Az utca táncosa

Robban a bomba

Reggel arra kelltem, hogy a baràtom éppen rajtam tehénkedik.
-Leszállnál rólam? Meghalok! - bögdösöm Zozót
-Uhum. -gurul le a másik irányba az ágyra
-Köszi. - fogom meg a mellkasom, hogy egyátalán él e még
-Azért ennyire nehéz nem vagyok. - húzza félmosolyra a szájàt
-Eltört a mellkasom. - nevetek fel
-Így nem tudsz fellépni és egész nap velem lehetsz. - hallok a hangjába némi boldogságot és szomorúságot
-Engem még az se állítana meg, ha éppen most rám repülne egy tehén, ja már megtörtént. - nevetek még mindig -Na de kellni kell nehogy elkéssünk a reggeliről.
-És leolt a barátnőm. - mondja nevetve Várj! Reggeli? - pattan ki az ágyból
-Igen. Reggeli. Kaja. - nevetek fel a reakcióján
-Hát akkor mire várunk?
-Hát nem tudom ki áll egy szál melegítőben. - kapom fel a táncos melegítőt és egy pulcsit
-Jójó. - öltözik fel gyorsan
A reggeli jó hangulatban telt. A többiek egész végig arról kérdezgettek minket, hogy hogy jöttünk össze és Zozó, hogy bírja ki mellettem. Meg persze a gáz storyk se maradhattak el amivel engem égettek előtte. Még az edzőm is és egyben az egyik barátnőm is elkezdett égetni a táboros gáz storykkal. De ezek ellenére jól éreztem magam és ahogy láttam Zozó is igen jól mulatott. Khmm főleg rajtam, köszi barátaim.
-És most? - épp még csak be értünk a szobába, de már kérdezte is
-Neked egyre kell jönnöd, a jegyed már meg van nekem pedig most kell mennem. - rakom bele a hátizsákomba az összes fellépős ruhám
-Szijja kicsi. - kulcsoja a kezét a derekamra
-Majd gyere, és szurkolj! - csókolom meg
-A legnagyobb fan vagyok. - kacsint rám majd von lágy csókba
-Itt várjunk amíg terhes nem leszel vagy mehetünk? - áll az ajtóba Cinti és Emma
-Bocsi bocsi, megyek. - nyomok még egy utolsó csókot barátom szájára majd elhagytam a szobát
-Izgultok? - kérdezem az edzőmtől és Emmától
-Én, nem. Tudom, hogy jók vagyunk.
-Ja, szerintem is. - vonják meg a vállukat -Te? - kérdezi Cinti
-Egy kicsit. -lépünk be a külön öktözőnkbe
Épp a bokavédőmet kötöttem be amikor az egyik barátom rontott be.
-Siessetek! Mindjàrt mi jövünk. -néz rá a láthatatlan karórájára
-Basszus Frenk! Mi van ha épp melltartóba van valaki? - szidom le
-Jó napom lesz. - nevet fel
-Ha ha ha. Na menjünk. - állok fel a többiek után és indulunk ki
-Igulsz? - kérdezi Zsolti tőlem mivel éppen az összes létező testrészem remegett
-Áááá nem. - rázom a fejem nevetve
-Nyugi jó leszel, az egyik legjobb. - nyugtat meg
-Köszi. - mosolygok rá
-ÉS MOST JÖN AAAAAAAA STAR LIGHT DANCE COMAPNY! - kiabál a műsorvezető.
Kezdődik. Megilletődve besétáltam a színpadra ahol nagy tapsal fogattak és azonnal kiszúrtam Zozó piros Ride Zone-os pulcsiját. Felálltuk a kezdőpozícióba majd elkezdődött. Az egész fellépés alatt próbáltam 110%-ot nyújtani mert a legjobbnak kellett ma lennünk. Tudom, tudom nem az a fontos hanyadikon leszünk hanem a részvétel, de ha megynerjük megváltoztathatja az egész életem. És nem csak az enyém, a barátaimét és az egész tánckar jövőjét.
És mivel minden film happy endel ér véget ennek a napnak is happy enddnek kell lennie. Vagyis azt hittem... Màrmint a világbajnokságot megnyertük ezért most fogalkozzunk azzal a többi majd későbbre.
-ÉS A NYERTEEEEES.... - húzza el a műsorvezető -A STAR LIGHT DANCE COMPANY! - hullik ránk az összes konfetti. Mindenki elkezdett sipítozni, ugrálni és tapsolni. Volt olyan aki el is sírta magát örömében, igen kitalálhatjátok én is sírtam. És az egészet eggyütt csináltuk meg. A kis hat éves énemnek üzenem, hogy örülök, hogy elkezdtem, a 13 éves énemnek azt, hogy örülök, hogy nem hagytam abba a táncot, a mai énemnek pedig, hogy meglett a gyümölcse ennek a 17 évnek. És azaz érzés amikor a magasba emeltük a serleget... Elmondhatatlan.
Fél órával ez után pedig bekövetkezett az, hogy mégsem mindig happy end a vége.
-Zozó! - keresem a barátomat
-Igen? - ölel át hátulról
-Na? Milyen voltam? - kérdezem tőle miután megfordultam
-A legjobb. - csókol meg amibe belemosolygok
-Szeretlek. - ölelem magamhoz
-Én is szeretlek. - szorít magához
-Angi! Bocsi, hogy megzavarom a romi pillanatot, de holnap este after lesz és megünnepeljük.
-Oké, Szia. - pattintom le Topát
-Csáá! - szalad el valahova
-Na és most? - nézek fel rá mosolyogva
-Hát gondoltam elmehetnénk sétálni.
-Zozó... aranyos vagy, de nagyon fáradt vagyok.
-Akkor minek kérdezed? - engedi el a derekam
-Mármint? - engedem el a tarkóját
-Minek kérdezted, hogy mit csináljuk, ha úgyis azt csináljuk amit te akarsz.
-Jaa értem. Szóval az én hibám az, hogy fáradt vagyok és nem akarok elmenni sétálni? - kezdek idegbe jönni
-Én nem azt mondtam! De már pár napja csak a hülye táncodról szól minden. Tegnap is az volt, hogy elmegyünk sétálni erre este nyolcra érsz fel, persze fáradtan.
-A hülye táncom? Csak mondd, hogy rosszul hallottam. A tánc az egyetlen jó dolog az életembe mégis el tudtad venni tőle a kedvem. - túrok idegesen a már kiengedett hajamba
-Az egyetlen jó dolog? - kérdezi döbbenten
-Igen, mármint... nem úgy értettem. - próbálom menteni a menthetetlent
-Ja nyelvbotlás. - forgatta meg a szemét
-Hogy esne ki a szemed. - motyogom hallkan
-Miért kellett nekem ide eljönnöm!? - indul el a szobánk felé
-Mert vigyázni akartál rám és mert szeretsz!? - tárom ki a karom már a szobánbkan
-Ja, de neked a tánc fontosabb úgyis. Mert az az egyetlen jó dolog az életedben. - kezdi pakolni a cuccait -És mint ahogy látom jó kezekbe vagy és nem kell rád vigyázni. Itt van Frenk, Zsolti, Topa meg még egy csomóan. - húzza össze a bőröndjét
-Te féltékeny vagy! - esik le a tantusz -Aztakurva. Miért vagy féltékeny? Topa a táncegyesület vezetője és kb 45 éves, Zsolti az egyik haverom és nem az esetem, Frenknek pedig barátnője van. Emellett a többiekkel is csak barátok vagyunk.
-Pont jó, Topa úgyis sok pénzt kap és neki is olyan fontos a tánc mint neked.
-Baszki! Ő 45 én meg 22. Nincsen apakomplexusom! - tárom ki a karom idegesen
-Szeretlek! - lép hozzám közelebb majd csókol meg és hagyja el a helyiséget
-Akkor miért mész el? - nézek vissza rá viszont vagy nem hallotta már meg vagy leszarta
Idegességemet le kellett valamivel vezetnem így kapva az alkalmon beslisszoltam a színpadra táncolni. Bekapcsoltam Harry Styles- Sweet creature című zenéjét. Ez mindig megnyugtatott. A zene átjárta újra és újra az egész testem a ritmus pedig vitte a testemet. A lépések csak úgy jöttek maguktól. Jónak éreztem magam végre. Végre elég jónak ahoz, hogy tényleg elhiggyem azt a világbajnoki címet. Amint vége lett a zenének tapsolást hallottam meg.
-Ki az? - nem láttam annyira mert sötét volt
-Nagyon ügyes vagy. - lép a fényre Topa
-Köszi. De csak kiadtam magamból a mérget. - veszek egy mély levegőt
-Ja igen... nem hallgatóztam, de nehéz lett volna nem hallani a vitátokat. Sajnálom.
-Hát ennek így kellett lennie. - veszem fel a telefonom a földről -De most megyek lepihenek -Szia. - megyek ki a teremből
-Szia.
Amint belémtem a szobába megcsapott Zozó illata. Baszki! Két napja sincs itt, de már az egész szoba átvette az illatát. Pedig már itt sincs.
A fehér kis törölközőt magamra csavarva slisszolok ki a ruháimért majd vissza a fürdőbe. Amint bele néztem a tükörbe el rudtam volna magam hányi úgy néztem ki. Kócos és göndör haj, beesett arc és pufi szemek. Ja igen, sírtam egy adagot mielőtt letusoltam mert elkapott a sírógörcs. Na, de mindedj. Ez az elkövetkezendő napokban úgyis sokszor lesz.