Csínytevők krónikái

14.fejezet - Kviddics

Reggel úgy keltem fel, hogy valaki párnát nyomot az arcomba. Pontosabban valakik, mert amikor kinyitottam a szememet, hogy elátkozzam a legszebb álmaim zavaróját, akkor két vörös fejet láttam.

-Hogy a Merlinbe jutottatok fel? - akadtam ki az ikrekre, akik végig lepisszegtek.

-Sok mindent nem tudsz még

-Kicsi Mancs, ugye nem hitted, hogy nem tudunk ide fel jutni?

-De határozottan ebben a tudatban voltam, Fred és George!

-Te is fel jutottál hozzánk.

-Aha, repültél. - állapítják meg én meg majdnem fel nevetek. Aha repültem. Véletlen se Harryt és Ront uszítottam rájuk.

-Miért írja azt az órám, hogy HAJNALI FÉL HAT VAN? - emelem fel a hangom, de még ezt is hallkan, nehogy a többi lányt fel ébresszem. Legalább ők aludjanak.

-Aha. - bólogatott az iker pár boldogan. - öltözz, és aztán sprintelünk.

-Minek?

-Nem vagy korán kelő ugye?

-Azért, mert gyakorolni akarunk meccs előtt, és gondoltunk hívunk téged is. - fel húzott szemöldökkel néztem Fredre. - Na jó. Kell valaki, aki nézi az időt. Na légyszi.

-De csak mert már fent vagyok. - morogtam, majd elkezdtem keresni valami ruhát. -Gondolom nem lenne célszerű megjelennem zöld pulcsiban.

-Miért

-Van

-Neked

-Zöld

-Pulóvered?

-Regé volt. De az az egyetlen tiszta pulcsim. - morogtam az ikreknek. Majd egyszerűen leintettem. - Mindegy inkább megfázok. Menjetek ki. A klubhelyiségben találkozunk 5 perc múlva.

Raktam ki a döbbent ikreket a szoba ajtaján.

-Mi történt? - jött egy álmos hang, az egyik ágyból.

-Semmi Pavarti. Aludj nyugodtan.

-Rendben. Szia. -és vissza is aludt. Gyorsan felvettem a griffendéles pólómat és fogat mostam. Ami a hajamat illetti... Mondtam már, hogy nem szeretek fésülködni? Mert Gyűlölők fésülködni. Mielőtt kiléptem volna a szobából, gyorsan írtam egy cetlit, hogy ne keressenek a lányok.

Lent a klubhelyiségben már vártak az ikrek, akiken nem látszódott az álmoság, bezzeg rajtam.

-Miért van nálad még egy pulcsi? - néztem Georgera, aki csak rám húzta a három számmal minimum nagyobb pulóvert.

-Neked. Nehogy megfázz.

-És hogy véletlen se vegyél fel zöldet. - tette hozzá Fred, amin kicsit fel kuncogtam.

-Köszi.

Gyorsan leértünk a pályára, ahol az ikrek három seprűt hoztak ki a szertárból, így én is tudtam repülni.

-Nem vagy menthetetlen.- állapítja meg George miközben befelé tartunk a nagy teremben. Kedvesség...

-Ja, majd tanítunk trükköket. Úgy jövőre jelentkezhetsz a csapatba. - nevetett Fred, mire csillogó kiskutya szemekkel néztem rá. (persze csak az emberi alakomban) De mikor beértünk döbbenten láttuk a griffendéleseket egy kupacba tömörülni.

-Mi történt, - kérdeztem az ikreket, akik ugyan úgy döbbenten néztek rám.

-Honnan tudnánk?