𝑇ℎ𝑒 𝑤𝑖𝑡𝑐ℎ||𝗔𝘃𝗲𝗻𝗴𝗲𝗿𝘀 𝗳𝗳.||

𝟮𝟯.

𝗜𝘇𝗮𝗯𝗲𝗹𝗹𝗮 𝗠𝗮𝗿𝗴𝗮𝗿𝗲𝘁 𝗥𝗼𝘆

" 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑟𝑜𝑚𝑜𝑘𝑏𝑎𝑛 ℎ𝑒𝑣𝑒𝑟𝑡. 𝐸𝑚𝑏𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑠𝑖𝑘𝑜𝑙𝑦𝑎 ℎ𝑎𝑙𝑎𝑡𝑠𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑎𝑧 𝑒𝑔𝑒́𝑠𝑧 𝑣𝑎́𝑟𝑜𝑠𝑏𝑎𝑛.
𝐴 𝑟𝑜𝑏𝑜𝑡𝑜𝑘 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑝𝑢𝑠𝑧𝑡𝑖𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑘 𝑒́𝑠 𝑚𝑖𝑛𝑘𝑒𝑡 𝑡𝑎́𝑚𝑎𝑑𝑡𝑎𝑘 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑝𝑖𝑙𝑙𝑎𝑛𝑎𝑡𝑏𝑎𝑛.

𝐸́𝑛 𝑒𝑔𝑦 𝑡𝑒𝑚𝑝𝑙𝑜𝑚 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑢̋ ℎ𝑒𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑣𝑜𝑙𝑡𝑎𝑚 𝑒𝑔𝑦 𝑏𝑎𝑟𝑛𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑢́ 𝑙𝑎́𝑛𝑦𝑎𝑙 𝑎𝑧 𝑜𝑙𝑑𝑎𝑙𝑎𝑚𝑜𝑛.

- 𝑡𝑒 𝑠𝑒𝑔𝑖𝑡𝑠 𝑎 𝑡𝑜̈𝑏𝑖𝑒𝑘𝑛𝑒𝑘 𝑒́𝑛 𝑚𝑎́𝑟 𝑏𝑜𝑙𝑑𝑜𝑔𝑢𝑙𝑜𝑘- 𝑛𝑒́𝑧𝑒𝑡 𝑟𝑎́𝑚 𝑚𝑖𝑘𝑜̈𝑧𝑏𝑒𝑛 𝑒𝑔𝑦 𝑢́𝑗𝑎𝑏𝑏 𝑟𝑜𝑏𝑜𝑡𝑜𝑡𝑡 𝑠𝑧𝑒𝑑𝑒𝑡𝑡 𝑘𝑒𝑡𝑒́ 𝑒𝑟𝑒𝑗𝑒 𝑠𝑒𝑔𝑖𝑡𝑠𝑒́𝑔𝑒́𝑣𝑒𝑙
- 𝑣𝑖𝑔𝑦𝑎́𝑧 𝑣𝑒𝑙𝑢̈𝑘- 𝑏𝑜̈𝑘𝑡𝑒𝑚 𝑎 𝑘𝑜̈𝑧𝑒𝑙𝑒𝑑𝑜̋ 𝑟𝑜𝑏𝑜𝑡𝑜𝑘 𝑓𝑒𝑙𝑙𝑒́
- 𝑣𝑖𝑔𝑦𝑎́𝑧𝑜𝑘, 𝑛𝑎 𝑚𝑒𝑛𝑗 𝑚𝑎́𝑟- 𝑚𝑜𝑠𝑜𝑙𝑦𝑜𝑑𝑜𝑡𝑡 𝑒𝑙𝑙

***

- 𝑠𝑧𝑒́𝑝 𝑎 𝑘𝑖𝑙𝑎́𝑡𝑎́𝑠 𝑛𝑒𝑚?- 𝑎́𝑙𝑡𝑎𝑚 𝐵𝑎𝑟𝑡𝑜𝑛 𝑚𝑒𝑙𝑙𝑒́
- ℎ𝑎 𝑚𝑎́𝑠 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑧𝑒𝑡𝑏𝑒𝑛 𝑙𝑒𝑛𝑛𝑒́𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑙𝑒𝑛𝑛𝑒- ℎ𝑢́𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑘𝑜̈𝑧𝑒𝑙𝑒𝑏𝑏 𝑚𝑎𝑔𝑎́ℎ𝑜𝑧 𝑑𝑒𝑟𝑒𝑘𝑎𝑚𝑛𝑎́𝑙 𝑓𝑜𝑔𝑣𝑎
- 𝑣𝑎𝑛 𝑒𝑛𝑛𝑒́𝑙 𝑟𝑜𝑠𝑠𝑧𝑎𝑏𝑏 ℎ𝑎𝑙𝑎́𝑙 𝑖𝑠- 𝑠𝑜́ℎ𝑎𝑗𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑚 𝑠𝑧𝑜𝑚𝑜𝑟𝑢́𝑎𝑛
- 𝑖𝑔𝑎𝑧- 𝑛𝑒́𝑧𝑒𝑡𝑡 𝑙𝑒 𝑟𝑎́𝑚- 𝑊𝑎𝑛𝑑𝑎?
- 𝑏𝑜𝑙𝑑𝑜𝑔𝑢𝑙- ℎ𝑎𝑗𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑚 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑚 𝑚𝑒𝑙𝑘𝑎𝑠𝑎́𝑟𝑎 𝑒́𝑠 𝑢́𝑔𝑦 𝑛𝑒́𝑧𝑡𝑒𝑚 𝑡𝑜𝑣𝑎́𝑏𝑏 𝑚𝑎𝑔𝑎𝑚 𝑒𝑙𝑙𝑒́- 𝐶𝑙𝑖𝑛𝑡 ℎ𝑎 𝑚𝑜𝑠𝑡 𝑚𝑒𝑔ℎ𝑎𝑙𝑢𝑛𝑘 𝑡𝑢𝑑, ℎ𝑜....- 𝑑𝑒 𝑒𝑘𝑜𝑟 𝑣𝑎𝑙𝑎𝑚𝑖 𝑏𝑒𝑙𝑙𝑒́𝑚 𝑓𝑜𝑙𝑦𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎 𝑎 𝑠𝑧𝑜́𝑡....."

Zihálva ugrottam fel az ágyon ami mondanom sem kell nem volt jó ötlet. Ordítva kaptam oldalamhoz mire a szobában lévők egyemberként termedtek melletem.

- mi történt?- kaptam ijedten Steve majd Banner felé fejem
- sikeresen szereztél egy mély vágást az oldaladba- tette kezét vállamra Rogers szomorúan- téged sikerült megmenteni de.....- mondta halkan de én félbeszakítottam
- ne folytasd...- hajtottam le a fejem könyeimel küszködve
- sajnálom jobban kellett volna figyelnünk rád
- nem Steve, nem a ti hibátok én nemtudtam megvédeni magam- erőltettem egy műmosolyt arcomra- magamra hagynátok kérlek- néztem végig a társoságon ők pedig egy szó nélkül távoztak- te nem mész?- dőltem hátra az ágyon miközben Natashat néztem

- nem- húzott mellém egy széket és leült- tudod ha jobban leszel elveszlek valahova
- és hol van az a valahova?- néztem rá érdeklődve
- majd meglátod- fogta meg a kezem- ugye tudod, hogy előtünk nem kell megjátszanod magad!?- nézett mélyen szemeimbe
- igen- mondtam alig halhatóan
- tudom, hogy fáj,  nekünk is- sóhajtott- már belle éltük magunkat még akkor is ha alig két napja tudjuk-nevetett fel szomorúan- én pedig igazán- húzta ell száját de mikor látta, hogy csak érdeklődve figyelem őt folytatta- nekem nem lehet gyerekem ez pedig olyan volt mint egy új esély- mosolyodott ell
- hogy hogy? Vagyis...
- ezt majd máskor elmesélem- vágott szavamba, majd felált- most pihened kell.....

𝗡𝗼𝗮𝗵 𝗝𝗼𝗲 𝗪𝗮𝗹𝘀𝗵

- tényleg ezt akarod Noah?- ért mellém Damian
- igen- néztem a nagy üvegen keresztül az épp felszáló repülőgépeket
- össze fog törni ha megtudja, hogy leléptél- karolta átt vállam
- nekem sem könyű de te is tudod, hogy nem örökre megyek ell- emeltem rá tekintettem
- én tudom de ő nem...