Az utca táncosa

HELLO LONDON!

-Holnap megyünk Londonbaaaaaa!!!!!! - ugrálok az ágyon amennyire én tudok a bokám miatt
-Hm? - kérdezi a fél álomba lévő Zozó
-Upsz... bocsi. - szállok le az ágyról
Kimentem készíteni neki egy kávét és persze műzlit is csináltam nehogy éhenhaljon. Épp ebben a szent minutumban raktam bele a tejet a kávéba amikor valaki, na vajon ki!? Zozó ölelt át hátulról
-Mi jót csinálsz? - kérdezi a reggeli rekedtes hangján
-Kávét neked, meg reggelit.
-Imádlak. - nyom puszit a fejem búbjára majd ül le az egyik székre
-Tess... - konkrétan még a vér is belém faggyott amiatt amit akkor láttam -Légyszi, vegyél fel egy pólót. - kérem tőle elvörösödve
-Meleg van. - húzza az agyam
-A francokat van meleg! 11 fok van. - rakom le elé a kávét és a műzlit
-Fűt a szerelem. - vigyorog idegesíteőn
-Istenem. - csapom magam homlokon nevetve -Jaaa amúgy. Le kéne ma menni anyuékhoz.
-Le menni? Hova le? És miért? - kérdezi teli szájjal
-Sződre le menni és azért mert már egy hete nem láttam őket, a tesóim is lent lesznek ma és nem tudják, hogy megyünk Londonba.
-Sződ? Az hol van? - kérdezi összezavarodva
-Te komolyan ilyen hülye vagy? - kérdezem nevetve
-Csak reggel van még.
-Sződ az otthonom! Negyed órára van innen kb, egy kis falu.
-Jaaaa tényleg.
-Úgyhogy fél egyre ott kell lenni. És most van dél.
-Hát jó. Én öt perc alatt kész vagyok. - vonja meg a vállát
Szó nélkül mentem készülődni. Egy fekete farmert vettem fel egy fehér, feszülős és bordázott garbóval amit beletűrtem a nadrágba. Mivel hidegebb van már így egy bézs színű blézert vettem rá.

-Mehetünk? Így is késésbe vagyunk mert Mr. Öt perc alatt kész vagyok már vagy negyed órája készülődik. - kérdezem a barátomat az ajtóban állva
-Itt vagyok, itt vagyok! - veszi fel a cipőjét
-Végre, köszönöm. - zárom be a lakást
-Kocsival megyünk?
-A lábam miatt igen és te vezetsz. - dobom oda hozzá a kocsikulcsot
-Király! - vágja zsembre a kulcsom

-Sziasztoooook! - kiabálom el magam a családi házban
-Konyha! - mondja el anyukám a tartózkodási helyüket
-Helcsoooo! - szambázok be a konyhába
-Sziaaa.. sztok. - jelenik meg mögöttem Zozó
-Jónapot. - szólal meg félénken Zozó. Így még sose hallottam
-Szia. - üdvözli mindenki kedvesen
-Family ő itt Zozó, a barátom. Zozó ő itt a szűk family. - mutogatok
A bemutatkozás és üdvözlés megvolt minden szép és jó volt. A szüleim meglepően jól fogadták a hírt. Mármint mindd a kettőt. Azt is, hogy barátom van és azt is, hogy megyek Londonba, világbajnokságra. Ebéd után pedig jöhetett a babázás.
-Hát szijjaaa drága unokaöcsikém. - veszem ki nővérem kezéből a fiát -Jaj de nagyott nőttél kis Ármin. Jajjj de kis cuki vagy. - gügyögök
-Mindig ezt csinálja? - kérdezi Zozó a nővéremtől, Marianntól
-Igen. - nevet fel -De aranyos.
-Nem vagyok aranyos! - nevetek fel -Jajjj, de jó, hogy én vagyok a keresztanyuka. Ugye!? - térek vissza a gügyögéshez és beszélni a babához
-Keresztanyuka? - kérdezi Zozó döbbenten -Akkod én keresztapa vagyok? - kerekedik ki a szeme
-Aha! - mosolyogok
-Miért nem Gabesz lett, végülis ő az idősebb?
-Nem tudom.. akkor jó ötletnek tűnt ezt a fogyatékost keresztanyának felkérni. - vonja meg a vállàt Mariann
-De nézz már rá a báttyámra. Nagyobb fogyatékos mint mi ketten. - adom vissza az anyukának Ármint
-Jó ez is igaz. - nevet fel a nővérem
-Hééééé! Én is itt vagyok! - szólal meg a báttyám
-Szeretünk! - dobok puszit Gabesznak -Amúgy Zozi hol van? - kérdezem a nővéremet
-Dolgozik. De jövőhéten ő is jön. - válaszolja meg a kérdésem
-Zozi? Az ki? - értetlenkedik Zozó
-Zozi az apuka, és a férj. - mutogatok Mariannra és a babára
-Jaaaaaaa, nem tudtam. - esik le neki
-Na! Kéne menni. - csapok Zozó combjára
-Felőlem mehetünk.
-Na hát akkor. - a búcsúzkodás után elindultunk

-Na és, hogy tetszett a családom? - kérdezem tőle félve amint haza értünk
-Szimpik, jó volt. Gabesszal tök jókat beszélgettünk, a nővéred is nagyon szimpi, a csöpség elképesztően aranyos. Zozit pedig várom, hogy megismerjem.
-És a szüleim?
-Róluk is csak jót tudok mondani. - mosolyog rám
-Huh... akkor jó. - mosolygok én is -De most korán kell aludni, hogy holnap fel tudjtunk kellni időbe.
-Akkor csucsuzzunk.
-Oké. - futok be a hálóba amennyire tudok futni
-Nem futhatsz! - kap fel és visz a hálóba
-Attól még menni tudok. - mondom miután lerakott az ágyra
-Nem baj. - ugrik be mellém
-Jóéjt. - bújok oda hozzá
-Neked is kicsi. - mosolyog le rám
Semmi forgolódás és rossz álom nélkül tudtam elaludni nagyon hamar ugyanis én egy éjjeli bagoly vagyok.

Istenem, hogy az a kicseszett, idegesítő ébresztő áldaná mág a világot. Na hát igen... ebből kitalálhattátok, hogy hajnalok hajnalán, pontosabban 6:30-kor kelltett az ébresztőm. Sok embernek ez a fél hetes kelés tök normális, de nem nekem. Én ha lehet még az egész délutánt is végig alszom.
-Majd kellts fel fél óra múlva. - fordul át Zozó a másik oldalára
-Uhum. - kelek ki full kómásan az ágyamból
Egy nagy adag kávét ledöntve kezdtem készíteni a reggelink. Most kivételesen tojásrántottát csináltam zöldségekkel és sajtal mert kell az energia. Ruhának egy szürke melegítőnadrágot egy random pólót és egy sötétkék pulcsit vettem fel. A hajamat felfogtam egy kontyba.
-Zozóóóóó! Hét óra van! Fél óra múlva ott kell lenniiiiiiii! - kezdem püfölni egy párnával
-Szebb keltést vártam tőled. - kapja el a párnát
-Ez volt a legegyszerűbb módszer. Na gyere.
-Jövök. - kel ki az ágyból
-Ott a reggeli utána meg siess készülődni. - vetődök le a kanapéra telefonozni
-Igenis asszony! - ül le a reggelihez

Pontosan fél nyolcra beértünk a jóga terem elé.
-Sziasztooook! - ugrok a barátaim, barátnőim és edzőm nyakába.
-Heloooo! - üdvözöl minket mindenki
-Helcsoo! - kezelek le Topával a tánckar vezetőjével -Nem baj ha ő is jön? Vett magának jegyet és nem zavarna nagyon csak meg akart nézni és vigyázni rám mert megint baj van a bokámmal. - hadarom el szokásom szerint
-Nem, dehogy baj! De most menni kell a reptérre becsekkolni. - kapja fel a cuccát
-Király oké és köszke! - megyek vissza a többiekhez

A reptéren már vagy fél órája becsekkoltunk és arra várunk, hogy felszálhassunk a gépre. Kiraktam egy insta storyt amibe az egész csapat benne van (Zozó fotózta) és azt írtam mellé, hogy "vigyázz világbajnokás jövünk" plussz mindenkit megjelöltem csak a fotóst nem.
-Köszi. - nyomok puszit Zozó arcára
-Várjál már! Ti eggyütt vagytok? - táltja el a száját Emma barátnőm
-Amm.. igen. - nézek rá furán
-Na Mrs. Én biztos nem akarok kapcsolatot bepasizott. Amúúúgy gratulálok. - ölelget meg
-Kösziii.

-Helló London! - kiáltom el magam amint leszálltunk a repülőről
-Kicsit sem néztek őrültnek. - neveti el magát Zozó
-Engem nem zavar. - vonok vállat mosolyogva
-Akkor jó. - kulcsoja össze kezeinket
-Na szóval! A reptérre rendeltünk hat taxit ami el visz minket a hotelba. - vázolja a tervet Topa amire mindenki válaszul bólintott
A szállás egyszerűen gyönyörű volt. A szobák is nagyon szépek voltak.
-Szeretnéd, hogy csak ketten legyünk egy szobába vagy lehetünk a többiekkel? - erre a kérdésemre Zozó eléggé elhúzta a száját -Jó akkor ketten leszünk. - lépek be a szobánkba
-De ha szeretnél lehetünk a többiekkel.
-Nem baj, úgyis egész nap velük leszünk csak aludni jövünk ide. - dobom az ágyra mindkét bőröndöm
-Ja, jó. - hallok némi csalódottságot a hangján
*kopp kopp*
-Nyitva. - ülök le az ágyra
-Sziasztok! El kéne menni a Hungarian Cultural Centerbe ahol lesz a világbajnokság. - dugja be a fejét Cinti az edzőm
-Oké pillanat. Zozó akarsz jönni vagy itt maradsz? - fordulok a barátom felé
-Maradok, fáradt vagyok. De később körül nézünk? - mondja a teraszról
-Persze körülnézhetünk. - nyomok gyorsz puszit a szájára majd indulok el Cintivel a többiekhez
-Na és hol van a lovagod? - kérdezi tőlem Emma amint leértünk
-Azt mondta fàradt úgyhogy fent marad, de majd később körülnézünk.
-Hát jó. Na zsa. - karol belém, majd sietünk a többiek után

A próba ugyan úgy ment mint mindig. Bár nekem kicsit fura volt egy mert hatalmas színpadon táncoltunk és ekkorán még sosem táncoltam. De ezt eltekintve a próbán jó teljesítményt hoztam a bokám ellenére és elememben voltam.

Fáradtan sétáltunk vissza a többiekkel a szobáinkba.
-Sziaaa! - kiáltom el magam bár elég kicsit ez a szoba így valószínű azt is hallotta, hogy mgjöttem. Viszont választ nem kaptam. -Hahó? - nézek körbe majd pillantom meg az épp alvó Zozót. Hallkan becsuktam magam után a fürdő ajtaját, hogy vegyek egy gyors zuhanyt mivel leizzadtam. Egy szál törülközőben lépekdtem ki a még vizes lábaimmal a bőröndhöz, hogy kivegyek magamnak ruhát mert azt nem vittem be magammal.
-Szija. - suttogom a barátomnak miután befeküdtem mellé
-Hány óra van? - kérdezi rekedtes hangon
-Este kilenc.
-El akarsz még menni sétálni?
-Nem, túl fáradt vagyok ahoz és holnap nagy nap lesz. De ígérem bepótóljuk. - nyomtm gyors puszit a barátom szájára majd hozzá bújtam
-Jóéjt. - puszil a hajamba
-Neked is. - hajtom a fejem a mellkasára majd el is nyomott az álom. Kimerített az edzés.