Csínytevők krónikái

7.fejezet - Csínytevésre fel!

Reggel elsők közt keltem fel, de csak a klub helyiségig jutottam. Totál jogos, hogy ez miért van. A válasz a Weasley ikrek. Pontosabban a reakciójukat második sorból szeretném látni. Az első sor a szoba társaiké. Amíg vártam elő vettem Reg levelét és végig futottam. Azt mondtam, hogy megvárom amíg beavat abba, hogy ki az a nő, akivel találkozik. Na ez nem sikerült. Első tanítási nap reggelén írtam egy levelet és abban rá kérdeztem. Ez van, nem vagyok túl türelmes. Na de Reg válaszolt csak nem néztem meg.

"Kis Mancs. Miért is nem lepődőm meg, hogy láttad azt a hölgyet? (ne válaszolj, költői kérdés volt.) De hogy megértsd vissza kell tekintenünk a múltba. Emlékszel Emilyre? Kiderült, hogy ikreket szült, akiket egy Amerikában lakó rokona nevelt fel. A két gyermek neve Sidra és Nova Black. Igen, igen. Terhesen volt tőlem. Igen én is meglepődtem. De őszintén? Nagyon boldog vagyok emiatt. Már nem azért, ami a gyerekeimmel történt (ezt de fura leírni. Egyáltalán nevezhetem őkett a gyerekeimnek?) Na. Az a hölgy, akit láttál segít az örökbefogadásban, mivel az amerikai rokon szívrohamban elhunyt. Ha gondolod és haza jössz téli szünetre, akkor már megtudod őkett ismerni. Még én is csak ismerkedek velük, ahogy ők a varázs világgal. És persze én a mugli iskolával. Az örökbe adó bizottság ragaszkodott ahhoz, hogy mugli iskolába járjanak.

Na de mesélj te is. Milyen a Griffendél?

Szeretettel: Regulus A. Black. "

Te szent Merlin!! Regnek vannak gyerekei?? Mégis miket titkolnak a felnőttek? Tuti haza megyek karácsonykor. Még csak lebeszélni se fognak tudni, nem mintha akarnának.

-Áááá!

-Ki volt az az átok fajzat?? - ooo. Felébredtek az ikrek. Rajtam kívül mindenki kérdőn néz a fiúk lépcsője felé, ahol a Weasley ikrek rohannak le, majd előttem fékeztek le. Én meg tartottam a póker arcomat.

-Hogy?

-Még is miért? - fakadt ki a két ikerpár, akiknek a megszokott vörös helyet mardekár zöldben pompázott a hajuk. És kb. eddig bírta mindenki. Egyszere kezdet nevetni az egész klubhelyiség és én szaladtam az ikrek elől a nagyterembe. Időközben rá kacsintottam a két bűntársamra, akik jót nevetek a fogócskán. Na egyedül az ikrek nem nevetek. Ők jelen pillanatban csak szidtak. Éppen akkor kaptak el, amikor lefékeztem Mrs. Norris miatt. Ők persze a dühtől nem vették észre a kis mocskot, és a mutogatásomra se néztek arra.

-Na mi az?

-Beijedtél?

-Nehogy azt hidd

-Hogy most meg úszod. - mondták, egyépként kicsit se félelmetesen (legalábbis nagyi közelébe se érnek, bezzeg ez a fránya macska egész jó benne), mire szóhoz jutottam.

-Mrs. Norris. Ott... - na erre oda néztek. És nekik is kifehéredet az arcuk. A kis dög pedig nyávogni is elkezdted. Mire az ikrek karon ragadtak és húzni kezdtek volna, ha nem futottam volna velük. Komolyan ki az, aki ilyenkor nem fut? Igy csak egymás kezét fogva futottunk és szinte mintha csak megbeszéltük volna, hogy a bosszú rá ér, előbb túl kell élni. Majd a fiúk egy festménybe kezdtek futni, ahol már húzniuk kellett, mert ki az a hülye, aki neki szalad egy festménynek? Itt Fred egyszerűen fel kapott és úgy futott velem tovább át a festményen. És nem mentünk falnak! Jó oké, boszorkány vagyok a Roxfortban, de ez akkor se olyan megszokott. Persze az ikreknek mintha fel se tűnt volna. Ők nyugodtan le dőltek a padlóra, persze közben el se engedtek.

-Na

-Törpilla. - kezdték, de meg is szakítottam őkett.

-Hé, nem vagyok Törpilla, maximum Mancs. De azt se nagyon viselem. - grat magamnak. Nem viselem, ha igy hívnak, de én adom a kezükbe az ötletet. Zseniális vagyok.

-Rendben, akkor kis Mancs.

-Ez ari, mostantól..

-Így hívunk. - én csak a szememet forgattam, ami miatt persze jót mosolyogtam.

-Na de ami a hajunkat illeti.

-Hogy csináltad?

-És mikor tűnik el?

-Ja és miért csináltad? - bombáztak a kérdéseikkel, mire csak nevetem. Máshoz nem igen volt erőm.

-Egyszerű. Tegnap altató sütit kaptatok. - gonosz nézés szerzése az ikrektől, pipa. - Így észre se vettétek amikor leöntöttelek titeket a haj festő bájitallal. Álltalában 48 óra elteltével tűnik el, szóval a tanórákra normálisak lesztek.

-Okos

-Ja elmés vagy, ha már ennyit tudsz.

-Ami pedig az okot illeti az a beosztásról szóló hazugságotok.

-De mi nem is mondtunk neked semmit

-Jah, csak Ront szívatuk.

-Ohh.. - eset le nekik.

-Pontosan. Ő pedig elmondta nekem. Úgyhogy, járt nektek. - na, hogy én nézek gonoszul, az nem jött össze. Ahogy ránéztem a fiúk arcára mindhármunkból kiszakadt a nevetés. - De honnan ismeritek így a sulit? Apáéknak is évekbe telt.

-Adottság.

-És titok. - pfft... Majd rá jövök akkor.

-A nevelő apádról beszéltél?

-Nem. A vérszerintiről.

-És hogy hívták? - ööö.. Na, hogy vágom haza magamat mindig? Gyerünk, gondolkozz Alice. Mi volt apa beceneve a suliban? Megvan!

-Tapmancs. Ez volt a beceneve itt a Roxfortban.

-Mi? - kérdezték szinkronban, mire felnevettem.

-Aha. Ott volt még Ágas, Holdsáp és Féregfark. Ők úgy nevezték magukat, hogy a Tekergők. Elvileg nagy csínytevők voltak és szinte minden héten bűntető munkán voltak. De többet nem igazán tudok róluk.

-Várj csak.

-Te a Nagy Tekergők utódja vagy?

-Ezért tudtál megszívatni minket.

-Igy egyértelmű.

-Oké. Mi? - néztem rájuk döbbenten, miközben ők mosolyogva egymásra néztek.

-Mit gondolsz Fred?

-Arra amire te, tesókám!

-Tapmancs lánya a kis Mancs

-Aki egy nagy csínytevő.

-Mostantól hárman vagyunk a csínytevésekre. - mosolyogtak most már rám, mire nevetnem kellet.