Csínytevők krónikái

12.fejezet - Barátok

Halloween reggelén sütőtök illatra keltem és korgó gyomorral. Az hogy éhes vagyok nem volt új, de az illatok igen. Főleg, hogy egy toronyban vagyunk és a konyha a pincében van. Vicces volt látni, ahogy a szokásos reggeli zombi menet ma elmaradt, mert mindenki szaladt a nagyterembe reggelizni. Volt ott mindenféle, és minden tökös volt. Igazából elképesztően nézet ki a nagyterem. Gyertyák helyet Halloweeni tökök ragyogtak és köztük denevérek röpködtek.

Emiatt még a bájitaltan és Pitonnal se tudta a kedvemet szegni, hiszen még a pince folyosók is fel volt díszítve. És mintha teljesen máshol jártak volna Piton gondolatai, hiszen még minket se szidott annyira.

És a kellemes élményeket, amiket a palota ünnepkor adott, csak tetézte, hogy bűbájórán Flitwick professzor bejelentette: most már eleget tudunk ahhoz, hogy elkezdhessünk tárgyakat röptetni. Már alig vártam ezt a bejelentést! Végre valami más is magoláson kívül. (Khm... annyira azt azért nem vittem túlzásba.) Párokba voltunk szedve, Én Pavartival, Hermione Ronnal, Harry Seamussal és Lavander Nevillel. Nehéz lett volna meg mondani, hogy ezt a felosztást Hermione vagy Ron gyűlölte jobban. Mert bár velem szóba áll és tanul is velem Hermione, de Ronnal egy kannál vízben megtudnák folytani egymást. És azon a napon beszéltek utoljára egymással amikor megjött Harry seprűje.

- Ne feledkezzetek meg a finom csuklómozdulatról, amit gyakoroltunk - nyekeregte Flitwick professzor a szokásos könyvkupac tetején állva. - Huss és pöcc, ahogy mutattam. Huss és pöcc! Az is nagyon fontos, hogy tisztán ejtsétek ki a varázsigét, gondoljatok Baruffio mágus esetére, aki "sz"-t mondott "F" helyett, és a következő pillanatban egy halom bölény alatt találta magát!

A feladat nem volt egyszerű. Hiába hussantottunk és pöcintettünk, de a tollpihe amit felkellet emelnünk, meg se akart moccanni. Seamus mérgében felgyújtotta véletlen a tollpihét és Harrynek kellet eloltania. De Ron és Hermione párosában voltak a legnagyobb gondok.

- Vingardium leviosa! - kiáltotta Ron, és úgy hadonászott hosszú karjával, mint valami szélmalom.

- Rosszul mondod - szólt rá mérgesen Hermione. - Vinggar-dium levi-o-sa, így a helyes, jó hosszú "gar"-ral.

- Ha olyan jól tudod, csináld te! - csattant fel Ron. Hermione felgyűrte talárja ujját, majd pöccintett egyet a pálcájával, és kimondta a varázsigét:

- Vingardium leviosa!

A tollpihe felemelkedett az asztalról, és fél méterrel a fejük felett lebegve megállt.

- Gyönyörű! - kiáltott Flitwick professzor, és megtapsolta a gyakorlatot. - Nézzétek, Granger kisasszonynak sikerült!

Óra végére nekem és Pavartinak is sikerült, de Ron csak dühös volt és morcosan hagyta el a termet.

-Szép volt Hermione. - dicsértem meg a lányt, amikor Ron és Harry ment el mellettünk. Fel se tűnt nekik, hogy ott vagyunk mögöttük.

- Nem csoda, hogy mindenki utálja - mondta Harrynek, miközben igyekeztek utat törni maguknak a zsúfolt folyosón. - Ez a lány kész rémálom!

Hermione el rohant, miközben meglökte Harry vállát. Láttam, hogy sírva rohant el.

- Szerintem meghallotta. - Na és aztán? - Ron megvonta a vállát. - Biztos ő is észrevette, hogy nincsenek barátai.

-Nem vagy normális. - álltam Ron elé, majd szépen felpofoztam és ott hagytam őkett.

-Pavarti, Lavander! - szóltam a kastélyban a két szobatársamhoz. - Nem láttátok merre ment Hermione?

-A lány vécébe ment. - mondta Pavarti, majd kicsit aggódva folytatta. - Mi történt?

-Láttuk, hogy sír. - kérdezi Lavander is, de az ő aggódása nem túl valódi. Első pillantástól nem kedveli Hermionét, és ezt könnyen kiolvastam az elméjéből.