Az utca táncosa

Tökéletes

Attól még, hogy szakítottam Zozóval nem áll meg a világ. Épp ezért kellett elterelnem valmivel a figyelmem. Mivel ma próbám nem volt ezért úgy gondoltam jövök egy bocsánat kéréssel és egy magyarázattal Patriknak. Ezért is gondoltam úgy, hogy ma össze futhatnánk valamikor beszélgetni. Hála istennek bele ment épp ezért állok most a szekrényem előtt. Azt mondta elvisz valami kávézóba úgyhogy nem kell kiöltözzek vagy bármi ilyesmi. Épp ezért döntöttem a hideg ellenére egy fehér szaggatott farmer és egy feketés-szürkés bandás pólóba. Mivel mint már mondtam hideg van ezért felvettem a fekete tök egyszerű bundás bőrdzsekim, felkaptam a pénztárcám és már indulhattam is a Hősök Terére.
-Szia! - ölelem meg Patrikot
-Csá. - viszonozza az ölelésem -Vagány a hajad. Tetszik. - kezd bókolni
-Köszi. - villantok egy mosolyt -Én pedig bocsi, hogy tegnap leráztalak.
-Nem baj. Én is siettem. - vonja meg a vállát -Na de mesélj csak. Mi is volt tegnap az a "majd a báttyádd elmondja" - idézi a tegnapi mondatom
-Röviden össze vesztünk és szakítottunk. - indulunk el a kávézó felé
-Ohhh.. sajnálom. - döbben le
-Hát ja. - szomorodok el
-És akkor most miért nem sírsz otthon? Vagy nem is akarsz sírni?
-Igazából csak azért nem sírok, hallgatok zenét és festek mert bűntudatom volt, hogy tegnap leráztalak.
-Mi? Festeni? Te festesz? - kerekedik ki a szeme
-Mi? Nem! - vágom rá
-De... azt mondtad, hogy sírni, zenét hallgatni és festeni. - sorolja
-Ahjjj... Jó igen azt mondtam. De ezt ne mondd el senkinek mert a családomon és Mírán kívül nem tudják. Szóval... nekem ez fontos és nehogy azt hidd, hogy skizo vagyok. - nevetek fel -Szóval. Ugye mindenki ismermi ezt a bevállalós, rappzanes, hip-hoppos úgymond "menő" Angit. Na, de van egy másik oldalam ami kicsit belsőbb és ezért tudják kevesen. Meg nem szeretném ha ezt olyan sokat tudnák. Szóval az úgymond "másik felem" imád festeni, a lassú-szerelmes zenéket hallgatni és egyedül lenni. Tehát ez úgymond ilyen művészi véna vagy valami ilyesmi. Ennyi.
-Azta. - táltja el a száját -Szóval ami kint van a lakásod falán festmény, azoka tieid?
-Igen. - bólogatok
-Hűha. Nem vagy semmi. - nevet fel
-Hát. - nevetek én is -De ezt nem szeretném ha sokan tudnák nagyon. Épp ezért nem is tudja Zozó. - lépek be a kávézóba
-Oké. De majd mondd el egyszer neki. - ülünk le az egyik asztalhoz
-Hát ha egyátalán lesz rá eséllyem. - kezdem nézegetni az itallapot
-Biztos lesz.
-Sziasztok! - jön hozzánk a pincér. -Mit hozhatok? - kérdezi először tőlem
-Egy Lattet. - mosolygok rá vissza
-Rendben. - írja fel a cetlire -És neked? - fordul Patrik felé
-Én is egy Lattet.
-Oké, mindjárt hozom. - sétál el
-Te nem is szereted a Lattet. - sandítok rá
-Kipróbálok valami újat. - vonja meg a vállát
-Hát jó. Apropó! Találkoztál vele? - kérdezem miután kikértük az italokat
-Zozóval? Igen. - bólint -De nem nagyon beszéltünk. Csak egy, Csá mizu? Akkor pedig nem mondta el én pedig nem akartam feszíteni a húrt mert láttam, hogy ideges.
-Oké. Uuuuuu. Na és mi van Petrával? - kérdezem kíváncsian
-Holnap találkozunk. - mosolyog szerelmesen
-Valami volt? Csók?
-Öhmm... - vakarja zavartan a tarkóját
-Jujjjj! De szupi! - tapsikolok mosolyogva -Gratulálooook. - vigyorgok
-Köszi. - nevet fel -Mindjárt jövök. - áll fel és sétál el a mellékhelyiségbe
Már vagy 15 perce vártam rá. A kávék már megjöttek. Csak épp olyan forrók voltak, hogy leégettem a nyelvem. A reakciómon pedig valaki a hátam mögül jóízűt nevetett majd odasétált hozzám és leült. Én ezt mindd értetlen fejjel végignéztem. Miután konstatáltam, hogy ki is ül velem szembe kikerekedett a szemem.
-Mit keresel itt? - fonom keresztbe a karom
-Szia neked is. - dönti oldalra a fejét
-Miért jöttél Zozó? - kérdezem higgadtan, de belűről szét vet az ideg -Hol van Patrik? Miért vagy itt? - nézek rá gyilkosan
-Elment. És azért vagyok itt mert egy bocsánatkéréssel tartozom.
-Ennyi? Egy kibaszott bocsánat? Dugd fel a tudod hova a bocsánatod. Ja boccs, nekem egy visszahúzódó, óvó barátnőnek kéne lennem. De már mindegy mert az exem vagy. Hátha Berci elfogad. - vágom a fejéhez
-Baszki! Ide jövök bocsánatot kérni és erre ezt kapom.
-Látod! Nem tudsz elfogadni. Ez nem megy nekünk. - csuklik el a végére a hangom
-Vagy csak nem akarod. - kevergeti a forró italát
-Nem akarom? Egy hónapon át szenvedtem mert szeretlek. - nézek rá amolyan "ezt most komolyan mondod?"
-Akkor meg? Én is szeretlek, te is szeretsz. Mire várunk? - tárja ki a karját
-Azt mondtad nem ilyen barátnőd képzelsz magadhoz. - húzok ki a pénztárcámból egy ötezrest amit lecsapva az asztalra megyek ki a kávézóból. Pfuuu Patrik... ezt még megkeserülöd. Gyorsan körülnéztem majd átmentem az úttest másik oldalára.
-Angi! - hallok meg egy kétségbeesett kiáltást
Amint visszafordultam Zozóval találkozott a szemkontaktusom. A kávézó előtt állt. A haja össze vissza volt, némi borosta. Egy vagány bőrdzseki és az elmaradhatatlan szakadt farmer. Tökéletes. Túlzottan is tökéletes. Hozzám.
Megráztam a fejem majd sietősre vettem a lépteim és haza indultam. Innen kb tíz percre lakok szóval ha sprintelek akkor öt perc. Tökéletes.

-Tökéletes! - bólogatok elégedetten ám ez kívűlről kicsit sem így űnt ugyanis sírtam
Festettem. Végre. Újra. Volt időm festeni, épp ezért is csináltam azt.
Épp a feketébe mártottam bele az ecsetem amikor csöngettek.
-Nyitva! - kiabálok, hogy bejöhet mert most biztos nem hagyom abba
-Uuuuu festeeesz? - ugrik mögém a legjobb barátom
-Máté? - fordulok hátra -SZIAAA! - ugrok a nyakába
-Szia! - ölel vissza
-Hát te? Hogy, hogy itt? - kérdezem miután elengedtem
-Pesten jártam és, ha már itt vagyok gondoltam benézek a legjobb barátnőmhöz. Na és te? Miért sírsz? - vállt át aggódó nézésre
-Mindegy. Lényegtelen. - törlöm le a könnyeim majd varázsolok hamiskás mosolyt az arcomra
-Dehogy mindegy! Mi a baj? - kérdezi aggódva
-Zozó. - veszek mély levegőt
-Hol van? - vált át pszihopatába
-Nem tudom, de nem is érdekel.
-Min vesztetek össze? - ennek a gyereknek milyen hangulatingadozásai vannak
-Nem tetszik neki a hajam és azt mondta ő maga mellé egy visszahúzódó, óvó lányt képzel nem egy olyat mint amilyen én vagyok. - mutatok végig magamon
-Ha nem veszi észre, hogy milyen kincs vagy nem is érdemel meg. - ölel magához
-Köszönöm. - folynak a könnyeim
-Mit? - néz le rám
-Hogy itt vagy nekem. - bőgöm el magam
-Héé, sssst! - simogatja a hátam -Nézzünk filmet? - veti fel az ötletet
-Uhum. - bólogatok
-Válassz filmet én addig hozok fagyit. - kiismert már, tudja mi kell nekem
Szó nélkül mentem bekapcsolni a TV-t azaza pontosanban a Netflixet. Feldobta Shawn Mendesnek az új dokumentum filmjét ami miatt azonnal felsikítottam.
-Miaz? Baj van? - jön ki egy kanállal a kezébe
-Shawn Mendesnek van filmje! - nézek rá csillogó szemekkel
-Akkor meg van, hogy mit nézünk. - ül le mellém egy vödör fagyival és két kanállal
Azonnal el is indítottam a filmet. Annyira magával ragadott, ez a srác olyan alázatosan csinàlja a szenvedéllyét és egyben munkájàt. Imádom. Összeségében tényleg rohadt jó volt a film, ha énekelt torkom szakattábol kezdtem én is énekelni. Így ment ez amíg vége nem lett.
-Látom tetszett a film. - nevet fel
-Úristen, nagyon! - mosolygok
-Najó, neked holnap korán kell kellni úgyhogy húzás aludni. - mutat a háló felé
-Mióta vag te ennyire felelőségteljes? - nézek rà furán
-Semmióta csak tudom, hogy milyen vagy és holnap nem fogsz felkellni.
-Jó, zsalok. Te mész? - állok fel
-Aha. - áll fel ő is
-Na akkor, Csá te csöves. - ölelem magamhoz
-Szia Kulbám. - ölel vissza majd hagyja el a lakásom
Gyorsa elmentem letusolni majd bebújtam az ágyam aminek tömény Zozó illata volt. Így elő tört minden és olyan hajnali kettőig sírtam. Aztán álomba sírtam magam. Az éjszaka során még párszor felkelltem szóval borzalmas éjjszakám volt.