Elizabeth Garcia

ŐszTizennyolcadik fejezet

Eliza hazautazott Moonwillbe, Lady Garcia kitörő örömmel fogadta unokáját, legfőképp azért volt elégedett mert Eliza láthatóan kivirult a nyáron és jobban festett mint valaha. KOmolyabb és határozottabb lett. A Sutherland lányok alig ismertek rá amikor eljöttek hozzá látogatóban.

Mrs. Sutherland boldogan újságolta, hogy Grace gyermeket vár.

Ez roppantul örvendetes hír!- válaszolta Eliza kimérten. - Mindenképp meg fogom őket látogatni, amint végeztem a kicsomagolással.

Boldogok vagyunk, hogy ilyen jó hangulatban van, Miss Eliza. - válaszolta vidáman az asszony.

Mr. Bedford igazán tiszteletlenül viselkedett. - jegyezte meg Josephine.

Aggódtunk is érted mikor hallottuk a hírt. - toldotta meg Sophia.

Oh, hogy azt a hírt. Jómagam is hallottam, és egy percig sem fecséreltem több időt Mr. Bedfordra. Inkább elutaztam kedves barátnőmhöz hogy náluk töltsem a nyarat. Igazán csodás arra a vidék, egyszer okvetlenül nektek is látnotok kell.

Eliza efféle és ehhez hasonló hazugságokkal tömte tele barátnői fejét. A legkevésbé sem akarta, hogy elesettnek vagy gyengének lássák. Nem szorult az ő pátyolgatásukra. Leginkább Graccel volt jóban, de ő már megházasodott, így úgy érezte hogy lassacskán új barátnők után kellene néznie. Hisz ugyan mit tudna még a Sutherland lányokkal beszélni, akik mindenre rácsodálkoznak és annyira naívak.

Mindeközben Eliza természetesen belül szenvedett, jobban mint valaha. Úgy gondolta ha minden kötelékét elvágja a régi énjétől, akkor majd a sebei is könnyebben begyógyulnak.

Egyik este mikor úgy érezte, hogy Lady Garcia túl elnéző a szolgálókkal, úgy határozott hogy felkeresi őket a konyhában és igenis a körmükre néz.

Még sosem járt a konyhán így egy kicsit el is tévedt, de ahelyett hogy segítséget kért volna az inasától, inkább úgy tett mintha szándékosan bolyongana. Legalább fél órába telt mire végre meglelte a konyhába vezető keskeny csigalépcsőt.

Mikor benyitott a szolgálók javában trécseltek, és őszinte rémület ült ki az arcukra mikor meglátták Eliza kimért arckifejezését.

Ez a hal amit felszolgáltak romlott volt. Talán nem fizetünk maguknak eleget, hogy rendes ételt készítsenek? - szidta össze őket Eliza.

Az idősebb szakácsnő és fiatalabb segítségei azt se tudták, hogy élők-e vagy holtak.

Elnézését kérjük, Miss Eliza. - próbálkozott az egyikőjük, de Eliza a torkán akasztotta a szót.

Nektek csak Miss Garcia. Csak a barátaim hívhatnak a keresztnevemen.

Kérem bocsásson meg MIss Garcia. -próbálkozott a szakácsnő nem sok sikerrel.

Még egyszer ne forduljon elő ilyen! Különben Londonból hozatok új szakácsokat maguk helyett! - jelentette ki felsőbbrendűsége teljes tudatában és távozott.

A szegény kukták még jó ideig remegtek a félelemtől, mert miután Eliza magukra hagyta őket, a szakácsnő is alaposan összeszidta őket.

Eliza elégedetten konstatálta, hogy inasa a minden lében kanál Mr. Rochester is némiképp megszeppent. Biztos volt benne hogy mire nyugovóra tér, már elterjed a hír az egész házban, hogy Eliza kézbe vette az irányítást.

Keresett valaki amíg távol voltam? - fordult oda inasához mikor visszatértek a hallba.

Igen, Miss Garcia. Mr. Lanchester többször is eljött és állítása szerint elég fontos dologról szeretett volna beszélni Önnel. Feldúltnek tűnt és minduntalan a hogyléte felől érdeklődött.

Erre maga mit válaszolt?

Természetesen azt, ahogy Ön előzetesen meghagyta nekem. Miszerint nem tartózkodik Moonwillben és kitűnő egészségnek örvend.

Eliza ezen egy pillanatra elgondolkodott. Már nem igazán emlékezett rá, hogy ezt mondta volna Mr. Rochesternek, de így utólag belegondolva ez teljesen korrektnek tűnt.

Miután felment a szobájába még hosszasan mélázott Mr. Lanchester viselkedésén. Vajon miről akart volna vele beszélni a férfi? Biztos hallotta a hírt, hogy Mr. Bedford kikosarazta. Vajon meg akarta kérni a kezét? Eliza ezen elgondolkodott kissé. Vajon ha most megkérné igent mondana? Talán. De csak azért, hogy Mr. Bedfordot bosszantsa és mind a csalódottságáról szóló pletykát elhallgattasson. Elképzelhető, hogy még meg is kedvelné a férfit, bár egyelőre nem érzett iránta semmit sem.