Hamvakból az Istenek!

5. Fejezet

Ryan

Mindig is tudtam hogy vannak kegyetlen emberek. Néztem híradót, olvasgattam a neten és apám is előszeretettel mesélt a munkájáról, és mivel hogy a rendőrségen nem csupa móka és kacagás az élet kisebb koromba a kihallgatott beszélgetései miatt volt néhány álmatlan éjszakám. Nyomozóként épp elég beteg dologgal találkozott életében én pedig 5 évesen épp elég menőnek hittem magtam ahhoz hogy úgyse félnék az ilyenektől. Ezért végig hallgattam a gyilkossági nyomozásról szóló történeteit amiket anyámnak mesélt aztán épp elég menő voltam ahhoz is hogy félelmemben ébren töltsem az éjszakát. De vissza térve a kegyetlen emberekre, sose kételkedtem abba hogy léteznek. Úgy értem tisztában voltam azzal hogy mire képesek, és nem hittem sose hogy a világban minden rózsaszín. De kezdem azt hinni hogy a valós mértékét sose tudtam át érezni. Az irodalom tanárom élvezetét leli a szenvedésünkbe. Minél jobban fáj nekünk neki annál jobban csillog a szeme. A szülők napi rendszerességgel mennek be az igazgatói irodába, vörös fejjel őrjöngve rontanak be majd bágyadt mosollyal és fátyolos tekintettel jönnek ki. És semmi nem változik. Korábban az osztályunk átlaga A volt. Mindenki jelest kapott. Mindig. És most? A 17 fős osztályból 9en állnak bukásra. Az első hónapokba mindössze 3 jegyet kaptunk. Az elmúlt 4 napban szintén. Felelések, röpdolgozatok, az eddig föladott kötelező olvasmányok elemzése, és persze órai munkák. C-nél jobb jegyet lehetetlen volt szerezni. Négy napja tartott az irodalom órai terror. Asherék négy napja nem járnak be. Úgy tűnik nekik elég a szóbeszéd nem akarják a saját bőrükön tapasztalni. A menzán az általában hangos társaságunk magába roskadva csendben üldögél, mindenki meg van lőve. A focicsapatból sorra teszik ki az embereket, a szüleink pedig üvöltenek. Mindenkié. De Lacy járt a legrosszabbul. A maximalista szülei mindentől eltiltották, szó szerint mindentől. Ebből következik hogy egy előnyöm talán mégis csak származik az új irodalomtanár különös perverz élvezeteiből. Míg azon van hogy mindenkinek megkeserítse az életét és rossz jegyeket ad, Lacyt nem engedik el arra az átkozott helyre. Vagyis nem kell elmennem a tűzeset helyszínére. Hála az égnek! Vagy a egy rohadéknak.... Részlet kérdés.

-Nem hiszem el!- vágódik le a mellettem lévő helyre Sarah-Hogy lehet valaki ekkora rohadék?

-Most épp ki?-kérdezek vissza.

-Na szerinted? Mr. Monson. Bementem az irodájába hogy konkrétan hason csúszva könyörögjek egy kurva javítási lehetőségért. És nem! Nem adja meg! Azt mondta épp eleget van lehetőségem javítani! Hogy lehet valaki ekkora seggfej?- a végére odabiggyesztett kérdésre senki nem tudott válaszolni. Ilyen emberek miatt kezdem elhinni hogy valakinek a vérében van a gonoszság.

-Könnyen.-fejezte ki egyetértését Lacy. -Anyám közölte hogy bármi áron javítsak. A hangsúly a bármin volt. Szerintetek ez normális?

-Hát ha igy belegondolsz ezzel a pasival szívesen benne lennék abba a bármiben...- teszi hozzá vihogva Amy. Az már mellékes hogy ő bárkivel benne van bármiben. Szerintem nincs olyan srác az asztalnál aki még nem húzta meg a csajt. Igen én is köztük vagyok, nem lóghatok ki a sorból.

-Hát a következő órán fel is ajánlhatod neki azt a bármit.-nyögte be valaki gúnyosan. Amy elvigyorodott mint aki komolyan gondolkozik a dolgon de Lacy csak bánatosan rázta a fejét.

-Tényleg jó pasi. - az asztalnál ülő összes fiú egyszerre nyögött fel. Erre csak nyomatékosította a mondandóját- Nagyon jó pasi. De idősebb, és olyan igazi macsó csávó. Még ha fel is ajánlkoznánk neki csak a képünkbe röhögne. Az ilyen hapsik nem is annyira a kinézetre mennek semmint a tapasztalatra.-Aztán megvetően Amyre pillantott- Mondjuk neked már lehet van annyi tapasztalatod mint egy 60 éves kurvának de nekünk nincs. És téged még csak nem is tanít szóval nem igazán értem miért is szólsz bele. Mondjuk azt se hogy miért is vagy itt. Tényleg! Húzz már el innen!