✔ || 𝗯𝗲 𝗳𝗿𝗶𝗲𝗻𝗱𝘀

𝙛𝙞𝙛𝙩𝙝

𝐅𝐈𝐅𝐓𝐇. || 5.

ideges vagyok.

kicsengettek az utolsó óráról. joochan azt mondta, egyszerre végzünk, de furcsálltam. honnan tudja, hogy mikor végzek? miután percekkel később sem jelent meg, sóhajtottam. vállaimra vettem táskámat, és lassan a suli könyvtár felé vettem az irányt. nem messze attól már láttam, hogy ott áll. éppen olvas valamit, lábai között táskájával. miért kell még így is jól kinéznie? óvatosan lépkedtem közelebb, ő pedig szinte unva pillantott fel egy angol nyelvű könyvből. joochan okos.

"késtél" jelentette ki, majd eltette a könyvet a táskájába, és az egyik vállára vette. lehajtottam a fejem, nem tudtam mit mondhatnék. "gyere, nem érek rá egész nap" lépett mellém, majd a hátamra téve kezét ösztönzött arra, hogy ja amúgy mozdulj már meg, hülye kisgyerek.

amint mentem utána, egyből elvette kezét. nem is számítottam mondjuk másra, de azért kicsit rosszul esett.. ahogy leültem az egyik asztalhoz, ő mellém ült, majd elővette a matek könyvét, kinyitotta a résznél, amit nem értek, és elkezdett magyarázni.

"figyelsz te rám?" állt meg a beszédben intenzív húsz perc magyarázás után. a fejemet támasztva néztem rá. hogy figyelhetnék arra, amit mond, amikor rá figyelek?

"persze, én csak..." akadtam meg.

"jó, akkor ismételd meg amit mondtam" dőlt hátra a széken és úgy nézett rám.

kivettem kezemet a fejem alól, próbáltam összeszedni magam.

sóhajtottam, és... itt megállt a tudomány.

"jangjun, nem fogom rád pazarolni az időmet, ha arra sem méltatsz, hogy figyelj arra, amit mondok!" fújtatott és már azon volt, hogy elpakoljon. amikor felállt, kétségbeesetten fogtam meg karját. lenézett rám, és felvonta szemöldökét.

"k-kérlek joochan... figyelni fogok rád.." sütöttem le szemeimet és elvettem kezemet karjáról.

visszaült mellém. "ezt azért megkérdőjelezem" mondta és letette táskáját. "beszélgessünk"

persze, hogy aztán elszóljam magam, hogy ja amúgy lee jangjun vagyok és csak úgy mellékesen bejössz, nem?

"maradjunk a mateknál" bólintottam lassan.

így hát egy jó negyven percig beszéltünk az anyagról, de most sokkal többször kérdezett vissza, vagy kérte, hogy ismételjem meg, amit mondott.

"ügyes vagy" dicsért meg, majd összepakolt és indulni készült.

ahogy az ajtó felé lépdelt egy pillanatra megállt. "legközelebb ne nézz ilyen feltűnően" mondta, majd pillanatokon belül már nem tartózkodtunk egy helyiségben.

égett a fejem, így az asztalra döntöttem homlokom, és előkaptam a telefonom.

[ jangjoonie ]

gyere értem, a
könyvtárban vagyok..

[ taekie ]

baj van?

[ jangjoonie ]

asszem lebuktam..