✔ || 𝗯𝗲 𝗳𝗿𝗶𝗲𝗻𝗱𝘀

𝙚𝙡𝙚𝙫𝙚𝙣𝙩𝙝

amugy rohadtul nem latom ertelmet ennek a sztorinak..

eleventh. || 11.

hunyorogva nyitottam ki szemeimet. túl nagy volt a fény, így inkább átfordultam a másik oldalamra, majd majdnem leestem az ágyról. mellettem youngtaek aludt békésen félmeztelenül. legalábbis reménykedem benne, hogy csak félmeztelen. az estéből nem igazán maradt meg semmi, csak, hogy bemásztam hozzá az ablakon.

"hé" bökdöstem meg az elmélkedésem végén. "taekie, kelj fel" piszkáltam addig, ameddig ki nem nyitotta szemeit értetlenül. lustán elmosolyodva felém nyúlt, majd magához húzva átölelt. "youngtaek" motyogtam szinte a sírás szélén. rám vezette tekintetét, majd elengedve arcomra simította kezét.

"mi a baj?" nézett rám aggódva.

"nagyon sokat ittam" mondtam és tényleg a sírás környékezett, ahogy megláttam, hogy amúgy rajtam sincs póló.

"vegyél egy mély levegőt" ült fel, majd hajába túrt, elrendezve azt. nagy levegőt véve nézett végül rám. "bemásztál az ablakon, miután küldtem neked egy levelet. együtt ittunk, majd azt mondtad basszam meg magam és megcsókoltál. utána levetted a pólóm, meg a sajátod. de ezek után arrébb lökve mentél hányni" biccentette oldalra fejét. "utána ahogy visszajöttél, lefeküdtünk egymás mellé, te a mellkasomra tetted a fejed és elkezdtél valamit az élet értelméről magyaráni, amíg be nem aludtál. aranyos voltál.." mosolyodott el. "kár, hogy nem emlékszel semmire" szomorodott el.

most rajtam volt a sor, hogy megszólaljak, így közelebb mászva hozzá vállára simítottam egyik kezem, majd arcára és elfordítottam fejét. nyakán egy bazi nagy szívásfolt éktelenkedett. te jó isten.

"nyugi, nem fáj" fogta meg a kezem, majd kézfejem szájához emelve hintett rá egy puszit.

lassan elhúztam kezem, majd ölembe ejtve azt, taekre néztem.

"azt hiszem haza kéne mennem" mondtam halkan, ő pedig órájára nézett és biccentett.

"hazadoblak, aztán ha gondolod suliba is elviszlek" nyúlt háta mögé és odaadta a pólómat, amit készségesen vettem fel. "gondolom akkor ez ennyi volt" mászott le az ágyáról, maid a szekrényében kezdett el kutatni ruhák után.

"mármint?" néztem rá értetlenül, pulcsimat is összeszedve.

"te nem emlékszel, de én mindenre" fordult felém, felvéve egy pulcsit. "na mindegy" legyintett és átvette nadrágját, miközben szemeivel kutatott egy zokni után.

"át kell ezt gondolnom" álltam fel az ágyról és mellé sétálva néztem meg magam a szekrény tükrében.

hát mit ne mondjak, én is gazdálkodtam foltokban.

"ne haragudj, jangjun" tette vállamra a kezét egy pillanatra, majd el is vette onnan azt. "mehetünk?" kérdezte, amikor végre ránéztem.

"felveszem a cipőm" bólintottam.

az iskolában páran megnéztek engem, ami elég zavaró volt. első óránk külön volt taggel, így kicsit kínosan fordultam felé, gondolkozva, mégis hogy kéne elköszönnöm tőle. ő vállat vont, majd egy kamu mosoly kíséretében felém tartotta öklét. én ahelyett, hogy pacsiztam volna vele, megöleltem.

"szeretlek" suttogta.

"ne mondogasd, megnehezíted ezt enélkül is" engedtem el, majd a tesi öltöző felé vettem az irányt.

mit ne mondjak, nem könnyítette meg a dolgom, hogy mindenki látott. mindenki látta a nyakam. és ahogy kiléptem az öltözőből, a tanár azt mondta össze leszünk vonva egy másik osztállyal. mögötte pedig elsőként lépett be hong joochan.