✔ || 𝗯𝗲 𝗳𝗿𝗶𝗲𝗻𝗱𝘀

𝙛𝙞𝙛𝙩𝙚𝙚𝙣𝙩𝙝

fifteenth. || 15.

"hogy haladtok a tanulás kapcsán joochannal?" kérdezte youngtaek az iskola irányába haladva.

úgy döntött ma sétál, én pedig mint a barátja, gondoltam vele tartok, elvégre miért is ne tenne jót egy kis friss levegő még a reggel folyamán.

"jól haladunk" biccentettem és megálltam a piros lámpánál.

az igazat megvallva nem is nagyon tanultunk a héten. mesélt magáról, az érdeklődési köreiről, a gyerekkoráról - joochan mindent bevetett annak érdekében, hogy felkeltse érdeklődésemet újra az irányában. ami igazából sosem hagyott alább..

"na, ennek örülök" mosolygott és arcomra adott egy puszit, majd kézen fogva sétáltunk át a zebrán.

egy pillanatra lelassítottam, ahogy megláttam joochant elhaladni az iskola előtt, de végül próbáltam tartani barátom tempóját, így szememmel követtem merre megy. elfordítottam róla tekintetem, amikor láttam, hogy a focicsapat kapitányával találkozott össze, akit... megcsókolt? nagyon őszinte hozzám, mondhatom.

hagytam, hagy vezessen engem kézenfogva a fiatalabb, miközben elmélkedtem voltaképpen azon, hogy múltkor miért is csókolt meg engem joochan, ha most meg ilyen jól el van azzal a gyerekkel.

"oké szivi?" kérdezte tag, mire egy értetlen tekintetet kapott tőlem válaszul. "most megyek órára, de majd a kaja szünetben megkereslek és ehetünk együtt, ha szeretnéd. oké, szivi?" ismételte meg az előttem álló ugyanolyan kedvesen és törődően, mintha elsőre mondta volna.

"igen, igen. persze. majd írok" mosolyodtam el halványan, majd hagytam, hagy simogassa meg aranyosan a hajam.

"mehetünk?" kérdezte joochan mellém lépve, ahogy youngtaek után nézett.

"persze" biccentettem és a tesi öltöző felé mentem.

----

"jangjun vigyázz!" ordította szinte torkaszakadtából joochan, de mire észbe kaptam, nyöszörögve terültem el a földön a fejemet fogva. "te jó isten, jól vagy?" hallottam magam mellett hangját, én pedig csak néztem az elguruló labdát.

"szerintem hányni fogok" motyogtam, erre joochan a hátamra fordított engem, és próbált felültetni engem.

amint ez sikerült neki, lassan elvette kezeimet arcom elől és grimaszba torzult az arca.

"tudom, hogy csúnya vagyok, de e-" mondatom közben viszont joochan megfogta a kezem és arcom elé húzta.

az ujjam véres volt.

"micsoda?" néztem rá félve.

"nyugi, csak a szemöldököd repedt fel" húzta száját egy féloldalas mosolyra és felém nyújtotta kezét. "gyere, kikísérlek hányni" kuncogott az abszurd felajánláson.

elfogadtam kezét, mire ő készségesen felhúzott a földről, mintha meg sem kottyanna neki súlyom. szólt a tanárnak, hogy kikísér, akinek az egészből semmi sem esett le, így legyintve engedett ki minket. joochan kedvesen átkarolta a derekamat, arra hivatkozva, hátha elkezdek szédülni és így tud fogni, mire halványan elmosolyodtam. a vécéig így csoszogtam el, ahol megmostam az arcom, de felszisszentem a helynél, ahol felrepedt bőröm.

"óvatosan, jangjun" hallottam meg magam mögött hangját, én pedig hirtelen egyenesedtem fel. "áú" mondta, én meg rá néztem.

az állát fogta összeráncolt szemöldökkel, amitől hihetetlenül édesen festett.

"ne haragudj, basszus" vakartam meg tarkóm kínosan.

elvéve kezét legyintett, majd elvigyorodott.

"szerintem nem akarom tudni" sóhajtottam.

"akkor nem kaphatok rá gyógy puszit?" nézett rám akár egy kis kölyök kutya.

"és akkor még én vagyok a gyerekes" forgattam meg szemeimet és oda hajoltam hozzá, hogy állára nyomjak egy puszit, ő pedig sunyin lejjebb hajtotta fejét.

óvatosan derekamra csúsztatta kezét és közelebb húzott magához, már ha ez lehetséges volt, én pedig elvörösödve viszonoztam csókját.

így történt hát meg joochannel a második, cseppet sem romantikus csókom.