Csínytevők krónikái

3.fejezet - Vásároljunk

Magamtól keltem fel reggel. Hét óra harminc két perckor. És olyan gyorsan öltöztem fel, hogy magam is meglepődtem rajta. Fekete nadrágot és egy Beatleses pólót vettem fel. Hallgattam pár számukat, egész jók a muglikhoz képest. Amióta levágtam a hajamat, még azzal se kell bibelődnöm reggelente, így teljes harci díszben rontottam be a szobába, és ugrottam a még alvó nagybátyámra.

-Regulus! Ébredj! Ma megyünk az Abszol útra! - szegény, egy kicsit meg sajnáltam. De már ott akartam lenni. - Gyere, vagy itt hagylak.

-Jó-jó. Előtte azért reggelizünk. - jelentette ki miközben kirakott a szobájából.

-Honnan tudod, hogy nem ettem?

-Mellettem nőttél fel butus. Na menj addig le, mindjárt megyek én is.

-Siess! - kiabáltam neki miközben szaladtam le a lépcsőn. De hogy mondott-e erre valamit azt nem tudom. Olyan izgatott vagyok. Végre bevásárolunk.

-Jó reggelt kis úrnőm.

-Jó reggelt Sipor. - mosolyogtam vissza miközben levágódtam az asztalhoz. - Mi a reggeli?

-Tükörtojást készítettem, baconnal.

-Nyami. Te vagy a legjobb Sipor. - megnyaltam a számat. Bár Reg szerint a Roxforti konyha is fenséges mert ott is manók főznek. Na majd eldől. Mire Sipor letette elém az ételt még Reg is leért.

Hop-porral utaztunk az Abszol útra. Igaz párszor már jártunk itt, amikor könyvet vettünk vagy mágus ruhát varratunk, de nagyi sose engedte, hogy nézelődjünk. Úgyhogy most határozottan többet fogunk nézelődni.

-Na jó. Te először majd bemész Ollivanderhez pálcát venni, addig megveszem a többi tancuccodat. Ígérem a tankönyveket együtt veszük meg, hogy kaphas pár könyvet. De legelőször irány a ...

-Gringotts! - vágok a szavába. Reg megfogta a kezemet, hogy ne tudjak előre szaladni a nagy fehér épülethez, amit egy sárkány dísz védelmez. Az ajtón még mindig ott virít a kis figyelmeztető versike:

Ki idegen kincset áhít,

Annak e hely csapdát állít.

Add fel, tolvaj, ne légy dőre,

Varázslat e kincsek őre.

Amikor beléptünk egyből egy éppen szabad ablakhoz léptünk, ahol egy kobold nézett velünk farkas szemet. Miután elmondtuk, hogy pénzt akarunk kivenni, el is indultunk egy társával hátra, a csillékhez. Itt a szokásos kacskaringós vízesésen át tartó úton mentünk, ahol még a sárkányt is lehet látni a barlangban. Végül lefékeztünk és megálltunk Reg bácsi széfjénél. Itt a kobold nem engedett kiszállni, így csak távolról néztem ahogy végig húzza a körmét az ajtón, majd a széf kulccsal kinyitja azt. Reg hamar kivett a sok kincs közül aranyat, sőt még két csomagot is kivett.

-Mi az a két csomag? - kíváncsiskodtam azonnal amint vissza ült mellém. Ő csak rám mosolygott, amiből leesett, úgy se fogom megtudni. Így a visszaúton nem szóltam hozzá. Mikor kiértünk a bankból a kezembe nyomot egy kis erszényt, így én elindultam Ollivanderhez. Kicsit meg is álltam a bolt előtt és végig nézetem a feliraton: "Ollivander - Minőségi varázspálcák Alapítva: i. e. 382" Egek, mióta álmodoztam erről a napról. Amikor beléptem csengettyű hangzott fel a bolt mélyéről, és pár pillanat múlva ott állt előttem Ollivander úr.

-Jó reggelt! - köszöntem vidáman az idős úrnak. Reg szerint nincs nála jobb pálca készítő. A szemei nagyok és sápadtak voltak, de ahogy felismert (remélem) egyből csillogni kezdtek.