Tagadás (befejezett)

3

Sam kihúz magának egy széket, és vigyorogva egyikünkről a másikra néz.

– Most jövök a rendezőasszonytól. Átnéztük az összes felvételt, és mindegyik átment a szűrőn. Tudjátok, mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy többé nem kell szerelmespárt játszanunk. Kerülöm Nico tekintetét, miközben elveszek egy itallapot. Hirtelen innék valami erőset.

Lassan megérkezik az egész stáb az asztalhoz. Úgy mosolygok, mint egy idióta, nehogy valaki ráérezzen, milyen feszült vagyok. Amikor Iris „forgatás vége" képeket készít, nem tudom nem észrevenni, hogy Nico többemberes távolságra elkerül.

Vacsora után a fiúk felvetik, hogy ünnepeljük meg a kisfilmet ezen a jeles napon, és az élőzenés teraszra próbálják rábeszélni a fáradtakat. Nagyjából úgy néz ki, hogy mindenki belemegy, én viszont ki akarom menteni magam. Ma nincs kedvem ehhez.

– Bocs, srácok, én tutira nem megyek.

A nővérem és Cass bánatosan fordulnak felém, és még utoljára megpróbálnak rábeszélni a kiruccanásra, amihez csatlakoznak az operatőrök és a hangmérnök is, Franco és Beate, szóval már mindenki nyaggat, egyedül Nico nem. Hát persze hogy ő nem.

– Egész egyszerűen elájulok, még a múlt éjszakai forgatást sem pihentem ki, és nem akarok visszahúzni senkit. Menjetek és érezzétek jól magatok helyettem is!

Iris megölel, Cass pedig nyom egy puszit a fejem búbjára. Az egész csapat iszonyú összetartó már az egyetem óta, egy rossz szavam sem lehet rájuk, tárt karokkal fogadtak, amikor belecsöppentem a projektjükbe, de Iris és Cass mások. Ők a családom.

A többiek a buli, míg én a szobám felé veszem az irányt. Amikor felérek, átnézem az összes közösségi médiát, hátha találok akár egyetlen üzenetet is Joshtól. Akármit. Csak, hogy hiányzom neki, annyi elég is lenne. Persze sehol nincs semmi.

A hőség miatt egy nagyon vékony topban alszom, ami még a hasamat is alig fedi. Ragad rám a meleg, a légkondit viszont utálom. A szoba ablakai és a teraszajtó nyitva, elalvás előtt imádkozom, nehogy beszökjön valami félelmetes teremtés. Olyan kimerült vagyok, hogy másodpercek alatt elalszom.

Beate valamikor hajnalban jön vissza a hotelbe, hallom, amint a mágneskártyával szórakozik az ajtónk előtt. Kómás aggyal, félig csukott szemmel odatámolygok, hogy beengedjem, viszont a zár kattanása után váratlan látvány fogad.

– Na, végre – motyogja becsiccsentve az ajtónak, amiről azt hiszi, ő nyitotta ki fél kézzel. Nem tudja, hogy ott vagyok, ugyanis fel sem néz az előtte álló lány dekoltázsából. Bal karjával a falnak támaszkodik, jobbal a kilincset keresve hadonászik, az ismeretlen lány tenyere a fenekét tapizza, és attól rettegek, hogy mindjárt itt, a nyílt folyosón esnek egymásnak.

– A szobád eggyel arrébb van, Nico – mondom olyan visszafogott, barátságos hangnemben, ahogy csak beszélni tudok.

Nico végre elszakítja az ajkát a lány mellétől, és ködös tekintettel rám néz.

– Te... – suttogja, de kicsit mintha nem nekem beszélne. – Annyira felhúztál ma... Annyira nem tudok mit kezdeni veled.

A csaj, aki legalább tíz kilóval könnyebb nálam, finoman a szobája felé löki, nyilvánvalóan nem azért jöttek el idáig, hogy velem trécseljenek.

Nem nézek utánuk, mert nem akarom látni, ahogy eltűnnek odabent.

Mire újra el tudok aludni, már hajnalodik. Kábé fél óra szundítás után kimászom az ágyból, és úszni indulok, kihasználom, hogy ilyenkor nincsenek sokan a medencénél. Kellenek a hosszok a bágyadtság ellen.

Természetesen én vagyok az első a kis csapatból, aki megreggelizik. Nem várom meg a többieket, az egyik bérelt autónkkal kiszáguldok a reptérre, nem számít, hogy órákat kell várnom a gépre. Legalább jut időm gondolkozni, illetve nem gondolkozni a tegnap este történteken. Nico és egy lány összebújva. Borzasztó látvány, pedig nem kellene, hogy érdekeljen. Semmi közünk egymáshoz.

Abban a pillanatban hirtelen szeretném, ha Josh beváltaná a jegyét, és megjelenne a násznéppel együtt, hogy ne legyek olyan átkozottul egyedül.

Josh nem jön, a vendégsereg viszont megérkezik. Komoly logisztikai feladat senkit sem otthagyni a reptéren, mielőtt hét minibuszba ültetem őket.

A hotelnél Iris és Cass szeretettel végigölelgetnek mindenkit, a pereputty becsekkol, én meg gyorsan eszem valamit, mielőtt éhen veszek.

Amúgy nyugis nap van, a srácok a tegnap estét heveri ki, késő délután kezdenek magukhoz térni, mire én már kétszer elfáradtam. Gondoskodtam arról, hogy mindenkinek legyen holnapra vasalója, szobákat cseréltettem a recepción, mert Maddy néni nem akar annyit liftezni, és öntöttem egy kis lelket Irisbe is, aki hirtelen rádöbbent, hogy holnap férjhez megy. Tök jól vagyok. Élvezem a pillanatot és a színes koktélt, az esti meleget, a fehér ruhám libbenését a bokámnál.

Amikor feltűnik Beate, azonnal lecsapok rá a tervemmel, és így kötünk ki még sötétedés előtt az élőzenés teraszon. Már a harmadik koktélomat iszom, és egy cseppet jobban érzem a hatását, mint illene. Holnap nagy nap lesz, türtőztetnem kell magam, csak annyira jólesik leengedni és senki bajával nem foglalkozni... Leírhatatlan.

Nem tudom, Beate vesz rá engem a táncra vagy én őt, de táncolunk egymással és egyedül is, ez a legvagányabb csajos buli, ahol az elmúlt fél évben jártam. Kieresztem a gőzt, engedem, hogy a latin ritmusok átjárjanak, és csak élvezem a pillanatot. Lecsúszik még egy koktél, de túl szomjas vagyok, hogy kétszer meggondoljam.

Felkérnek táncolni. Engem, a kis töltött bonbont! Egészen hihetetlen, az meg pláne, hogy nem foglalkozom most ezzel, mert túl jól érzem magam a bőrömben.

Olyan sok ember gyűlik össze a teraszra, hogy néhányszor szem elől tévesztem Beatét. Pár perc után azonban újra felbukkan a látómezőmben, így nem aggódom. Egyedül akkor ugrik meg a vérnyomásom egy kicsit, na jó, brutálisan, amikor Nico a tömegben a hátamhoz simul. Tudom, hogy ő az. Érzik a szenzoraim, érzi a bőröm, a testem ismeri a közelségét. Csak áll mögöttem, mint egy erős védfal, és én kívánom a közelségét. A hajamba fésülöm az ujjaimat, mintha ő érintene, és hátrafelé húzom a tincseimet, hogy fejem a mellkasának dönthessem.

Bömböl a zene, de olyan közelről és tisztán hallom Nico szavait, mintha csak ketten lennénk.

– Kibaszott jó illatod van. Nem... bírok... vele... betelni... – Minden egyes szó után megsimogatja a bőröm, de olyan finoman, mintha hozzám sem érne.

Az érintése berobbant bennem valamit. Nem érhetünk egymáshoz. Félig hátrafordulok, a szemébe nézek. Olyan közel van, eszméletlenül közel.

– A vékony lánynak is ilyen illata volt?

Megkeményedik a pillantása. Fáj a dühös tekintete, azonban tudom, hogy el kell távolítanom magamat tőle. Nem lehetünk túl közel, hisz már nem forgatunk, és nekem ott van Josh...

Nico elsétál. Totál elvesztem a kontrollt az érzéseim fölött, kérek még egy koktélt, és ott helyben kiszörpölöm a szívószállal.

Ki akarom ütni magam, hogy ne érezzem, milyen, amikor összetörik a szívem.