Az utca táncosa

Minnél távolabb tőle

1 HÓNAPPAL KÉSŐBB
December 14.
Már egy hónapja történtek az események. A jobbik fele azaz a világbajnokság óta szárnyalok ahogy a táncegyesület is. Az utcai tánc mostanában elmarad mivel hideg van és ezt nagyon sajnálom mert hiányoznak azok a delutánok. De legalább több időt tudok szentelni a festésnek és tánctanításnak. Ma szerveztek a többiek egy találkozót a Kempf tóra. Na igen... a rosszabbik felével úgy állunk, hogy hiányzik. Minden egyes nap hiányzik néha egyre jobban, de néha egyre kevésbé. 1 hónap alatt se ő, se én nem kerestük egymást. Mondjuk letiltottam szóval nehéz lett volna. Találkozni nem találkoztunk, ebbe is csak úgy mentem bele, hogy Míra két napig könyörgött nekem. Plussz mivel sose voltam ott és a többiek szerint gyönyörű így bele mentem. Ja igen a bokám már jobb mint új korába.

-Segít valaki kamerázni? - kérdezi Zozó már a tónál
-Nekem el van törve a kezem! - vágja rá Csepi. Ja hát igen ő bmxezés közben eltörte a kezét amihez Mírának is volt egy-két szava.
-Én nem értek ehez. - teszi fel védekezően a kezét Míra
-Én nem vagyok itt! - komolyan Imi? Ez volt a legjobb
-Azt hallottam Angi konyít hozzá. - fogja meg a vállam Todi. Huuu te ezt még vissza kapod
-Ja. Igaza van. - vonok vállat
-Segítesz? - nyújtja nekem a kamerát
-Hát mivel Imi "nincs itt", Míra nem ért ehez, Csepinek eltört a keze és Todi azt mondta, hogy értek ehez így nincs más választásom. - veszem ki a kezéből a kamerát
-Kössz. - csatolja be a sisakot
-Na sziasztok srácok! - és itt kezdődött a sírógörcsöm eleje. Azt a mosolyt úgy letörölném az arcáról. -Szóval ezt fogjuk ma csinálni! - csapja össze a kezét amint elmondta a videó koncepcióját
-Ennyi? - kérdezem miközbe párásodik a szemem
-Baj van? - kérdezi aggódva
-Nem! - mondom mosolyogva -Fel kell még vennem valamit?
-Ömm.. igen.
-Oké, mindjárt jövök. - nyomom a kamerát a kezébe és szaladok el wcre.
-Meg kell nyugodnom. - törlöm le a könnyeimet a fürdőbe
*kopp kopp*
-Ki az?
-Zozó.
-Mindjárt megyek csak... csak melegem van és megmosom az arcom. - találok ki valami hazugságot
-Vagy csak sírsz és hazudozol. - baszki! Kb két hét alatt kiismert
-Mi? Nem hazudok. - megyek ki az ajtón -Látod? Ha sírtam volna látszana.
-Látszik. - simítja meg az arcom
-Menjünk. - ráz ki a hideg majd veszem sietősre a lépteim

A videót felvettük közbe pedig rendeltünk pizzát nehogy éhen halljunk.
-Na és jól vette fel az videót Angi? - kérdezi teli szájjal Csepi
-Aha. Nagyon patikán csinálta. Meg a montázsok is nagyon jók lettek.
-Köszi. - harapok bele a pizzámba
-Hát én köszi inkább, hogy felvetted a videót. - mosolyog rám
-Szivesen. - vágok fapofát
-Meleg van, nem Csepi? Menjünk el sétálni. - kéri Csepit a barátnője
-Megyek én is! - áll fel Todi
-Akkor már én is. - megy utánuk Imi
-Ez komoly? - állítom meg az egész bandát -Nem látjàtok, hogy nem működik a dolog? Két hétig se voltunk eggyütt. Ő is megbántott engem, én is őt ennyi kész! Hagyni kell a picsába az egészet. Mert nem működik. És, hogy hiányzik-e? Igen! Hiányzik, de majd elmúlik túl teszem magam rajta és megy minden tovább a maga útján és ezt lehet, hogy kurvára nem kellett volna elmondanom. - bánom meg a mondandómat amint kimondtam.
A mondandómon mindenki meglepődött, még Zozó is. Talán ő a legjobban.
-És én most kimegyek levegőzni. - állok fel az asztaltól és megyek ki a szabadba
Már vagy fél órája kint ülök amikor hangos csattanást hallok magam mögött.
-Mi történt? - futok be a pályára
-Zozó elesett. Megint.
-Megint? Miaz, hogy megint? - kérdezem értetlenül a többieket
-Amióta kimentél csak biciklizik és folyamat elesik. - mondja csalódottan Míra
-A jó Isten áldja meg ezt a gyermeket, hogy én most ne verjem szét. - vetek keresztet majd sétálok oda a fiúhoz
-Te ha mégegyszer el mersz esni miattam esküszöm megöllek! - bökök idegesen a mellkasába
-Akkor kísérteni foglak.
-Ja persze, akkor is idegesíteni fogsz. - forgatom meg a szemem
-Gyere. - húz el egy szobába, hogy négyszemközt tudjunk beszélni
-Ha azt mondtad hiányzom miért vagy ilyen? - tárja ki a karját
-Mert nem akarom, hogy hiányozz! - ordítok rá
-Na mert én annyira szeretném? Nem is tudom mikor voltam utoljára józan hétvégén vagy hétköznap néha.
-Te... te piálsz? - lépek hátra egy lépést undoromba
-Miattad!
-Ja persze! Ezért is én vagyok a hibás! Nem is tudom mikor volt utoljára az, hogy nem sírtam volna át az éjjszakákat. - rázom a fejem könnyes szemekkel
-Te minden éjjszaka sírsz?
-Te meg minden nap piálsz!? - akadok ki teljesen
-Miattad!
-Hát én sem a döglött halam miatt sírok! - csapok a combomra
-Miért? Miért szenvedünk, ha együtt is lehetnénk? Boldogan! - hallok nem kevés kétségbeesést a hangjába
-Hát nem én voltam féltékeny egy 45 éves csávóra.
-Nem én vágtam a fejedhez, hogy a tánc a legfontosabb.
-Csak ideges voltam!
-Én meg féltékeny.
-Toljátok félre a vitáitokat mert Imi elájult miközbe bmxezett és be kell vinni a korházba! - ront be a szobába Míra
-Megyünk! - szaladok ki a szobából és jön utánam Zozó

-Mi lehet a baja? - kérdezem remegve könnyes szemekkel. Igen én a jött ment random emberekért is tudok nagyon izgulni szóval ezen mégjobban.
-Nem tudom. - járkálnak a többiek idegesen
-Istenem. - sírom el magam és ülök le az egyik székre
-Csepi! Te gyere velem! Valaki vígasztalja meg Angit és valaki hozzon kaját. - húzza maga után Míra Csepit
-Nyugi. Nem lesz semmi baj. Imi rendbe jön és megint tud idegesíteni a hülye poénjaival. - érzem meg Zozó ölelő karjait
-Megyek kajáért. - pattanok fel. Nos igen. Eléggé haragtartó vagyok mint látszik.
-De... Áh mindegy, úgyse érdekel. - ül vissza a helyére Zozó
Gyorsan elszaladtam az autómatához valami ehető kajáért.
-Istenem! - ütök a gépre. Elromlott.
-Tudok segíteni? - lép mellém egy húsz év köeüli srác
-Bedöglött és még be is nyelte a pénzem. - túrok a hajamba -Szar nap. - vonok vállat
-Azért megpróbálom. - kezdi rázni az autómatát aminek hála kijött az étel -Tessék. - nyújtja oda nekem
-Köszi. - fogadom el
-Kovács Péter. - nyújtja a kezét mosolyogva
-Czinege Angéla. - rázok bele -Hogy tudsz egy korházba mosolyogni és boldognak lenni? Olyan frusztráló itt lenni.
-Nem rég hoztam be a feleségemet szülni.
-Ja. Bocsánat nem tudtam. És hát akkor gratulálok apuka. - mosolygok mostmár én is
-Köszönöm, de vissza kell mennem a feleségemhez. Szia! - siet el
-Szia! - megyek vissza Todiékhoz
-Az meg ki volt? - kérdezi Zozó idegsen
-Egy csávó, segített az autómatával.
-És miért nem engem vagy Todit kérted meg?
-Mert ő jött oda hozzám és kérdezte meg, hogy segíthet-e. - harapok bele a műzliszeletbe
-És mit beszélgettetek utána? - jön egyre jobban idegbe
-Zozó bazdmeg! Ne legyél már ennyire féltékeny és gyerekes! Nem vagyok egy tárgy akit birtokolhatsz főleg nem úgy, hogy az exed vagyok! És ha annyira tudni akarod épp a feleségéhez ment vissza mert megszüli a közös gyereküket. És most haza megyek. - kiáltok rá
-Sződre? Gyalog?
-Tökmindegy csak minél távolabb legyek tőled. - mérem végig utoljára, majd hagyom el a korházat
Hívtam egy taxit, hogy jöjjön értem a kórház elé. A taxi tíz percen belül itt is volt. Gyorsan beszálltam, elmondtam a címet és már indított is.

A taxiba a könnyeim szépen lassan eleredtek. Csodás. Egy random taxiba éppen sírok amikor nem tudom, hogy mi van az egyik barátommal mivel eszméletlenül fekszik a korházba es a kapcsolatom is tönkre ment. Álom élet nem? Hát tényleg nagyon megváltoztatta a világbajnokság az életemet. Csak nem erre az irányra gondoltam.
-Köszönöm. - szállok ki a kocsiból a lakásom előtt
Gyorsan felszaladtam és bedőltem az ágyban. Mindent kiadtam magamból. Azt az egy kibaszott hónap sérelmeit. Mindent. Így lett az, hogy az egész éjjszakát átbőgtem egy rohadt seggfej miatt akit szeretek.