre is megszégyeníthetett egy fiatal lányt, akár annyira is, hogy később rangján alul kellett megházasodnia hogy ne maradjon pártában.

Most Már Eliza is elhitte azokat a történeteket amiket Lady Garcia mesélt neki jó pár évvel ezelőtt. Akkor csupán egy kiábrándult és életkedvét vesztett idős asszony szavainak vélte, és úgy gondolta hogy az ő kiváló modora és stílusában senki sem találhatna hibát. Belátta hogy mélységesen tévedett.

Hamarosan arra is ráébredt, hogy Oliver Bedford minden bizonnyal csak kihasználta őt és lehet hogy egész végig csak a bolondját járatta vele. Már csak ha rágonolt harag lobbant a szívében, hogy milyen alattomos és hamis férfit szeretett.

Ami a legjobban bántotta, az a csók volt, és úgy érezte soha többet nem szabaad ennyire kiszolgáltatnia magát.

Ő Miss Elizabeth Garcia bárónő Moonwill birtok örököse és úrnője. Házában egy tucat szolgló és legalább annyi cselédség lakott, akik minden szavát lesték és az összes kívánságát teljesítették. Emellett évi 7 ezer font járandósága kellő függetlenséget és hatalmat adott neki ahhoz, hogy egy férfira se szoruljon rá soha.

El is határozta, hogy amint visszatér Knighthillbe megmutatja, hogy Miss Eliza nem hogy összetört volna, hanem még erősebb és büszkébb mint valaha. Nem tudhatja meg senki, még Sutherlandék sem, hogy mennyire magányos és szomorú igazándiból.