✔ || 𝗯𝗲 𝗳𝗿𝗶𝗲𝗻𝗱𝘀

𝙩𝙬𝙚𝙡𝙛𝙩𝙝

𝐭𝐰𝐞𝐥𝐟𝐭𝐡 || 𝟏𝟐.

[ jangjun ]

jézusom, ember. megmondanád,

mégis mi ennyire érdekes rajtam?

[ joochan 　　　 ]*

oda mehetek?

beszélgetni.

[ jangjun ]

nem hinném, hogy jó ötlet lenne...

[ joochan 　　　 ]

a pasid miatt? nyugi,
tőlem nem tudja meg,
hogy beszéltünk a közös
óránkon. :D

[ jangjun ]

te mégis miről beszélsz?

[ joochan 　　　 ]

son youngtaekről.

ugyan, ne játszd a hülyét,
értem én, hogy a matekkal
bajok vannak, de ez már
kész poén.

[ jangjun ]

miért kell így viselkedned?

[ joochan 　　　 ]

ha idejössz, talán
megtudod.

[ jangjun ]

a talán nekem kevés

[ joochan 　　　 ]

te akartad.

ahogy ezt elolvastam, joochan felé fordítottam tekintetem. zsebre tette a telefonját, majd felállt a helyéről és a foci kellős közepén keresztül sétált a termen. leült mellém, én pedig már álltam volna fel, amikor egyszerűen térdemre fogott. keze alatt szinte bizsergett bőröm.

"mit akarsz, hong joochan?" néztem kezére, majd rá. ő az osztálytársait nézte, miközben azok fociztak.

"bocsánatot kérni, amiért két alkalommal is bunkó voltam. illetve igen, son youngtaek." rám nézett, majd vészesen közel hajolt hozzám, mire nyelnem kellett egyet. "mindkettőtök nyakán olyan bazi nagy szívásfolt van, hogy még a marsról is látnák. és ő hozott be a suliba a kocsijával, pedig busszal szoktál járni" mondta mindezt fülembe, engem pedig kirázott a hideg.

"kéne egy kis segítség" sütöttem le szemeimet.

"mégis miben, lee jangjun?" kérdezte felvonva szemöldökét, miközben arcán egy sunyi mosoly lapult.

"öm.. idegen nyelvből. ráérsz órák után?" kérdeztem rá sem nézve.

"órák után nem, de ötödikben lyukasom lesz. és tudom, hogy neked is" paskolta meg combomat, majd vissza sétált a helyére, én pedig sóhajtva kezeimbe temettem arcomat.

ㅡㅡㅡㅡㅡ
*joochan neve jangjun telefonjában 'joochan hyung' volt az elején, de amikor kitörölte, meghagyta a hyung szó helyét.

amúgy elnézést, hogy tegnap nem volt rész, de mire oda jutottam volna, hogy kirakjak részt, már fáradt voltam, így inkább az alvás mellett voksoltam.