Az utca táncosa

Kinga

December 20.
Lassan itt a karácsony. A karácsonyfám már megvan csak hát felvinni kicsit nehézkes lesz épp ezért kértem meg Imités Patrikot, hogy segítsenek. Csepit is hívtam volna csak el van törve a keze. Ja igen! Én azóta is padlón vagyok viszont a jó hír, hogy Iminek nincs semmi baja és minden rendben van vele.
A többiek azt mondták olyan egy óra körülre jönnék és most van fél kettő amire végre ide értek.
-Szia bocsi, hogy késtünk csak a báttyámat kellet lenyugtatnuk. - ront be a lakásomba Patrik és Imi
-Oké. - vonok vállat. Képzelem milyen szép látványt nyújthattam egy hosszú térdik érő póló, egy melegítő, összegubancolódott haj, pufi, kisírt szemek és véresre szétharapdált ajkak.
-Uh... - néz körül a két srác -Segítsünk rendetrakni is? - kérdezi Imi
-Nemnem dehogy, majd megcsinálom mielőtt elmegyek. - túrok fáradtan a hajamba
-Elmész? Hova mész? Ilyen állapotba? - kérdezget Patrik
-Otthon karácsonyozok anyumékkal. Na de csináljuk meg a fát, vagy csináljátok. - mosolyodok el a végén
-Hol van?
-A kocsimnál. És tudok valamit segíteni?
-Gyere helyre. Ennyi. - megy le a két fiú a kocsimhoz

-És miért is kellett leállinatok a báttyád? - ülök le a kanapéra miután felhozták és öt percet hálálkodtam, hogy mennyire köszönöm.
-Mert megtudta, hogy ide jövünk hozzád.
-Ennyi? - kérdezem felvont szemöldökkel
-Aha - vonja meg a vállát
-Hát jó. Amúgy kértek valamit?
-Nem, nekünk most menni kell. Szia. - ölel meg Patrik
-Szia! - ölel meg Imi is
-Sziasztok. - kísérem ki őket

December 24. Végül az egész karácsonyos dolog úgy alakult, hogy Míra szülei nem lesznek otthon a családi házukba Sződön ezért átmegyünk hozzájuk és ott fogunk bulizni. Ez alatt az átmegyünk hozzájukot úgy értem, hogy A két Kempf, Csepi, Imi, és én. Többen sajnos nem érnek rá így csak ennyien leszünk. És mivel ma van karácsony tegnap elmentem ajádnékot venni. Igen én olyan típus vagyok aki mindig az utolsó pillanatban vesz ajádnékot. Mírának már esdig is megvolt ami nem más mint két jegy egy rohadt jó vidámparkba mert imádja az ilyen dolgokat. Na és akkor most jöhettek a többiek. Patriknak úgy gondoltam, hogy Imi segítsével veszek neki új védőket mert mindig azzal nyafog, hogy neki kéne már egy új csak lusta venni. Iminek vettem egy telefontokot és valami hülye szemüvget amikor ha felveszed akkor kiugrik a szeme. Ez pont tökéletes lesz neki. Zozónak pedig egy pulcsit amin a kedvenc rappere van rajta meg egy új goprot a videózásához mert tudom, hogy ő meg ezért nyafogott, hogy kell egy új. Ez mellett sütöttem a díjnyertes browniemből amit majd el fogok vinni. Most pedig már vagy fél órája a ruhásszekrényem előtt állok és nézegetem mit is kéne felvenni. Végül egy fekete fehér csőszoknyát vettem fel amibe beletűrtem az egyetlen csinos piros pulcsim. Lábbelinek egy hosszú csizmát vettem fel. Egy évbe egyszer sminkelek, de az legalább nézzem ki jól. Ezért is vittem fel egy kis ezüst szemhélyfestéket amire húztam egy tus vonalat és egy vörös rúzst kentem az ajkaimra. A hajam be volt göndörítve és félig feltűztem majd késznek nyilvánítottam magam. Végre sok idő után szépnek és rendezettnek érzem magam. Talán túl vagyok Zozón. Jah, év poénja volt. Felvettem a kék téli kabátom a karjaimra felakasztottam az ajándékos szatyrokat és a kezembe vettem a sütit. Így tipegtem le a kocsimig ahova óvatosan beraktam a sütit és az ajádnékokat majd előre ültem.
Bő negyed óra alatt oda értem Míráék házához. A házuk mintha a második otthonom lenne. Amikor tinik voltunk kb itt éltem. Imádtam és még most is imádok itt lenni.
Nagy boldogan és teli kezekkel léptem be a házba ahol már mindenki ott volt.
-Sziasztok! Bocsi, hogy késtem csak egy barom 30-al ment kb. - rakom le az ajándékokat és a sütit
-Úristen! Brownie! - csillannak fel Imi szemei mire felnevetek
-Sziaaaaa! - ölelget meg Míra majd ugyan ilyen boldogsággal öleltem meg mindenkit. Majd amikor elértem Zozóhoz óvatosan megöleltem majd fél másodperc múlva el is engedtük egymást.
-Kajáljunk vagy ajándékozzunk? - kérdezi a házigazda
-Együnk! Éhen halok, ma még semmit nem ettem. - ülök le az egyik székre
-Angi... fél hat van. Este fél hat. - sápad le Míra
-Igenigen, tudom csak sok volt a dolgom.
-Hát jó, de nagyon sovány vagy. - rakja le a pizzás dobozokat az asztalra
-Szerintem is. - helyesel Csepi és Patrik
-Eszek normálisan, nyugi.
A kajálás jó hangulatba telt. Mindenki mesélt egy két stroyt vagy csak simán, hogy mi törtent mostanába velük.
-És mos? Ajádnékozunk? - vetődök a kanapéra
-Ahaaaa. - vágja rá Míra
-Oké. Ki kezdi?
-Én! - sétál Míra izgatottan a csomagok felé majd kezd felém jönni
-Boldog karácsonyt! - ölel meg majd adja oda a az ajádnékot amibe... OMG! Két jegy van a röplabda VB-re Pestre.
-ÚRSITEEEEEEN!! - sikítok fel -Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - szorítom magamhoz Mírát
-Ugye engem viszel el!? - sandít rám
-Még jóhogy! De mikor lesz?
-Augusztusba.
-Nemár! Annyit kell várni?
-Amúgy most miről is van szó? - kérdezi Patrik
-Röplabda VB-ről.
-Röplabda? - kérdezi furán Imi
-Régen hét évig röpiztem és egyszer meg akartam nézni élőbe egy VBt.
-Jaaa értem.
Míra ajádnékai mindenkinek nagyon nagyon tetszettek. És hát most következtem én.
-Nagyon boldog karit! - nyújtom át Mírának az ajit
-Imádlaaaaak! - ugrik a nyakamba amint meglátja
-Megyünk és szétszedjük az összeset. - nevetek fel
-Hova mentek?
-Vidámparkba. Magyarország egyik legjobb vidámparkjába. - vigyorog mégjobban
-Na amm.. - nézek bele a tasakba, hogy ez kié is -Boldog karácsoooonyt! - nyújtom át Iminek
-Ez kurva jó. - nevet fel majd veszi fel a szemüveget amin mindenki elkezd nevetvi -És a tök is menő.
-Bomdog karácsonyt neked iisss. - adom oda Patriknak
-Aaaaaaa. Minden hálám neked. - bontja ki a védőket
-Szivesen. - mosolygok
-Boldog karácsonyt! - nyújtom át a zacskót Zozónak
-Én is kapok? - döbben le
-Karácsony van. - vonok vállat
-Azta... ez nagyon menő. - nézi meg a pulcsit -De honnan tudtad, hogy... - nem hagytam, hogy végig mondja
-0-24-ben ezt hallgattad amikor eggyütt voltunk. - vágom rá
-Mondjuk igaz. - nézi meg a goprot -De ez nagyon drága. - bontja ki a goprot
-A többieké se volt valami olcsó. - vonok vállat
-Köszönöm. - mosolyog rám
Én pedig ugye kaptam két jegyet a VB-re Mírától. Egy olyan dolgot, hogy Imi fizeti azt, ha akarok egy pct merthát szeretnék piercinget. Patriktól kaptam két új pulcsit ami nagyon tetszik. Zozótól pedig... nem kaptam semmit. Mondjuk persze megértem hiszen az exe vagyok és egy exnek minek ajádnék, de legalább egy boldog karácsonyt és bocsi, hogy nem hoztam ajándékot legalább jól esett volna. Na de ez felett elsiklotttam és inkább éltem a mának azaz buliztam.

-Gyere egy kicsit. - fogja meg a kezem Zozó és húz ki az utcára. Nem voltunk bebaszva max 1-1 felest és 1-1 üveg sört ittunk.
-Mit szeretnél?
-Gyere velem. Jó? - nyútja a kezét
-Megyek, de nemmfogom megfogni a kezed.
-Oké. - indulunk el
-Miért megyünk erre? - kérdezem egy pár perc után
-Csak gyere és bízz bennem.
-Hàt jó.
Már vagy tíz perce gyalogoltunk amikor megérkeztünk. Egy eldugott kis helyen voltunk amit én nagyon is jól ismertem. Ezen a kis helyen egy asztal volt két székkel, két tányérral és egy üveg borral amit mind a ketten szeretünk. Meseszép volt minden. A hó esett, egy gyertya éphogy égett és itt voltunk mi vagyis ő meg én. Nincs olyan, hogy mi.
-Boldog karácsonyt. - áll velem szembe
-Zozó... aranyos meg minden, de kurva hideg van és... - nem engedte, hogy tovább mondjam
-Jó, értem. - kezd bele csalódottan -Nem akarod, hogy eggyütt legyünk. Akkor miért nem mondod ki? Nem kéne kifogásokat keresni. - és fejezi is be letörtént
-Ezt egy szóval sem mondtam! Csak baszott hideg van és itt állunk kint kabát nélkül.
-Szeretlek. - húz magához és csókol meg. A csókba belemosolygott amint visszacsókoltam. Az idilli pillanatot egy nagy vaku fény zavarta meg.
-Na, bazdmeg! - csap a homlokára Míra
-Te követtél minket? - nevetek fel
-Lehet. - nevet ő is
Kicsit később amikor már mind a hárman vissza értünk a házba az instagrammon egy képet látok meg amikor Zozóval csókolózok a hóesésbe.
-Simon! - megyek oda Mírához idegesen, hogy most megölöm
-Míra! - szól boldogan Zozó
-Igen? - kérdezi mind a kettőnktől
-Mi ez a kép? - kérdezzük egyszerre csak én idegesen ő pedig boldogan
-Nem tetszik? - fordul felém Míra
-Dehogynem! De ez még korai... szerintem. - tördelem az ujjaim
-Ahogy akarod. - vonja meg a vállát Zozó
-Bocsi mindjárt jövök. - csörren meg a telefonom. Ismeretlen hívószám.
-Igen, tessék?
-Jónapot elnézést, hogy most zavarom, de a TV2 hívta önt. Be szeretnénk hívni magát meghallgtásra egy táncos műsorba. Ha megfelel önnek holnap délután fél három. Körübelül fél órán belül végeznénk.
-Hogy tessék? Azta... igen! Holnap ott leszek. Köszönöm. - köpni nyelni nem tudtam
-Rendben akkor holnap. Viszlát.
-Viszlát és köszönöm mégegyszer. - bontom a hívást
Egy hatalmas vigyorral mentem vissza a többiekhez.
-Ki hívott? - kérdezi Zozó
-Mariann. Mondta, hogy kéne találkoznunk holnao fél háromkor.
-Ha a találkozó után el tudsz jönni Gyulára hozzánk karácsonyozni oké.
-Megyek! De 26.-án hozzánk kéne menni, vagyis mindig mamáméknál ünneplünk együtt szóval oda kéne menni.
-Oké. - mosolyog rám
-Srácok! Össze kéne pakolni mert holnap reggel jönnek anyumék és megölnek ha kupit hagyunk! - hívja magára a figyelmet Míra
-Akkor rakjunk rendet. - kezdtem el össze szedni a pizzás dobozokat
A takarítás nem is lenne igazi takarítás, ha nem hallgatnánk zenét. És hát mit is hallgatnánk karácsonykor mint nem karácsonyi zenét vagyis pontosabban a Last christmast.
-Lást Kristmás a gév ju má hárt. - kezdek torkom szakadtából énekelni egy fakanállal a kezembe
-Ez hülye. - kap röhögőgörcsöt Míra
Na és ilyen jó hangulatban telt az egész rendrakás.
-Mi megyünk. - karol át Zozó
-Héhé! Én is megyek. Nálad alszok. - veregeti meg Patrik testvére vállát
-Baj? - néz le rám Zozó
-Dehogy! Nem fogom kirakni az öcséd úgy, hogy nem a te lakásod és úgyse alszok nálad.
-Ja... jó. Akkor indulás - miután mindenkitől elköszöntünk elindulhattunk. Még a kocsik előtt hosszasan elköszöntem Zozótól majd ők is beszálltak az alfába és én is az audiba.
Amint hazaértem levettem a csizmám, elvégeztem az esti rutinom és már aludtam is.