Csend A Vihar Előtt

𝐇𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤 𝐫é𝐬𝐳

Egy szót sem szóltam senkinek sem a történtekről és ez így van jól. Persze Brianna nem bírta a száját tartani, és nővérem még aznap megtudta, hogy együtt jöttünk William Hendersonnal. Ennek mind egy hete. Ez alatt az egy hét alatt végig kerültem a nővéremet, ami alapjáraton nem sikerülne, tekintve, hogy egy házban élűnk és még a szobáink is egymás mellett vannak. Valahogy mégis sikerült mindig találnom egy olyan kibúvót, ami miatt nem tudtunk kommunikálni, ami lelkiismeret furdalást okozott, tekintve, hogy ezelőtt még felhőtlenöl röhögtünk a nagy semmin. A szokásosnál hamarabb keltem fel péntek reggel, az ágyamban a fehér plafont bámultam egy ideig, mikor pedig lentről mozgolódást hallottam, majd anya nevetését, felkeltem és pizsamában, kócos hajjal battyogtam a konyha felé. Anya nevetése most is felcsendült így a reggeli órákban, megtámaszkodtam az ajtóban, miközben a konyha közepén álló szüleimet néztem. Apa anyát hátulról szorosan átölelte, arcára pedig puszikat nyomott. Jó volt látni őket, így. Így együtt, még ennyi idő után is, a szerelem és a kötelék még mindig nagyon erős köztük. Egy ideig néztem őket, majd beljebb lépve mind a ketten rám néztek. Anya tárt karokkal várta, hogy oda menjek hozzá, egy reggeli ölelésre. Megnyugvás volt, mikor mellkasára hajtottam a fejemet és mellkasában dübörgő szívének ritmusa hallatni engedte magát. Lecsuktam a szememet, mikor egy apró puszit nyomott a fejem búbjára. - Kávét? - kérdezte apa miközben felmutatta a csészében lévő feketét. Egy aprót bólintottam, kivéve a kezéből  a frissítőt bele kortyoltam. Nem is tudom mi lenne velem kávé nélkül, néha már nem is azért iszom, mert szeretném, ha a koffein kicsit felrázna, egyszerűen néha csak azért rohanok le esetleg a büfébe, mert szeretem az ízét. Ahogy a második kortyot is felhörpintettem, nővérem jelent meg, egy nagyot ásított, majd mellém állva megfogta a csészéjét és ő is töltött egy adagot magának. Azt hiszem a családom kávé függő!

- Most már beszélhetnénk? - kérdezte halkan, hogy a szüleink ne hallják meg. Egyszer túl kell esnem ezen is, nem kerülhetem örökké  a saját tesóm! Beleegyezés képen csak hümmögtem egyet. Megfordult háttal a pultnak Willow, kortyolt egyet a poharából, majd rám nézett. - Mégis mi a fenét csináltál, te annak az embernek az autójában?! - amilyen halk volt a hangja, felért volna egy kiabálásnak is, olyan idegesen nézett rám, hogy azt hittem itt menten lekapja a fejemet. - Nem vagy normális komolyan. Előtte szépen szájbarágósan elmondtam, hogy az az ember tiltott zóna. A TANÁROD! - kelt ki hirtelen magából Willow, mire anya és apa abbahagyták a beszélgetést az asztalnál ülve, és ránk néztek. 

- Mi van a tanároddal? Oh, tényleg jött egy új tanár hozzátok So, igaz? -  azt szeretem anyában, hogy minden ami történik napokkal, vagy hetekkel később is simán emlékszik arra amit mondtam. Mikor csak álltam és néztem anyáékra, mert egy olyan pontra tapintottak, amiről fogalmam sem volt, hogy mit mondjak finoman meglökött a könyökével Willow.

- Hmm - fogtam meg oldalamat. - Ja, igen! Az új tanár! - hangom olyan volt mint egy robotnak, akadozva gépiesen nyögtem a szavakat.

- És milyen? Biológiát tanít nem? - kérdezte apa, miközben az asztalnál ülve jobb kezében a csészéje volt, a balban pedig a város újsága a hírekkel.  

- Azt, aha. Hát... nem is tudom. Olyan biológia tanáros? - kérdeztem inkább magamtól, mint anyáéktól, Willow félrenyelt mellettem én pedig rákaptam a fejemet. Fulladozása után halkan hozzá tette, hogy ha így nézne ki egy biológia tanár... Mikor láttam az ősök értetlen fejét folytattam, közben leültem melléjük az asztalhoz, mert úgy éreztem, hogy kiment a lábamból az erő és menten összecsuklok, ha állva kell Mr Hendersonról beszélnem. - Szóval, nagyon jól tanít, legalább is szerintem, olyan mint mondjuk Mrs Johstone, csak férfi és fiatalabb mint Johstone.

- Jóval fiatalabb - tette hozzá Willow.- De utáltam azt a nőt - folytatta.

- Mért, hány éves a tanárod? - ráncolta össze a szemöldökét anya.