Csínytevők krónikái

13.fejezet - Láthatatlan gödrök

Amikor beköszöntött a november az idő is esősebé vált. A kastélyból látszódott hegyek is szürke színt vettek fel. Na persze nem olyan szép szürkét, mint az én szemem, hanem ronda, zord szürkét. Szinte minden napos látvány volt ahogy Hagrid a seprűket tisztította a kviddics pályán, ami egyet jelenthetett. Kezdetét vette a Kviddics szezon!

Ez persze a csínytevésekben is meglátszódott, hiszen nőttek a kviddics edzések számai így nem tudtam Freddel és Georgeval elmenni mindig valami kis csínyt elkövetni. Persze ennek a tanárok jobban örültek, mint mi. De nem volt mit tenni, meg kellett nyernünk a versenyt. Nem csak azért, mert a Mardekárosok ellen játszottunk, hanem mert úgy másodikok lennénk a pont versenyben.

Harryt nem sokan látták még játszani, mert mint a csapat új csodafegyverét, Wood az utolsó pillanatig rejtegette a kíváncsi szemek elől. Ennek ellenére kiszivárgott a hír, hogy a csapatnak új fogójátékosa van (talán, kicsit az én hibám is...), és attól kezdve Harrynek kétféle zaklatást kellett elviselnie: voltak, akik azzal traktálták, hogy briliánsan fog játszani, mások viszont matracot ajánlottak fel neki, hogy puhára essen. Én az előbbivel értek egyet, de nem zaklattam ezzel szegény srácot.

Az, hogy Hermione és Ron összebarátkoztak, sokat segített mindenben. A fiúk is hamarabb be tudták fejezni a lecke írást, hiszen Ronnak Hermione Harrynek pedig én segítettem (már ahol tudtam, de így is sokat gubbasztottunk a könyvtárban. Harrynek pedig a kviddics szabályait is megkellett tanulnia és persze a szabálytalanságokat sem ártott, hogy el ne kövesse őket. Pedig nagyon sok féle szabálytalanság van. Pontosabban hétszáz féle. És nem dobott a kedvén, hogy a legtöbb sérülést a fogók szenvedik el, de ezért kell fürgének lennie.

A kviddics meccs előtti napot az ikrekkel töltöttem, míg Harryék az udvarra mentek le.

-Mit terveztetek mára, én drága ikreim? - néztem angyalian a két vöröshajúra. Az esély, hogy nem egy csíny miatt keressenek szinte nulla.

-Találtunk egy érdekes varázslatot.

-Könyvtárban? Ti? - néztem rájuk hitetlenkedve, mire felkacagtak.

-Nem.

-Ne sértegess minket.

-Bocsánat. - forgattam meg a szemeimet, mire ki tört belőlünk a nevetés. - Na de hol találtátok?

-Lehet

-Hogy a mi

-Drága Charlie

-Bátyánk javasolta.

-Na ne! Akkor biztos eszméletlen. Amennyit meséltetek róla. -lelkesültem fel, mire az ikrek szúrósan néztek rám. - Mi van?

-Mond csak

-Te melyik

-Weasleyért

-Is rajongsz? - kértek számon, mire felkellett nevetnem.

-Természetesen értetek. Titeket senki sem utánozhat drága Fred és George. - ölelem meg őkett, mire ők kicsit később, de vissza öleltek.

-Helyes válasz

-Drága kis Mancs. - nevettek végül fel, majd Fred elő vett egy pergament.

-Láthatatlan gödör varázslat? - olvastam fel majd az ikreimre néztem.

-Belepjük a folyosókat.

-A diákok nem tudnak róla csak mi.

-És random elsüllyedned emberek.

-És ha szerencsénk van akkor Piton is

-Jaja, vagy Mardekárosok.

-Na benne vagy?