𝑇ℎ𝑒 𝑤𝑖𝑡𝑐ℎ||𝗔𝘃𝗲𝗻𝗴𝗲𝗿𝘀 𝗳𝗳.||

𝟴.

- ömm..én aszthiszem megyek ezt nektek kell megbeszélni- áltam fel és indultam ki a teraszra
- maradj csak ezt már mi tegnap este lerendeztük- mondta szomorkásan Pepper
- ohh...- hajtottam le fejem
- de visztont nektel van miről beszélni szóval én megyek- tűnt ell lassan szemünk elől

Én csak vissza ültem az eddigi helyemre és a kezeim néztem amik össze kulcsolva helyezkedtek ell előtem.

- komolyan gondoltad?- törtem meg hosszú idő után a csendet
- igen- nézet rám
- miért csak most mondtad ell?
- te nem féltél volna egy olyan embernek bevalani, hogy szereted aki igazából a lányod lehetne?- döntötte hátra fejét majd egy nagyot sohajtott- én sajnálom a tegnapit tényleg nem tudtam tisztán gondolkodni
- az nem csak a te hibád volt hanem mind a ketőnké, egyikünk sem gondolkodott tisztán és egyébként én örülök, hogy veled volt az első- ütöttem játékosan válába- és sajnálom, hogy tudod te meg Pepper- de itt csak lehajtottam fejem
- már semmi nem volt olyan mint régen ha te nem jötél volna a képbe akkor sem húztuk volna már sokáig- vont válat szomorúan
- ohh...
- de tudod mit hagyuk ezt a témát- ált fel- jösz?- szólt vissza inmár az ajtóból
- mi?- néztem hült helyét majd mikor észbe kaptan már futottam is utána- Tony várj már meg- kiáltottam utána mikor már kifele ment a bejárati ajtón
- akkor viszont szed a csinos kis lábaid mert nem érünk rá egész nap...

***

- hogy bírsz enyi sajtburgert megeni?- néztem Tonyt, ahogyan már a harmadikat tömte magába
- úgy, hogy éhes vagyok!- mondta idegesen
- oké azért ne szed le a fejem- tettem fel védekezően kezeim
- bocs- dőlt hátra a homokban
- mi a baj?- feküdtem mellé
- semmi
- és most az igazat!
- tényleg semmi Iza- ált fel és indult a víz felé
- hisztikárlynő- forgatam a szemeim majd utána indultam
- hé..ezt hallotam- kiáltot vissza
- tudom- sétáltam mellé majd a kezénél fogva kezdtem a vízbe húzni

***

- mikor megyünk már haza?- nyafogtam miközben a melletünk elsuhanó tájat figyeltem
- na ki is a hisztikirálynő?- forgata szemeit- nemsokára haza megyünk oké? de még valahol megkell álnunk
- neee mááár- dőltem neki az ülésnek
- nyugi már csak egy fél óra- simított végig a karomon
- de hova megyünk Tony?
- csak meg kell álnom valamiért
- és mi is az a valami?- vontam fel szemöldököm
- majd meglátod- kacsintot rám

***

Egy nagy sóhaj kiséretében száltam ki az autóból. Gyors léptekel indultam befelé Tony pedig szorosan a nyomomba haladt.
Az egész házban a sötétség honolt, egészen addig amíg a napaliba nem értünk.

Hirtelen felkapcsolódott a vilany és a Bosszúálókal találtam szembe magam.....