Csínytevők krónikái

11.fejezet - Nimbusz 2000

Azzal, hogy Harryt és Ront sokszor magammal rángattam, mondván, hogy fedezzük fel az iskolát, egy pozitívuma volt a fiúk szerint is. Bárhova eljutottak az iskola épületében, méghozzá időben.

Viszont az esti párbajért nem tudtunk mivel visszavágni Malfoynak. És annak már egy hete.

Reggel, a postabaglyok szokásos érkezésekor, minden szem egy hosszú, vékony csomagra szegeződött, amelyet nem egy, de hat kuvik cipelt be a nagyterem ablakán. Nagyon érdekelt mi lehet az, de szerintem hamar meg fogom tudni, mert Harry elé ejtették a csomagot a baglyok. Döbbenten néztem rá, de ő is legalább annyira nem tudta mi az, mint én. Ekkor egy levelet is leejtetek Harryhez, így miközben olvasta, Ron és én is elolvastuk.

NE NYISD KI A CSOMAGOT AZ ASZTALNÁL!

Az új Nimbusz Kétezresed van benne. Ne verd nagydobra, hogy seprűt kaptál, mert akkor az összes elsős akar majd egyet. Ma este lesz az első kviddics edzésed. Oliver Wood hét órakor vár a pályán.

McGalagony professzor

-Egy új nimbusz kétezres? - csodálkoztam, suttogva, hogy mások ne hallják, a fiúkon kívül.

-Még a kezemben se volt ilyen, soha! - álmélkodott Ron és egyet kell, hogy értsek vele.

-Gyorsan együnk és akkor kibonthatjuk a szobánkban. - mondta Harry és nem kellett kétszer mondania. Olyan gyorsan ettünk amilyen gyorsan csak lehetett és szinte repültünk ki a nagyteremből. Azonban még a lépcsőig sem jutottunk el, mikor Crak és Monstro állták el az útunkat. Malfoy is felbukkant; kivette Harry kezéből a csomagot, és megtapogatta.

- Ez egy seprű - állapította meg, és irigykedését megvetéssel palástolva visszadobta Harrynek a csomagot. - Ezt nem úszod meg, Potter: az elsősöknek nem lehet seprűjük.

Se Ron, se én nem bírtuk vissza fogni magamat.

- Ez nem akármilyen ócska seprű, hanem egy Nimbusz Kétezres.

-Mit is mondtál, milyen van neked otthon? Kométa Kettő-hatvanas? - kontráztam rá, mire Ron mosolyogva folytatta.

-A Kométák jól néznek ki, de egy Nimbusznak a nyomába se érnek. - mosolyogtunk Malfoy képébe.

- Te beszélsz, Weasley? - vágott vissza Malfoy. - Még egy törött nyélre sincs pénzetek! Vesszőnként gyűjtitek össze a seprűre valót.

Mielőtt bármelyikünk is vissza szólhatott volna neki, Flitwick professzor bukkant fel Malfoy könyöke alatt.

- Ugye, nem veszekedtek, fiúk? - nyekeregte.

- Potter egy seprűt kapott csomagban, tanár úr - árulkodott Malfoy.

- Igen, igen, tudok róla - bólintott mosolyogva Flitwick. - McGalagony professzor említette, hogy kivételesen engedélyezték. Milyen márkájú?

- Nimbusz Kétezres, tanár úr - felelte udvariasan Harry. Alig tudtuk visszafojtani nevetését Malfoy elképedt, bamba arcát látva. - Igazság szerint Malfoynak köszönhetem, hogy megkaptam.

Malfoy dühösen elviharzott és miután a professzor is elment mindannyiunkból kitört a nevetés. Ezt tuti bele írom a Csínytevők krónikájába. Alig tudtunk felmenni a lépcsőn úgy fájt a hasunk a nevetéstől. Amikor egyszer abba hagytuk, egymásra néztünk és újra elkezdtünk nevetni. Akkor sikerült viszonylag megnyugodnunk amikor felértünk a lépcső tetejére.

- Végül is tényleg így van - nyögte ki kacagva Harry. - Ha Malfoy nem lopta volna el Neville nefeleddgömbjét, most nem lennék benne a csapatban.

- Szóval úgy gondolod, hogy jutalmat érdemeltél, amiért megszegted a szabályokat? - csattant fel egy ingerült hang a hátunk mögött. Persze hogy Hermione volt az. De egy hete nem szól hozzánk, amivel csak annyi a fura, hogy egy szobában alszok vele. Na de mikor megfordultam, láttam, hogy felfelé trappol ő is a lépcsőn és dühösen méregeti a seprűt rejtő csomagot. Azt nem értem kristály tisztán miért. Mert vagy azért, mert ő nem tud repülni és irigy, amiben van realitás, hiszen a mugli családban felnőtt emberek gyakran irigylik a mágus családokat. Vagy azért, mert elvileg szabályt szegünk azzal, hogy van Harrynek egy seprűje, ami nem igaz, hiszen McGalagony adta, és engedélyezve lett Harrynek.

- Azt hittem, nem állsz szóba velünk - csipkelődött Harry.

- Ne add fel ezt a jó szokásodat - tette hozzá Ron. Igazából, ha lejjebb venne a szabálykövetés mániájából, sokkal jobb fej lenne. És még a fiúkkal is kijönne. Persze Hermione megsértődött a fiúk megszólalására és faképnél hagyott mindannyiunkat.

-Fenébe... - néztem az órámra. - Nincs időnk kicsomagolni, ha oda akarunk érni időben az óránkra.

-És McGalagony órájáról nem érdemes, vagyis nem ajánlott késni. - tette hozzá Ron. Na ja. A tanárnő igen szigorú és néha ijesztő, bár én kedvelem.

Úgyhogy egész nap csak várni tudtunk, hogy végre vége legyen a napnak. Vacsoránál szinte csak úgy faltuk be az ételt, nem is figyelve, hogy mit is eszünk. Majd szaladtunk Harryék szobájába, mert mint kiderült a lányok felmehetnek a fiúk hálóiba, csak fordítva nem megengedett. És kibontottuk a nimbusz kétezrest. Az a seprű valami csodálatos volt. A nyelének a vége kicsit lapított és oda volt fel írva a neve arany gyöngy betűkkel. A másik vége lekerekített volt az áramvonalasság kedvéért. Egyszerűen gyönyörű. De mivel Harrynek mennie kellett edzésre, hamar vissza tértem a szobámba.

-Sziasztok. - köszöntem a három szobatársamnak. Hermione, legalább már intett nekem, haladunk. Ellenben Pavarti és Lavander szinte nekem ugrottak.

-Igaz?

-Harry Potter a kviddics csapatunk tagja?

-Igen, ma van az első edzése.

-Hú, de szuper.

-Milyen seprűje van? - kérdezte Lavander, mire Hermione horkantott egyet.

-McGalagony professzortól kapott egy Nimbusz 2000-t. - feleltem a lánynak, miközben Hermionéval néztem farkas szemet. De a kijelentésemre összezavarodott.

-Mi?

-Igen. Külön engedélyt kapott a seprű tartásra a Roxfortban. - válaszoltam, és mintha kicsit megnyugodott volna. Persze a másik kettőnek fel se tűnt a beszélgetésünk.

-De az nagyon drága.

-És az egyik legújabb modell.

-Igen. A japán válogatót is Rendelt hét darabot belőle. - meséltem, büszkén, hiszen nagy kedvenceim a japánok. Nem sokáig maradtak a lányok, mert elmentek valahova. Nem mondták hova, engem meg nem érdekelt. Hermionéval akartam beszélni.

-Meddig nem fogsz hozzám szólni? - tettem fel a kérdést, de még csak felém se nézet miközben a haját próbálta befonni. Felálltam és egy halk sóhaj kíséretével kifésültem, majd befontam a haját. - Tudod én tényleg reméltem, hogy lehetünk barátok. Igaz, hogy másképp láttjuk a világot, de szívesen megérteném a tieddet. Tudod azt mondják a mugli születésű varázslóknak, nem szoktak barátaik lennie, mert a mugli gyerekek az iskolában sokszor kirekesztik, mivel akaratlanul használják a varázserőiket. Nekem se voltak soha barátaim. Folyton előkellett adnom, hogy mennyire jó az aranyvérmánia, amikor és magam se vagyok az. Félvér vagyok. A szüleimet sose ismerhettem meg, így amikor kicsiként Reg azt mondta, az egyik csínyem után, hogy hasonlítok az apámra, elkezdtem egyre több csínyt elkövetni, mert ilyenkor mintha egy kis részük velem lenne.

Végül Hermione felállt és megölelt.

Onnantól beszélt újra velem. Igaz még így se szerette, ha sokszor valami csínyen járt a fejem, de elfogadta ezt. De az idő mintha csak elrepült volna. Talán a sok házi feladatt miatt, vagy esetleg a csínytevések okán, de én meglepődtem amikor hírtelen feleszméltem és már Halloween volt. A tanórák csak szálltak ahogy haladtunk a nehezebb tananyagok felé, de nem is érdekelt. Imádtam itt lenni, mert mintha csak otthon lettem volna.