𝑇ℎ𝑒 𝑤𝑖𝑡𝑐ℎ||𝗔𝘃𝗲𝗻𝗴𝗲𝗿𝘀 𝗳𝗳.||

𝟮.

- minden oke?- szűkítette össze szemeit
- persze menjünk- bólintottam egyet alig láthatóan de még mindíg a sokk hatása allatt álltam
- tényleg?
- igen- sóhajtottam- hol van?- sétálttam mellé majd hagytam, hogy vezesen
- Németország azon bellül Stuttgart te a Kapitányal méssz és ne is mozdulj mellőle- nézett rám agódva
- csak nem féltesz Stark?- vontam fel a szemöldököm egy nagy mosolyal az arcomon
- nem ilyenről szó sincs és ne borulj ki Loki élve kell- sietett ell mellőlem amikor a Kapitányhoz értünk
- gyere- bicentet egy Quinjet felé- egyépkén Steve Rogers de gondolom már tudod- fordult felém és a kezét nyújtotta
- Izabella Margaret Roy- fogtam velle kezett egy mosoly kiséretébben

***

- én megyek először te csak akkor gyere ha tényleg eldurvul a helyzet- ugrott ki a Quinjtből Rogers

Én csak előre sétálttam és onan figyeltem az eseményeket.

- nem gondoltam volna hogy ilyen könyen megtud majd győzni Stark- mondta Natasha miközben Lokira tüzelt- úgy tudtam utálod a SHIELD-et
- utálom is de ez most nem az utálatról szól itt most emberek sorsa a tétt- fordultam meg de választ nem várva ugrottam ki a gépből

Az erőmel tompítottam az érkezést. A Kapitány látszólag vesztésre ált így nem késlekedtem Lokira támadtam. De mikor már én áltam nyerésre lefagytam. Ő volt az. Ő volt akit ma láttam. De valami különbözött benük. Míg ennek a Lokinak a gonoszság csillogot a szemében a másiknak akit én láttam a fájdalom és szeretett.

Már vártam, hogy újabb ütést de az nem jött. Már a lépcsőn ült és míg Stark és Rogers őtt nézte ő engem pásztázott szemeivel. Az eddig bent tartott levegőtt kifújva álttam fel a földről. Karba tett kézel sétáltam a két férfi közé.

- megmondtam, hogy maradj végig Rogers mellett- mondta idegesen Stark
- én mellete voltam de ha már anyira a közelében akarsz tudni harc közben leközelebb a segébe bújva fogok harcolni megfelell?- szűrtem ki fogaim közül de még mindíg az előttem lévő istent figyeltem- neked is megfelel igaz Steve?- néztem mosolyogva a szőke férfira
- válaszolnék de az rontana a jó híremen- húzta perverz mosolyra ajkait- és félő, hogy Stark a fejem szedné utána- kaptuk mind a ketten fejünk Tony felé aki Lokit rángata fell a Quinjetre- gyere menjünk mi is, ahogy őtt ismerem ezek után tuti itt hagy- nevetünk fel majd megindultunk mi is

***

Már vissza fele indultunk. Nekem csak is azon járt a eszem ami ma történt. Lehet csak egy állom volt de lehet, hogy töbről van szó. És ez a tudatlanság megőrített. A fejem megrázva próbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat majd Tony mellé sétáltam.

- hej haragszól?- tettem kezem válára
- nem- vágta rá nem túl meggyőzően
- mégis mi bajod van?
- hogy mi a bajom?- kapta rám idegesen a tekintetétt- te belle gondoltál abba, hogy ha én nem érek oda időben te meghalsz?- bökte le kezem váláról
- nyerésre áltam- forgatam szemeim pedig tudtam, hogy igaza van
- tényleg én nem úgy vettem észre- szűrte ki fogai közül- ez- mutattot Lokira- nem egy HYDRA vagy egy SHIELD-es katona akit két másodperc alat lenyomsz még akkor sem ha az erőd elpusztítt bármit itt nem fagyhatsz le soha érted?- a haragja egyre inkább gyengült és azt átt vette azt az agodalom
- igen sajnálom csak- néztem Loki felé aki szintén engem nézet- csak még új ez az egész
- tudom elsem tudom képzelni miket éltél átt és most mit érzel de kérlek vigyáz jobban- simított végig kezemen majd Rogers-hez sétált én pedig Lokihoz
- miért attad fel ilyen könyen?- gugoltam le elé
- nem értem miről beszél- döntötte oldalra fején
- vagy beszélsz magadtól vagy- és hirtelen fekete köd jelent meg kezem között- elintezhetjük máshogy is
- hiába vanak ilyen képeségeid ha uralni sem tudod- húzta ördögi mosolyra ajkait- szerintem nem szeretnéd azt, hogy újra megismétlőgyön a 2008-as eset ugye Izabella?- és itt volt az a pilanatt, hogy újra lefagytam- na ugye szóval ne játszd a kemény lányt nem áll jól- suttogta vegig, hogy csak én és ő haljuk

Én csak felpattantam és előre sétáltam. A kérdések és az emlékek sorban pörögtek le szemem előt.

- Iza minden oké?- fordult felém az ex bérgyilkos
- persze- mosolyogtam rá de még így is látni lehetett a félelmet az arcomon- kérdezhetek valamit?
- igen- mosolyodott ell ő is
- miért kelletem én ehez?- komolyodtam ell
- olyan képségeid vanak amiröl sokan még álmodni sem mernek- fordította ell fejét- nem volt kérdés, hogy te is kellesz ehez
- de nem vagyok képes használni- Lokinak igaza volt felesleges, hogy ez bennem van ha még csak uralni is alig tudom
- csak félsz tőle megakarsz tőle szabadulni ha elfogadnád, hogy ez már a részed hid el könyebb lenne- fordult felém

Láttam rajta, hogy folytatná de valami belle folytotta a szót egy nagy villám és utána egy újabb isten...szuper...