✔ || 𝗯𝗲 𝗳𝗿𝗶𝗲𝗻𝗱𝘀

𝙩𝙚𝙣𝙩𝙝

tenth. || 10.

ahogy legjobb barátom házához értem, tanácstalanul álldogáltam az utcán. majd eszembe jutott, hogy régen is hogy jutottam be, amikor vészhelyzetet kiáltott; felmásztam a fán. szerencsére pont az ablakához ért egy elég vastag ág, így könnyedén másztam el odáig. erősen kapaszkodva az ablakpárkányba kopogtattam a nyílászárón, ami előtt nem sokkal később megjelent ő, szájáról pedig egy meglepődött "mi a fasz"-t olvastam le. kinyitotta az ablakot, én pedig ahogy bemásztam, az ágyára vetettem magam.

"hát te- te nem vagy normális" indult meg, s habár majdnem orra esett a saját lábában, végül szerencsésen leült mellém.

"tavaly nyáron megfogadtad, hogy bármi van elmondod, erre most kell megtudnom, hogy már három éve szerelmes vagy belém?!" ütöttem meg párnájával dühösen, mire ő összerándult.

"fi-figyelj én- én ezt totál nem így terveztem" nézett rám bűnbánóan, majd felmutatta mutatóujját. elgondolkozott. "a pasikád sajnálatát küldi, amiért egy idióta" csettintett, ahogy eszébe jutott és unottan rám nézett. "úgy is össze fogtok jönni, nem?" kérdezte értetlen fejem láttán.

"nem, ez egyáltalán nem biztos.." vontam végül vállat, majd oda ültem mellé és fejem az ölébe hajtottam.

bánatos szemekkel lepillantott rám, és a hajamat kezdte el simogatni.

"nyugi, kezdem megszokni" mosolyodott el fájdalmasan, ahogy egy, a szemembe lógó tincset tűrt arrébb.

"van még piád?" kérdeztem halkan, miután már több tíz perce csendben feküdtem.

"van. arra az esetre tartogattam, ha bealudtál volna az üzenetem várása közben" rakta át a fejem az ágyra, majd felállva a ruhásszekrényéhez ment.

ott bíbelődött valamivel egy ideig, majd egy kis ajtót kinyitott a szekrényben, amiből elő vett két üveget, végül gondosan visszazárta a szekrényt.

"anyáék elől el kell rejtenem" ült vissza mellém, én pedig felülve elvettem a felém tartott, már nyitott üveget és beleittam. "minek kell ez neked? holnap iskola" bökött meg elmosolyodva.

"nem hagyom, hogy csak te igyál" vontam vállat és az üveg tartalmát hamar elfogyasztottam, mire csak elismerően megveregette a vállam.

"szóval nincs harag?" kérdezte a harmadik közös kör után a falnak dőlve, a földön ülve.

én csak megráztam a fejem, majd leejtve az üres üveget elterültem az ágyán.

"azt mondtuk, nem hajtunk rá a másikra" motyogtam szomorúan, ahogy őt néztem.

közelebb mászott, egészen az ágyig, majd feltámaszkodott rá.

"én nem hajtottam.." hajolt közelebb, mire én csak ugyan úgy bámultam őt, szinte a sírás határán. "nem hajtottam rád" mondta, s ekkorra már olyan közel volt, hogy éreztem leheletét arcomon.

"tudod mit?" vontam fel a szemöldököm elszántan, mire oldalra biccentette fejét.
"baszd meg magad" szinte suttogtam, majd tarkójára simítva kezem megcsókoltam.

ㅡㅡㅡㅡㅡ
a;n

ez egy ilyen nem tudom milyen
resz, de mar tudom hogy fogom
folytatni hehe. semmi ok az
aggodalomra. remelhetoleg. ♡︎