Az utca táncosa

Ezt is el tudom baszni

Kilépve a zuhanykabinból csavartam magam köré a törölközőt. A hajamat turbánba raktam egy törölközővel majd felöltöztem és kimentem a konyhába enni. Kiengedtem a hajam, kifésültem és hagytam, hogy megszáradjon.
A hajamba beletúrva nyilvánítottam magam késznek a mai fellépésre. Sietősre véve lépteim indultam a helyszínre.
Csodák csodájára most én értem oda legelőször így bekapcsolva a hangszórót kezdem bemelegíteni. Épp kipróbáltam volna egy új tánclépést csak hát szerencsétlen vagyok így elesek.
-Auu. - fogom a bokám
-Jól vagy? - térdel le elém Zozó
-Mi? Ja Szia! És igen, csak egy kicsit meghúztam a bokám. - fogom továbbra is a fájó testrészem
-Gyere segítek felállni. - nyújtja felém a kezét
-Köszi. - pattanok fel elfogadva a kezét
-Jó ötlet lenne táncolni? - sandít rám
-Perszeeee. - próbálom győzködni
-Naaa, légyszi ne! - kérlel
-Ahj jó, de csak ma! - tartom fel az ujjam
-Okéoké!
-És mi járatban erre? - nézek fel rá a kicsi termetemnek miatt
-Forgatáson voltam és indultam volna haza - mutat a biciklijére
-Jaa értem. Akkor nem tartalak fel.
-Nem tartasz fel mert semmi programom nincs mára csak estére az meg messze van még. - asszem próbál célozni valamire
-Hát... akkor menj el bicózni!? - dobom fel az ötletet
-Ez egy remek ötlet. Ééééééés... nem akarsz velem jönni? A bokád miatt úgyse táncolhatnál és én is láttalak már táncolni akkor te is nézd meg, hogy bmxezek.
-De a bokám... -
nem hagyta, hogy végig mondjam. Kezd ezzel idegesíteni
-Fel ülsz a bicómra, a másik lábaddal hajtod magad a skate parkba pedig leülsz az eggyik boxra. - vágja rá
-Jójó oké! De telefonálok egyet, hogy ma nem leszek itt. - keresem ki a kontaktjaim közül Danit

~~Telefonbeszélgetés~~
-Halikkkaa!
-Szió! Mit akarsz?
-Ma nem leszek ott a fellépésem mert két perce derült ki, hogy más programom van.
-Uuuuuuuu, ki az a fiú?
-Mi? Nem fiú!
-Ahaaaa, jójó! De azért majd mesélsz róla?
-Bocsi szakadozik a volnak skk skk skkkk. - teszem le nevetve
~~Telefonbeszélgetés vége*

-Mehetünk. - ülök fel a bicóra -És milyen messze is van a skate park?
-Innen kb 10 perc sétálva.
-Oksaa.

Oda érve a nyitott skate parkba adom át Zozónak a bicóját én pedig leültem az eggyik boxra. Elején még csak sima egyszerűnek tűnő trükköket mutatott. Utána elkezdte csinálni az egyre durvább trükköket amibe beletartozott egy 720 flair. A hozzám legjözelebbi ívre csinálta.
-Khmmm flex. - "köhögök"
-Khmmm jó vagyok. - "köhög" ő is
-Ha ha ha. - forgatom meg nevetve a szemem
-Na nem hiszel nekem? - ül le mellém
-Dehogynem! Halál félelmem volt az összes trükknél nehogy meghalj. - nevetek fel
-Jééééé, te aggódsz értem. Tagadni sem tudod. - mosolyog pimaszul
-Mit?
-Azt, hogy belémestél.
-Nana! Álljon meg a menet! Nem is tudom ki futott oda aggódva és segített fel amikor meghúztam a bokám.
-Jó, ezt a kört te nyerted. - "durcizik"
-Heheee! - mosolygok önelégülten -És még csak két napja ismerlek.
-Első látásra szerelem.
-Ilyen csak a filmekben meg az ilyen romatikus, nyálas szarokba vannak.
-Meg most!
-Hát max nálad. - jövök rá mit mondtam Várj! Mi? NemNem! - tiltakozok saját magam ellen
-Bolond egy lány vagy te. - nevet fel
-Köszi, én is szeretlek. - nevetek fel
-Én is. - mondja komoly hangnembe
-Mi? Én... nem! Öhmm.. asszem nekem mennem kéne már. - nézem meg a láthatatlan karóram
-És mi lesz a bokáddal? - biccenti oldalra a fejét
-Haza bicegek. - legyintek
-Vagy haza kísérlek és ráülsz a biciklimre.
-Jó. - ülök rá a biciklire
A hazafeleúton átlagos dolgokról beszélgettünk plussz kiderült, hogy Zozónak van egy tábora amit minden nyáron illetve egyszer télen megrendez a haverjaival.
-Itt vagyunk. - teszem le a lábam a bicikliről
-Jójó. - áll meg
-Ammm.. ha esetleg ráérsz, vagy van kedved bejönni meginni egy kávét vagy valamit? - kérdezem az ujjaimat tördelve
-Ha nem zavarok akkor igen, szivesen. - mosolyog rám bátorítóan
-Nem zavarsz, csak egy pillanat. - mondom rá se nézve mert keresem a kulcsom a táskámba
Kinyitva a lakást rúgom le a cipőm és rakom le a táskám.
-Érezd magad otthon. Jobbra wc és fürdő, egyenesen a konyha és a nappali, balra pedig a hálószoba kb ennyi.
-Oké, köszi. - ácsorog előttem
-Én mindjárt jövök. - szaladok el átöltözni
Egy még otthonibb és még lazább otthoni ruhába bújva tipegek a konyhába.
-Mi a wifi jelszó? - kérdezi Zozó a kanapén ülve
-Influenszer. - forgatom meg a szemem nevetve -Amúgy ott van a TV-nél. Kérsz valamit? Inni? Enni? - ügyködök a konyhába
-Van műzli? - lép mellém
-Van. Kérsz? - nézek fel rá
-Uuu igen. - csillanak fel a szemei
Gyorsan megcsináltam neki a műzliét majd oda adtam neki.
-Köszi. - nyom gyors puszit a homlokomra
Lefagyva vörösen állok egyhelybe. Hogy mi? Ez... mi? Megrázva a fejem térek vissza a valóságba és csinálok magamnak gyors egy kávét.
-Délután ötkor káve? - kérdezi miután leültem mellé
-Mindjárt elalszok. - kezdem iszogatni
-Untatlak? - kérdezi csalódottan
-Ja, nem dehogy. Csak ilyenkor mindig kávézok és szükségem van rá.
-Ja akkor jó. - fújja ki a benttartott levegőt
Pár perc kínos csend után Zozó megszólalt egy eléggé váratlan mondattal.
-Én amúgy komolyan gondoltam amit a sakte parkba mondtam.
-Hát elégge sok mindent mondtál. - tettetem a hülyét amikor pontosan tudom, hogy miről beszél
-Azt, hogy szeretlek. - néz rám komolyan
-Dehát csak két napja ismersz.
-És egy "mi? Ja, csá!" Plussz a tekinteted elég volt ahoz, hogy elcsavard a fejem -néz méllyen a szemembe
-De én... Mi? Uramatyám! - próbálom nevetve takarni a paradicsom vörös arcom -Én is... csak hát úgy még nem tudom meg még... - dadogok össze vissza
-Aranyos vagy - nevetek ki
-Héééééé! - kezdem kergetni
-Nananaaaa! Miért futsz ilyen gyorsan? - kérdezi miután a hátáraugrottam
-Nem tudom. - szállok le róla
-Szóóóóóval? - áll velem szembe eléggé közel
-Szeretlek, nyugi. - nézek fel rá... megint
-Mi? Én nem ezt akartam. De oké. - kúszik egy hatalmas vigyor az arcára
-Kezdesz irritálni, nem akarsz haza menni? - nevetek fel
-Végülis mehetek. - vonja meg a vállát majd indul a kijárat felé
-Naaa nem úgy értettem. - rántom vissza viszont amilyen erővel rántottam vissza belém ütközött ami hatására túlzottan is közel kerültünk egymáshoz
-Ohh.. Szia. - vigyorog rám
Nem értettem mi ütött belém, de meg akartam csókolni. Érezni akartam őt, pedig még két napja is alig ismerjük egymást. Lehet, hogy ő egyátalán nem és csak úgy bír mint egy barát. Ezért nem is kéne megtennem, viszont ezek gondolatok ellenére cselekedtem. Megcsókoltam. Amint észbe kaptam elváltam tőle és a tisztes távolságot megtartva léptem hátra kettőt.
-Sajnálom... ezt kurvára nem kellett volna. - hajtom le a fejem
-Hé, én nem... - nem hagytam, hogy befejezze
-Légyszi, menj el. - emelem rá tekintetem
-Mi? Miért? - lép közelebb hozzám
-Csak... menj! - rakom elé a kezem ezzel azt jelezve, ha még egy lépést lép eltöröm a kezét
-Ha ezt szeretnéd. - kapja fel a cipőjét majd hagyja el helyiséget
-Köszönöm. - motyogom amit már nem hall meg
Miért kellett ezt csinálnom? Lehet, vagyis valószínű, hogy ezzel elbasztam a barátságunk. És ezt csakis magamnak köszönhetem. Gratulálok Czinege Angéla elnyerte az év mindent elbaszó címét. Tapsot kérek!
Felvettem a futónadrágom és az egyik sportmelltartóm, bedugtam a fülesemet a fülembe, bekapcsoltam a zenét, kiléptem a lakásból majd indulhatott a idegességlevezető futás.
5km után vissza értem a lakásomhoz izzadtan és meggyötörten így vettem egy gyors zuhanyt és már dőltem is be az ágyba.