Tagadás (befejezett)

5

Atyaisten! Felugrom, mint akit tűz éget. Nico viccesnek találja, és lazán átfésüli ujjaival a reggeli, kócos tincseit. Mindig van egy hajgumi a csuklóján, ezúttal is legörgeti onnan, és összefogja vele a haját.

– Mi a francot művelsz? – követelem a választ csípőre tett kézzel.

– Neked is jó reggelt, Liliom!

Liliom. Ez megőrült!

– Miért vetkőztél le? És miért aludtál itt? – hebegek, alig hiszem el, hogy ez megtörtént. Bekarmoltam egy kicsit tegnap, de arra határozottan emlékszem, hogy nem bújtam össze vele.

– Így szoktam aludni. Amúgy te kérted, hogy maradjak itt – bújik bele az atlétájába.

– Az kizárt.

Nico felvonja a szemöldökét.

– Szerinted hazudok, Liliom?

– Ne hívj így! – csikorgatom a fogamat. – Egyáltalán, ne is... – A homlokomra szorítom a tenyeremet. Kell egy másodperc, mert ez nyilvánvalóan csak egy rémálom. – Úristen, Iris meg fog ölni! Kell egy Alvedon, mielőtt átmegyek hozzá.

Nico még mindig a szobánkban áll, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Aggaszt, hogy semmi emlékem sincs arról, miért aludtunk együtt. Nagyon aggaszt.

– Nincsen dolgod valahol? – morranok rá. – Mert nekem van! Mire vársz még?

– Adj egy puszit, mielőtt elmegyek.

Ez baszki, tényleg megzavarodott.

– Domenic, ne szórakozz! Nekem nincs most erre időm.

Ha már leliliomozott, megérdemli, hogy a teljes nevén hívjam, pláne, hogy nem szereti. Csakhogy nem hagyja magát ilyen könnyen. Előkapja a kisfiús mosolyt, mint valami szuperfegyvert. Az arcomhoz hajol.

– Jössz nekem egy puszival.

Sportcipőjével a kezében elsétál, mintha semmi fura nem történt volna köztünk. Bámulom a csukódó ajtót utána, a helyet, ahol az imént állt, de nem tudok rájönni, mi a bánat volt ez.

Összenézünk Beatével.

– Nem lesz könnyű dolgod vele.

– Semmilyen dolgom nincs vele! Nekem vőlegényem van – hebegem.

– Szerintem nem annyira érdekli.

Engem érdekel. Ez nem történhet meg! Nico megzavarodott a film miatt, az a baj, hogy túl közel vagyunk egymáshoz. Azt hiszi, hogy vonzódik hozzám, pedig csak a kihívás tetszik neki.

– Bár értem, szerencsétlen miért pedálozik annyira a múltkori után.

Nem tudom, miről beszél, és nem is az én dolgom. Az én dolgom jelenleg, hogy fogat mossak, magamra kapjak valami kényelmes ruhát, és átrongyoljak Irishez. Ahogy arra számítok, pizsamában, kiterülve reggelizik a franciaágyon.

– Jó reggelt! – rikkantom, pedig beleremeg az agyam. Iris egy dinnyeszelettel a szájában biccent, és int, hogy üljek mellé. Nem ártana nekem is enni valamit, de felfordul a gyomrom a kaja gondolatától. – Készen állsz, hogy Cass felesége légy?

A nővérem bólint.

– Arra már azóta készen állok, mióta megismerkedtünk. A felhajtásra nem állok készen. Nem kellett volna ekkora cécót csapni.

– Azzal már elkéstél, úgyhogy akár élvezhetnéd is.

– Így van – mondja immár szőlőszemeket rágcsálva. – Beraksz egy kis zenét?

Felcsillan a szemem. Nincs köztünk feszkó, itt vagyunk ezen a csodálatos szigeten, hogy férjhez adjuk a nővéremet, és én választhatok készülődős zenét. Lenyugszik a csapongó lelkivilágom, és púderszivacsok, hajsütővasak meg szexi harisnyatartók között kicsit elfelejtem az életemen elhatalmasodó káoszt.

A helyi sminkes- és fodrászcsapat kezelésbe veszi a koszorúslányokat, majd egy nagyon gyors, és az izgatottságtól szegényes ebéd után a nővéremet is. Iris túlzás nélkül gyönyörű. Sötétbarna haja elegáns, fonott kontyban pihen a tarkóján, egy hófehér virágot leszámítva semmi giccs vagy díszítés nincs benne. A sminkje visszafogott, klasszikus. Egyedül a szemöldökén és az ajkán erősebb a színezés, amitől kérdés nélkül beillene a keleti hercegnők sorába. Ruhája csipkés, törtfehér, egészen a térdééig az alakjára simul, onnantól viszont bővül, mint egy hableány uszonya. A tengerparti forgatástól a bőre akár a bronz, vibráló összhangot alkot a ruhájával.

– Gyönyörű vagy – suttogom a fülébe, mire válaszul megszorítja a kezem.

Én vagyok az utolsó, aki elkészül, de nem tehetek róla, össze-vissza rohangászom, hogy mindenkinek a segítségére legyek. A hajamat dús loknikba szárították, a sminkem csak egy leheletnyivel erősebb, mint a hétköznapokon, a ruhám is díszítés nélküli, egyenes fazonú, levendulaszínű visszafogottság.

Kiszabadulok a szobából, és gyorsan elkapom a szüleimet egy körre, akik eddig a bárban „pihenték ki" az esküvő fáradalmait. Izgatottak lesznek a hír hallatán, hogy lassan indulhatnak a tengerparti kis oltárhoz.

Soha nem álltunk olyan közel a szüleinkhez, mint egymáshoz. Ez nem az ő hibájuk, egyszerűen csak így alakult. Örültek, amikor elköltöztünk otthonról, azt hiszem, nekik mindig is nagyon fontos volt a saját identitásuk és a „felnőtt életük". Ezért fogom én az oltárhoz kísérni a nővéremet – mindketten így éreztük helyesnek, a szüleink pedig nem haragudtak érte.

A teljes násznép a parton vár minket. Iris vet egy utolsó pillantást magára a tükörben, látom a mozdulataiból, milyen ideges. Legalább hatezer kép és videofelvétel készült eddig a mai napról, azonban egy sem örökítette meg, Iris milyen zavarban van; nem hagyta, hogy mások meglássák rajta.

– Minden flottul megy. Sőt, tökéletesen. Itt az ideje, hogy te is tökéletesen érezd magad. Itt a nagy nap, amit kislánykorunk óta tervezgettünk, és az álomsrác, aki úgy szeret, ahogy megérdemled. Vágjunk bele!

Összeölelkezünk még egyszer, már amennyire a hajkoronák engedik, és a part felé vesszük az irányt.

Amint meglátnak minket, azonnal kattannak a fényképezők és indulnak a felvételek, mosolygó és áhítattal ámuló arcok mindenütt. A felállított oltártól elakad a szavam. Az utolsó centiméterig fehér, lila és rózsaszín virágok borítják, igazi művészi munka. Egyetlen virágszirom sincsen rossz helyen, szinte már mértani pontossággal rendezett az egész felület. És igen, Cass is jól néz ki. Az arckifejezése meg egészen zseniális, mintha nem hinné el, hogy létezik a világon ilyen szép nő, és perceken belül a felesége lesz. Megölelem, mielőtt odanyújtanám Iris kezét, és teljesen ösztönösen, mintha máshová nem is nézhetnék, a tanúira esik a pillantásom. Pontosabban csak Nicóra. Visszanéz rám, a lehető legkomolyabb pillantással, ami létezik. Összeugrik a gyomrom, mintha valami rosszat tettem volna.