✔ || 𝗯𝗲 𝗳𝗿𝗶𝗲𝗻𝗱𝘀

𝙩𝙝𝙞𝙧𝙩𝙚𝙚𝙣𝙩𝙝

thirteenth. || 13.

hálát adtam az égnek, hogy taeknek már elegendő igazolatlanja jött össze ahhoz, hogy ne tudjon lógni velem. vállamra vettem a táskám, majd a már kiüresedett teremből kifelé menet elővettem a telefonom. kilépve a helyiségből joochan nevére kattintottam a beszélgetések között és ebben a pillanatban nekimentem valakinek. lassan emeltem fel fejem, majd a mosolygó joochant pillantottam meg magam előtt. joochan mosolya miatt rossz embernek érzem magam.

"mehetünk, szépfiú?" karolta át nyakam, majd meg sem várva a válaszomat, a könyvtár felé kezdett el húzni. "szóval, mégis miben kell segítenem?" vonta fel szemöldökét leülve az asztalhoz, ahol múltkor is ültünk, én pedig távolabb helyezkedtem el tőle.

"youngtaek nem a pasim" néztem rá, ő pedig elővette azt az idegen nyelvű tankönyvet, amit én is használok. "tedd már el, nem kell segítség" csaptam magam homlokon.

eltette a tankönyvet, majd hátradőlve összefonta maga előtt karjait.

"youngtaek nem a pasim" ismételtem meg. "ez csak egy.." simítottam kezem nyakamra. "nem is tudom. sokat ittunk" sóhajtottam.

"ha ilyen könnyen a legjobb barátod alá fekszel, jelentkeznék a szerep betöltésére" vigyorodott el, én pedig elképedtem.

"tessék?" szólaltam meg döbbenten.

joochan az arcomat látva elröhögte magát. "szereztem egy kis infót rólad a minap" vont vállat. "nem volt nehéz diák elnökként" vigyorgott.

ó, szóval innen tudja az órarendemet.

"hát ez jó" dőltem hátra sóhajtva.

"nem ülsz mellém?" húzta ki a mellette lévő széket, mire megráztam a fejem.

"biztos, hogy nem, felejtsd el. csak el akartam mondani, hogy youngtaek nem a pasim, nem mintha lenne hozzá közöd amúgy.." álltam fel, majd az előttem ülő is. "most mégis miért utánozol?" vontam fel szemöldököm.

"túl nagy az asztal, hogy át nyúljak felette, így inkább felálltam, hogy megkérjelek, hogy ne hagyj itt. szétunom az agyam" mondta és válaszra várva oldalra biccentette fejét. imádom.

"jól van, itt maradok" ültem le duzzogva.

joochan elmosolyodott, majd mellém ült le.

"akkor nem kell a segítségem?" kérdezte le sem véve rólam tekintetét.

"nem, nem kell. jó vagyok belőle." ráztam fejem. ő az asztalra nyúlt a táskájáért, majd pár perc keresgélés után kihúzott belőle egy könyvet, és az ölembe téve azt hátradőlt.

"ajánlom, olvasd el. nagyon jó könyv, nekem legalábbis nagyon tetszett."

lepillantottam az ölemben pihenő, puha borítású könyvre, és kínosan elmosolyodtam. még a címét sem értem.

"talán valami gond van?" hajolt közelebb, szinte éreztem magamon leheletét.

"basszus, meg fogok bukni idegen nyelvből" nyögtem ki halkan, vissza nyomva kezébe a könyvet.

"elég sok időt fogunk még együtt tölteni ezek szerint" vigyorgott messzebb hajolva, én pedig mondatára nagyot nyeltem.

hát ez kurva jó.

ㅡㅡㅡㅡㅡㅡ

mÉG NEM KÉSTEM EL, 11:20(pm) VAN ¡