𝑇ℎ𝑒 𝑤𝑖𝑡𝑐ℎ||𝗔𝘃𝗲𝗻𝗴𝗲𝗿𝘀 𝗳𝗳.||

𝟯.

Egy szőke isten jelent meg és már kapta is fel Lokit mikor is tekintette össze akadt az enyémel. A szemeiben egy furcsa fény csilant de következő pillanatban már ugrott is ki a gépből. Már ugrottam volna utánuk de valaki vissza rántott.

- te maradj itt ezt mi elintézük- fogott vissza Steve
- nem- téptem ki kezem az övé közül
- de itt maradsz nem nyitok vitátt
- bazd meg Rogers akkor is megyek- ugrottam ki...mondanom sem kell nem volt jó ötlet

Az erőm ezútal is cserben hagyott majd egy embere estem. Hejesbítek....istenre.

- hogy az isten baszná meg- csúszott ki a számon
- kösz ezt most kihagynám- nyögte ki nehezen alólam a fekete hajú isten mire legurultam róla- gondolom te is a bátyámal szeretnél megküzdeni- fordította felém fejét még mindíg feküdve- én a helyedben nem menék le- mutatott ara ahol Tony is Loki bátya küzdött
- nem hittem, hogy valaha ezt mondom de igen igazad lehet- ültem le mellé- miért nem öltél meg ott Stuttgart-ban?- bukott ki belőlem a kérdés azal nem is foglalkozva mi történt a Quinjeten
- én megakartalak de az a fémdoboz megakadályozta- bököt újra arra a pontra ahol ők voltak
- ahaaa és most az igazat

Már válaszolt volna mikor is három allak bukant fel.

- mit is igértél Margaret?- lehet nem láttam Tony arcátt de lelki szemem előtt láttam, hogy az idegeségtől hasonló szinű lehetett mint a páncélja
- hogy a kapityán segébe bújva fogok harcolni?- kérdeztem félve
- erre majd még később vissza térünk- ragadta meg a melletem fekvő istent majd ell is tűnt velle
- akkor hát- köszörülte meg torkát a szőke istenség- ki szeretne első lenni
- legyen Rogers én megoldom- vagyis hát remélem tettem hozzá magamban
- Izabella- nézet rám szúrósan az előbb említett
- ömm te szöszi
- Thor- forgata szemeit
- áhh Thor létszives vidd el Rogerst és út közben magyarázd el neki, hogy megoldom- veregettem meg hátátt de ő válaszra se méltatva tűnt ell Stevel- KÖSSZI- kiáltottam utána

Oké Izabella menni fog. Csak tedd amit Natasha mondott nem nehéz csak elkéne fogadnom, hogy ez a valami a részem.
Hirtelen egy különös érzés járta átt a testem és a következő pillanatban már méterekre voltam a talajtól. Sikerült! Tényleg megcsináltam. Húzódtak egy nagy mosolyra ajkaim.

Na igen üneplés helyet inkább koncentrálnom kellett volna mivel zuhani kezdtem. Még az utolsó pilanatban elkapott valaki.

- a fémembernek igaza volt egyszer sajátt magad fogod elteni lábalól- szólalt meg mellőlem Thor
- de azért vald be klasz voltam
- ha nem zuhantál volna le öt másodperc után jobb lett volna és most kapaszkodj

***
Már rég vissza értünk. És igen...Stark azóta aról papol nekem, hogy nem bírok magamra vigyázni.

- Tony- szólaltam meg márt kurvára idegesítő volt- STARK
- miaz?- szólalt meg dühösen
- minek rángatál ide? Mi a fasznak kellet ide jönöm ha minden percben csak azt halgatom, hogy miért nem tudok jobban vigyázni?- kiabáltam vele mert már betelt az a bizonyos pohár- sőtt mégjobb kérdés miért érdekel téged enyire, hogy velem mi van?

Ő csak megtorpant és látszólag nem akart válaszolni.
- még ma fogok ezekre választ kapni?-ő még mindíg csak ált ott egyhelyben- akkor ha megbocsájtasz- viharoztam ki az ajtón

Nem tudtam, hogy merre megyek de volt egy selytésem hova vezet uttam. Csak mentem és mentem mígnem igazam lett. Keletek a válaszok és ha valaki tudja akor az ő.

- nem válaszoltál a kérdéseimre- áltam meg a "" 𝑢̈𝑣𝑒𝑔 𝑘𝑒𝑡𝑟𝑒𝑐𝑒"" előtt
- idővel úgy is rá jösz miért akarod megsürgetni a fájdalmat ami a válaszokal jár?- hátal ált nekem de tudtam, hogy most kivételesen nem a gúnyos mosoly terül el arcán
- tuti nem vagy olyan gyenge, hogy Steve és Stark ilyen hamar elkapjanak- tettem karba a kezem
- azért meg kell hagyni te sem küzdötél rosszul- fordult felém egy félmosoly kiséretében- ha az utolsó pillanaban nem fagysz le te győztél volna- mosolygodott el de most nem gúnyosan nem ez a mosoly túl kedves volt- és a régebbi kérdésedre a válaszom mégis mi hasznom lett volna abból ha meg..-de itt nem tudta folytatni mert az egész légibázist egy nagy robanás rázta meg.....